Isten szolgálata jócselekedet.
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. május
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. május
Hetiszakasz: Bechukotáj
Meir Shapiro rabbi ugyanezt a kérdést egy másik nézőpontból közelíti meg. Bölcseink azt tanítják, hogy az ősatyák mindegyike egy tulajdonságot szimbolizál. Ábrahám tulajdonsága a cheszed (jócselekedet), Jichák az ávodát (Istenszolgálatot) személyesíti meg. Jákob a Tórát képviseli. Meir Shapiro rabbi megjegyezte, hogy volt idő, amikor a zsidók a száműzetés és annak keservei ellenére is lelkiismeretesek voltak nemcsak a jócselekedetek és az ima terén, de a tóratanulásban is.
A Tóra azt tanítja: amikor a zsidók száműzetésben vannak, az Örökkévaló emlékezni fog arra, hogy ők megörökölték Jákob tulajdonságát − a tóratanulásban találnak kapaszkodót; tanulják és terjesztik azt az egész nép körében. Ha egy ilyen történelmi időszakban az Örökkévaló kész lesz megváltani minket, akkor a megváltásunk Jákob érdemében fog megtörténni − a Tóra érdemében.
Azonban a száműzetés folytatódott, és a tóratanulás egyre kevésbé volt része a zsidó nép életének. Egyre kevesebben tanultak. Az üldöztetés terhe, a mindennapi élet erőfeszítései egész fiatal kortól kezdve megakadályozták a tóratanulást. Bár-micváig chéderbe (zsidó iskolába) jártak a gyerekek, de utána abba kellett hagyni a tanulást és megélhetést kellett keresni. Csak néhány kiválasztott folytathatta a „Jesivá ketáná„-ban (kis jesivában, a 13 és 17 év közötti fiúk részére). De még ilyen időszakban is, amikor a Tórát nem tanulták széles körben, a zsidók mindig imádkoztak. Az ávodának sokkal mélyebbek voltak a gyökerei, mint az intellektuális kihívást jelentő tóratanulásnak. Ha a megváltás ilyen időszakban történne, ez Jichok ősatya érdemének lenne betudható.
A száműzetés folytatódásával, a tóratanulás csökkenésével a zsinagógák látogatottsága is csökkent. Azonban még mindig maradt egy tulajdonság a zsidó nép körében, mely örökre velük marad, ez Ábrahám tulajdonsága − a jócselekedet.
Látjuk a mindennapokban, hogy vannak zsidók, akiknek semmi kapcsolata sincs a Tórával, az Istenszolgálattal. Nem lehet velük találkozni sem a tanházakban, sem a zsinagógákban. Ők azok, akiknek vezető szerepe van a kórházak, árvaházak vagy más szociális jóléti intézmények alapításában. Rav Meir Shapiro azt mondja, hogy a szakasz értelmezése a következő: Szeretném a zsidó népet megváltani a tóratanulásuk érdemében (Jákob tulajdonsága), ha nem ezért, akkor az imáikért (Jichák tulajdonsága); de ha ezért se, akkor legalább a jócselekedeteikért (Ábrahám tulajdonsága).
Ruderman rabbi, a Nér Iszraél korábbi vezetője egyszer idézte Elchonon Wasserman rabbi tanítását: A Talmud (Peszáchim 107b) így magyarázza a Lech Lechá hetiszakasz kezdetét: „És nagy néppé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és áldássá leszel.” (1Mózes 12,2) A Talmud azt mondja: „nagy néppé teszlek”− ez utal arra, amikor azt mondjuk az Ámidá („18 áldás”) első áldásának kezdetén, Ábrahám Istene. „Megáldalak” − ez utal arra, amikor azt mondjuk, Jichák Istene. „Naggyá teszem a nevedet” − ez utalás arra, mikor azt mondjuk, Jákob Istene.
A Gemárá folytatja: Úgy gondolhatnánk, hogy mindhármukat meg kellene említeni az áldás végén is (Mágén Ávráhám, Jichák ve’Jáákov). Azonban az idézet úgy végződik: „hogy áldássá légy” −, mely azt jelenti, hogy a te neveddel (Ávráhám) fog befejeződni és nem mindhármuk nevével.
Reb Elchonon így magyarázza a Talmud szavait: „bechá chotmim” (te leszel a befejezés), azaz az idők végén, a történelem minden generációjának befejezéseként a végső megváltás nem a Tórán vagy az Istenszolgálaton keresztül, hanem a jócselekedetek érdemében fog megtörténni.