„Számold meg Izrael egész gyülekezetét a családjaik szerint, az atyáik háza szerint.” Miért parancsolja meg a Teremtő a számolást a Tóra ezen pontján? Simson Raphael Hirsch rabbi kommentárjaiból két, egymást kiegészítő választ vonhatunk le.

Először is, a pusztában végrehajtott népszámlálás nem szolgált sem politikai, sem gazdasági célokat. Ellenkezőleg, ez a számlálás „saját magát igazolja”, hogy kizárólag csak a Tóra parancsára lett végrehajtva, amint azt az előző vers is bizonyítja: „a Szináj sivatagban, a Találkozás Sátrában” – a Tóra a Szináj hegyen lett átadva, és a „középpontja” a Találkozás Sátra volt. A népszámlálásnak vallási okai voltak.

Mi volt ez? Ahogy Hirsch rabbi rámutat, a Széfer Vájikrában, Mózes harmadik könyvében, olvashattuk Izrael népének valamennyi, a Miskánnal (Szentéllyel) kapcsolatos kötelességét. A legvégén pedig a minden egyes ember által önkéntes felajánlásként hozhatott áldozatról olvashatunk.

Mindezzel együtt, az egyes ember azt gondolhatta volna, hogy a nemzet őnélküle, az ő hozzájárulása nélkül is teljesítheti a kötelességét, és úgy dönthetett volna, hogy nem ajánl fel önkéntes áldozatot. Nem látjuk, hogy minden egyes ember fontos.

A népszámlálás ellentmond ennek a téves gondolatnak. Minden egyes ember számít. Mindenki egyedi, különbözik mindenki mástól, saját feladattal és saját hozzájárulással. Noha ez a népszámlálás csak a katonákat, a húsz évnél idősebb férfiakat érintette, ők az egész nép képviselőiként szerepeltek. Maga a számlálás azt jelezte, hogy minden egyes ember a családi egység része volt, egy nagyobb törzs része, egy nagyobb egység fontos építőeleme. Ez a népszámlálás azt üzente valamennyi nemzedék számára, hogy mindnyájunknak van mivel hozzájárulni a zsidó néphez, a teljes népnek van ránk szüksége.