Azok az olvasók, akik figyelemmel kísérték az eddigi cikkeket, megismerkedhettek a korai középkor legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású spanyol rabbijaival. A sorozat mai részében egy olyan fontos tanítóval, tudóssal ismerkedhetünk meg, akinek életútja szintén Spanyolországból indult, de Erec Jiszráelben teljesedett ki.

Joszef ben Efrájim Karo Spa­nyolországban vagy Portugá­liá­ban látta meg a napvilágot. A források a kor viharos történelmi eseményei miatt ellentmondanak egymásnak. A korábbi cikkekben szó esett arról, milyen volumenű tragédia söpört végig az Ibériai–félszigeten a 15. század végén. A zsidókat – Amerika felfedezésének évében – kiűzték a zsidó világ egyik központjának számító Spanyolországból. Karo családja is menekülni kényszerült. Amennyiben Joszef Karo még hispán földön született, akkor Toledóban jött a világra. Más források tudni vélik, hogy a később nemes egyszerűséggel „hamechaber” („a szerző”) vagy „maran” („mesterünk”) néven szólított rabbi a menedékül szolgáló Portugáliában született. Annyi bizonyos, hogy 1488-ban. Sajnos azonban Portugália sem bizonyult biztonságos helynek.

Karo még csak kilenc eszten­dős volt, amikor családjával e­gyütt elmenekült az Ibériai–félszigetről. A mai Bulgáriában leltek ideiglenes otthonra, majd Törökországba telepedtek le. Mindkét ország az akkori (Európa megkerülhetetlen hatalmi tényezőjének számító) Oszmán Birodalom része volt. Az Oszmán Birodalom I. Szelim és a Szigetvár ostromakor elhunyt I. Szulejmán szultánok uralkodása alatt, 1512 és 1566 közötti fél évszázadban élte virágkorát. Rabbi Karo Szelim szultán (a mai Izraelt az Oszmán Birodalomhoz csatoló uralkodó) trónra lépésekor vált felnőtté, és Szulejmán idejében élt itt e hatalmas birodalom alattvalójaként Tanítója, Rabbi Taitazak, a törökországi zsidóság egyik legkiemelkedőbb rabbija volt. Karo Nikopolban ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Slomó Alkabeccel, akivel chávrutában (tanulópárban) tanultak. (Alkabecről, a péntek este énekelt „Lechá dodi” szerzőjéről, egy későbbi írásban lesz szó.) Karo és Alkabec vezették be a „tikun lél sávuot” (a sávuot éjjeli tanulás) szokását. Minden jel arra mutat, hogy Alkabec rabbi hatására döntött Karo az alija (felmenetel, az Izraelbe való kivándorlás) mellett.

Joszef Karo I. Szulejmán uralkodása alatt hagyta el Európát és a birodalom keleti részében, a mai Izrael területén (akkori nevén Palesztinában) telepedett le. Cfáton lett rabbi és az egyik ottani jesivában tanított. Egy korabeli utazó jegyezte fel, hogy amikor a városba látogatott, a jesivában kétszáz bócher hallgatta Karo rabbi siurját (tanóráját). Abban az időben ez a szám – Cfát akkori lakosainak számához viszonyítva – óriási létszámnak számított.

1536-ban, 48 éves korában ér­ke­zett meg Erec Jiszráelbe. Ek­kor már túl volt azon a fájdal­mon és gyászon, amit három gyer­mekének elvesztése miatt érzett. Mindhárom gyermekét Törökországban temette el. Leszármazottjairól pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de annyi bizonyos, hogy legalább hat gyermeket nemzett. A legkisebb akkor született, amikor Karo még fiatalember volt, hiszen alig múlt 82 éves! Arról, hogy a gyermekek hány anyától származnak, szintén nem maradtak fenn pontos adatok. Karo műveiben a kutatók három apósról találtak említést, tehát ebből következően legalább három felesége volt, de elképzelhető az is, hogy ennél több hölggyel lépett frigyre. Júda nevű fia Jichák Luria Askenázi, a kabbala híres cfáti mesterének a lányát vette feleségül.

Karo rabbi bét hámidrásában (tanházában) több száz bócher tanult. A tanházban azonban olyan dolgok történtek, amelyről a bóchereknek sejtelmük sem volt. A pincében Karo rabbi rendszeresen találkozott és beszélgetett egy angyallal.

Joszef Karo 1575–ben adta vissza lelkét az Örökkévalónak. Halálakor a rabbi éppen egy felmerült sájle (halachikus kérdés) megválaszolásán gondolkodott. Fia talált rá, aki az elhunyt idős apja mellett lelt üres lapra ezt írta: „Az áldott emlékű mesterünk üres lapot hagyott maga után. Leírta volna a kérdésre a választ, de a Fentiek magukhoz szólították az égi jesivába.”