Devárim

Önvizsgálat a szellemi továbbfejlődésért

A gondolkodás a leghatásosabb fegyver a spirituális növekedés útján.

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus

Hetiszakasz: Devárim

A Tóra ötödik könyve eltér a többi négytől. Természetesen mind az öt könyvnek van saját „személyisége”, de míg az első négy könyv nagyrészt történetekből, tényekből és törvényekből áll, az ötödik könyv megfeddés és áttekintés.

Mózes utolsó szavai gyakorlatilag ezek: „Soroljuk fel a helyeket, ahol a zsidó nép megingott!”. Ezt azonban nagyon finoman tette. Van benne nyílt kritika, de nagyrészt burkolt csipkedés.

Miért tette így? A válasz világos. Az emberek nem szeretnek hallani a hibáikról. Ha azt szeretnéd, hogy meghallgassák a kritikádat, tedd ezt burkoltan!

Általában tisztában vagyunk a vétségeinkkel, de nem veszünk róluk tudomást. Nem akarjuk beismerni és foglalkozni velük. Ez az ötödik könyv egyik üzenete: az Örökkévaló alapelveinek újbóli áttekintése ösztönöz minket, hogy foglalkozzunk a hibáinkkal. A tényleges értékek és bizonyítékok felelevenítése következetesen reakciót és változást vált ki.

A Tóra egyszeri elolvasásával megismerkedhetünk a szentség­gel. Csak többszöri olvasásra kezd­jük érteni az Örökkévalónak tetsző viselkedés kulcskérdéseit.

Ne légy túl elfoglalt!
Minden generációnak vannak sa­ját kihívásai. Úgy tűnik, hogy ennek a generációnak egyik kihívása, hogy megfelelő időt szánjon az értékes dolgokra. Ma az embereket nyomasztja az időhiány. Bár otthonaik tele vannak az időspórolást segítő gépekkel, mégis sokan úgy érzik, hogy nincs idejük az életre.

Moshe Chaim Luzzatto rabbi a Meszilát jesárim (Az egyenesek ösvénye) című könyvében éppen ezt az üzenetet emeli ki az egyiptomi fáraó történetéből. A fáraó annyira le akarta kötni a zsidókat, hogy ne legyen idejük érzékelni, mekkora ereje van a tömegüknek. A fáraó a „jécer hárá” (rosszra való hajlam) szim­bóluma. Van bennünk egy romboló dolog, ami azt akarja, hogy ne legyen időnk a spiritualitásra, az önvizsgálatra. Mert ha csak végiggondoljuk az életünket, cselekedeteinket, és hogy miben hiszünk igazán, akkor rákényszerülünk magunk jobb irányába való változtatására. Mi a legfőbb kifogás: nem töltünk több időt tanulással, imádkozással vagy a családdal? Engedjük, hogy a jécer hárá irányítsa az időbeosztásunkat.

Hol van a harctér?
Ahhoz, hogy sikeresen vívhassuk meg életünk csatáit, küzdelmeit, tudnunk kell, hol vannak a frontvonalak. Az egész élet egy kihívás minden egyes területen. Egy ateista kihívása a kételkedés. A kételkedő kihívása, hogy higgyen Istenben. Ha már hisz Istenben, a feladata, hogy meggyőző érvekkel és tényekkel megerősítse a hitét. Ha 100 %-osan meg van győzve, a következő kihívás Isten természetének, végtelenségének, kedvességének és igazságosságának megértése.

Ha megértette Istent, akkor a következő feladat, Isten Tórájának az elfogadása és az idegen filozófiák elutasítása. A Tóra elfogadása után a következő lépés, hogy el kell fogadni a szóbeli hagyományt. A teljes Tóra, az írott és szóbeli tan elfogadását követően meg kell ismerni a Tóra minden területét /Rabbi Ibn Pakuda „Chovot hálevávot” (A szívek kötelességei) alapján/.

Ha van 613 parancsolat, akkor legalább ennyi kihívással nézünk szembe. Nem minden parancsolat érvényes mindenkor; de mindegyik egy spirituális alapelv, mely kapcsolódik a lelkünk egy külön részéhez, melyet jobbítanunk kell. Ezt úgy hívják, hogy „tikun nesámá”, a lélek jobbítása. Sokan ma a tikun olámra koncentrálnak, vagyis a világ jobbítására. Azonban vannak, akik elfelejtik, hogy ha nem magunkat jobbítjuk meg először, akkor nem leszünk képesek a világot jobbá tenni.

Felsőbb fórum, tanács

Volt egy ideig egy kapcsológomb, amit úgy hívnak, „kérdőjelezd meg a felsőbb hatalmat!”. Ez egészséges. Körmére lehet nézni a hatalmon lévőknek, és számon lehet kérni őket. De vannak, akik továbbmennek és lázadnak ellene vagy elutasítanak minden felsőbb hatalmat. A Széfer HáChinuch írja, hogy az ember természetéből adódik, hogy különböző nézőpontok és magatartások léteznek. A tiszta demokrácia, ahol minden érintett vitatkozhat és szavazhat egy adott témában, nem működőképes. Sose lesz semmi sem elvégezve.

Kell, hogy legyen egy elfogadott felsőbb fórum, tanács, akinek a döntését az emberek követik az ésszerűség határain belül -akár jó, akár rossz.

A Devárim (Mózes 5. könyve) 1:9-18-ban a Tóra említi a bírák megválasztását: „és tettem őket fejekké fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tízek tisztjeivé…”.

Megparancsolták, hogy válasszunk vezetőket és hallgassunk rájuk, még ha valami olyat is mondanak, amik nekünk nem tetszenek.

Manapság az az elvárás, hogy a rabbi legyen a barátunk, a bizalmasunk, szociális aktivista és pszichológus. De azt is elvárjuk tőle, hogy tárgyilagosan rámutasson a hibáinkra. Ha felismerjük a vétségeinket, van esély a változtatásra.

Önvizsgálatunk és egy bölcs szellemi vezető tanácsai eljuthatnak szívünkhöz, belső hangunkhoz, hogy kiküszöböljük hibáinkat. Ezek a megérzések válhatnak tudássá. Be tudnak hatolni a gondolatok birodalmába, mely cselekvésre, változtatásra és növekedésre kényszerít.

A gondolkodás a leghatásosabb fegyver a spirituális növeke­dés útján.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás