„Szenteljétek meg magatok abban, ami megengedett nektek.”
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. április
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. április
Hetiszakasz: Kedosim
A Kedosim hetiszakasz a következő szavakkal kezdődik: „Az Örökkévaló beszélt Mózeshez, mondván: Beszélj Izrael fiainak teljes közösségéhez (kol ádát bné Jiszráel) és mondd nekik: „Kedosim tihju – Szentek legyetek…”(3Mózes 19:1-2). Rási rámutat, hogy ez a szokatlan beékelt kifejezés: „Izrael fiainak teljes közösségéhez” a hagyományos „Beszélj Izráel fiaihoz” formulában azt tanítja nekünk, hogy ezt a micvát kifejezetten az egész zsidó közösség (b’hakhel) jelenlétében kaptuk.
Híresek a véleménykülönbségek a korai magyarázók között arra vonatkozóan, hogy pontosan mit is kell a „Szentek legyetek” micvája alatt érteni. Rási önmegtartóztatásként értelmezi a micvát,„Tartsd távol magad az árájottól” (tiltott szexuális kapcsolatok) és a bűntől. A „kádos” kifejezés szó szerint elkülönítettet jelent. Amikor azt mondjuk az Örökkévalóról, hogy „kádos, kádos, kádos” (szent, szent, szent), az elkülönítettségét és különlegességét hangsúlyozzuk. A mondat értelme így: „Elkülönítve legyetek – a tilalmas bűnöktől.”
Rámbán, a Rásival való híres vitájában azt mondja, hogy a „Szentek legyetek” mondatnak semmi köze a tiltott nemi kapcsolatokhoz, inkább a tökéletesen megengedett cselekvésekre vonatkozik. Arról van szó, hogy „Szenteljétek meg magatokat abban, ami megengedett nektek.” (Kádes et ácmechá b’mutár lách.) Rámbán kijelenti, hogy ilyen fajta önkorlátozás nélkül az ember „návál b’resut háTorá” („undorító, a Tóra engedélyével”, azaz lehet valaki nagyon falánk, iszákos, élvhajhász, anélkül, hogy akármilyen tórai tilalmat megszegne) lesz. Az a szentség-szint, amiről ebben a versben van szó úgy érhető el, hogy az ember még azokban a fizikai élvezetekben is mértéket tart, amiket a Tóra megenged.
A Chászám Szajfer rámutat, hogy akár Rási, akár Rámbán értelmezését vesszük, a micva üzenete az önmegtartóztatás. Azt gondolhatnánk − tévesen −, hogy az egyetlen mód ezt a szintet elérni az, ha az ember bezárkózik egy kolostorba a hegytetőn. Azt gondolhatnánk, hogy az a legjobb, ha nincs semmi dolgunk az emberekkel, nem szabad megházasodni és egyáltalán semmi kapcsolatunk ne legyen az ellenkező nemmel. A Tóra ezért mondja világosan, hogy a szerzetesi „szentség” nem kívánatos. Ez a szakasz kifejezetten közösségben lett átadva. Mindenki jelen volt, férfiak, nők és gyerekek.
Kádosnak (szentnek) kell lennünk, de a gyülekezet és a közösség kontextusán belül. Meg kell házasodnunk és gyereket kell nevelnünk. Játszanunk kell a gyerekeinkkel, időt kell tölteni a családunkkal és a közösségünknek része kell, hogy legyünk. A Tóra teljes emberi lények szentségét kívánja.
A Kocki Rebbe sokszor hangsúlyozta: „Szent EMBEREK legyetek nekem.” (2Mózes 22:30) Az Örökkévalónak nem kell több angyal. A Tórát nem az angyaloknak adta. Emberek kapták, akiknek igényeik és vágyaik vannak és társas lények. Ebben a kontextusban vagyunk megparancsolva arra, hogy szentek legyünk.
Ezért éppen a „Kedosim tihju” micvája hangzott el nagy közösség előtt, hangsúlyozva, hogy noha bizonyos fokú önmegtartóztatáson keresztül kell elérnünk a szentséget, ennek mégis a közösségen belül kell megtörténnie, a feleségeinkkel, gyerekeinkkel és szomszédainkkal együtt.