A látszat és a valóság…
Szerző: Rabbi Adam Lieberman
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. március
Szerző: Rabbi Adam Lieberman
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. március
Hetiszakasz: Smini
„… a sertés, mert hasadt patájú az és kettéhasadt a patája, de kérődzeni nem kérődzik…” (3Mózes 11,7).
Az, hogy az állat páros ujjú patás, ránézésre megállapítható, tehát megfelel az egyik kritériumnak. De ez csak az egyik feltétele a kóserségnek! A sertés a nem kóser állat általános szimbóluma. Ránézésre kósernek tűnik, viszont fontos tudnivaló róla, hogy nem kérődző, azaz a belső ismérvek alapján a disznó abszolút nem kóser.
Ez egy nagyon fontos tanulságként említhető az emberi viselkedés kapcsán. Egy ember kívülről mutathatja, hogy ő egy kedves személyiség, ha belülről igazából egészen más.
Egy állat akkor kóser, ha belülről és kívülről is megfelel a feltételeknek. Ahhoz, hogy egy ember jól érezze magát a bőrében, s legyen önbecsülése, a legfontosabb dolog, hogy összhang legyen a külső és belső karakter között.
Sajnos az emberek gyakran másképp viselkednek a nyilvánosság előtt, mint a magánéletükben. Emiatt nem érzik jól magukat. Sokszor csalásként élik meg ezeket a szituációkat. Amikor a világnak valamilyennek mutatják magukat, de igazából másmilyenek, az egyáltalán nem lehet egy kiegyensúlyozott, harmonikus élet, illetve akkor nem lehet határozott az önmagukról kialakított kép.
Vannak olyan helyzetek, amikor kicsit mást mutat, mint amilyen valójában. Például egy állásinterjún vagy az első találkozáskor jobban ügyel arra, hogy hogyan viselkedik. De ha teljesen másnak mutatja magát, mint amilyen valójában, az olyan, mint a „disznó kósersége”. Ránézésre „tisztának” tűnik, azonban belülről pont az ellenkezője. Lehet jobbnak mutatnia magát az embernek bizonyos körülmények között, de teljesen másnak (személyiségnek) – az már akkor megtévesztés, áltatás.
Melyik hát az igazi személyiség: a nyilvános vagy a privát?
Az Örökkévaló azt tanítja nekünk, hogy viselkedésünk (amit mindenki láthat) nagyban meghatározza az igazi énünket. Ha finomítjuk jellemvonásainkat – ami a külvilág számára alig látható –, nem fogunk csalóként élni. Ahogy a belső énünk hozzáidomul a külső énünkhöz, egyre boldogabbnak, felszabadultabbnak fogjuk érezni magunkat, mert nem hazug, hanem becsületes, fejlődő és igazi életet élünk.