Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2011. február

A zsidó naptár nagyban különbözik a hétköznapokban is használt Gergely-naptártól. A hétköznapokban is használt időszámítás a Föld Nap körül megtett útját veszi alapul, ez egy év, amit további 12 hónapra oszt fel.

A zsidó naptár ezzel szemben a Hold ciklusára épül, azaz a Holdnak a Földhöz viszonyítva ugyanabba a fényfázisba való visszatérését veszi alapul − ez egy hónap, mely körülbelül 29,5 napig tart. Az ok, amiért a zsidó naptár ebben a viszonyítási rendszerben helyezi el a naptárt, az a tórai törvény, mely szerint Niszán hónapja legyen az első a hónapok között (Smot 12:2).

A probléma az, hogy amennyiben mindössze a Hold ciklusát vennénk figyelembe a Naptól teljesen függetlenül, az évek rövidebbek lennének a napévnél, közel 11 nappal, mely évről évre teljesen átrendezné az évszakok viszonyát az esztendőben. Ez pedig azért nem lehetséges, mert Niszán hónapját a Tóra a tavasz hónapjának nevezi, innen pedig következik, hogy nem eshet más évszakba. Ez csak akkor lehetséges, ha 19 évenként 7 alkalommal egy szökőhónapot beiktatunk.

A szökőévek megállapítása egészen a Misna korának végéig úgy történt, hogy rabbinikus bíróság döntötte el Ádár havában, beiktatnak-e még egy hónapot vagy sem. A hagyomány szerint Hillél II., a Szanhedrin nászija (fejedelme) vezette be a rögzített zsidó naptárt, a polgári időszámítás szerinti 360 környékén. Ez az a kalendárium, melyet mai napig használunk. Ebben a rendszerben minden 19 éves ciklus 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. éve szökőév, amikor is egy második Ádár hónapot tehetünk be.

A háláchá szempontjából az első Ádár a szökőhónap, azaz minden olyan esemény − pl. Purim, bár-micvá, jorcájt stb. −, melyet Ádár hónapjában kellene megtartani, a második Ádárra marad (kivétel ezalól az olyan évforduló, melyet valóban az első Ádárban kell eleget tenni). Így fordulhat elő olyan eset, hogy két fiú − akik közül az egyik az első Ádárban született, a másik pedig a másodikban − bár-micvája mégis fordított sorrendben történik, amennyiben a 13. év születésüket követően nem szökőév.

Látjuk, hogy a praktikus háláchá szempontjából szükség van a Nap- és Hold-ciklus ötvözésére a naptárunkhoz. De ennek van egy mélyebb, misztikusabb üzenete is.

A Babilónia Talmud (Chullin 60b) a következő történetet írja le egy párbeszédről a Hold és az Örökkévaló között: „Rabbi Simeon ben Pázi mutatott rá egy ellentmondásra. [Az egyik tórai vers] azt írja: És Isten megteremtette a két nagy világító testet (Berésit 1:16); [és rögtön utána] így folytatja: a nagy világító testet, [hogy uralkodjon a nap felett,] a kis világító testet [pedig, hogy uralkodjon az éjszaka felett; valamint a csillagokat]. Így szólt a Szenthez – legyen áldott A Hold panasza – : Világ Ura! Hát lehet két királynak ugyanazt a koronát viselnie? Az így válaszolt neki: Menj, és tedd magad kicsivé! [A Hold erre] azt mondta: Világ Ura, csak azért mert egy helyén való dolgot kérdeztem tőled, tegyem magam kicsivé? Az így válaszolt neki: […] [cserébe] Izrael utánad fogja megállapítani az időszakokat és éveket. […]”

Sajnos ez a cikk terjedelménél fogva nem elég ennek a párbeszédnek a részletes elemzéséhez. Ez a párbeszéd első rápillantásra egy gyermekmesének tűnhet. De ha ismerjük a Talmud ággádikus, elbeszélő részeinek metaforáit, az egész történet sokkal mélyebb jelentést kap. Miért helyénvaló a Hold panasza és egyáltalán, miért nem jó neki az éjszaka egyedül?

A Maharal (a híres prágai Löw rabbi זצ”ל , akit a többség méltatlanul egyedül a Gólem legendájáról ismer, nem pedig hihetetlen mélységű rabbinikus írásairól) a történet metaforáját a következő módon fejti ki: A Hold a történetben a zsidó népet, Jákov leszármazottjait szimbolizálja, akik azzal a kérdéssel fordulnak az Örökkévalóhoz, hogy miért csak az elkövetkező világban, az Olám Hábá-ban fog érvényesülni a Tóra igazsága. Az Örökkévaló azt válaszolja, hogy amíg nincs itt az ideje, „tedd magad kicsivé”, húzd meg magad, ez még nem a te világod, hanem Észávé, Jákov ikertestvéréjé, aki a rabbinikus irodalomban a nyugati kultúra ősapja és akit a Nap szimbolizál.

A történet eredménye: a zsidó népnek még várnia kell arra, hogy a Tóra igazsága legyen a fő eszme a világban, ez még nem a mi világunk. Éppen ezért a naptárunk is mutatja, ugyan a Hold a fő és a meghatározó tényező, de figyelemmel kell lenni a Napra is. Tisztában kell lennünk a helyünkkel a világban. És ehhez a legfontosabb a zsidó naptár üzenetének megértése, a Nap és Hold ciklusának ötvözése: az elkövetkezendő, igaz világ fénye ebben a világban. A mi feladatunk ezt a fényt megőrizni és életben tartani.