Jóakaróként kell megintenünk másokat, nem pedig eljátszva a tökéleteset és a tévedhetetlent.
Szerző: Y. Zweig és J. Rackman
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus
Szerző: Y. Zweig és J. Rackman
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus
Amikor a házigazda meglátta őt a vendégseregben, azt kérdezte: „Mit keresel te itt?” Kámcá így válaszolt: „A szolgád véletlenül nekem hozta el a meghívót, de kérlek, ne alázz meg, hadd maradjak, és kifizetem a vendégség költségeinek a felét.”
A házigazda azonban ragaszkodott hozzá, hogy Bár Kámcá elmenjen. Ezután a vendég felajánlotta, hogy kifizeti az ünnepség teljes összegét, de a vendéglátó mégis kidobatta. A kor vezető jeruzsálemi rabbijai jelen voltak, de nem avatkoztak bele. Bár Kámcá elhatározta, bosszút áll a rabbikon, és azt mondta a római császárnak, hogy a zsidók lázadásra készülnek. A császár nem hitt neki, de ő egy próbát javasolt. Az uralkodó küldött egy áldozatot a Szentélybe. Szép állat volt, de Bár Kámcá megsebesítette a száján (vagy a szemén). A római szabályok szerint ettől még fel lehetett áldozni, de a zsidó szabályok szerint nem. A zsidók nem is áldozták fel, erre a császár feldühödött, és elküldte az egyik generálisát, hogy támadja meg Jeruzsálemet.
Így, a Talmud azt mondja, Jeruzsálem Kámcá és Bár Kámcá miatt pusztult el.
Zavaró kérdések
Először is: a házigazdának lehetősége lett volna kihasználnia az ellenségét, Bár Kámcát, aki felajánlotta, hogy kifizeti a vendégség teljes összegét. Miért utasította vissza ezt a lehetőséget? Bár Kámcá csak annyit akart volna cserébe, hogy hagyják békén: igazán kicsi ár ez egész vendégség költségeiért cserébe.
Másodszor: miért nem léptek közbe a rabbik, látva, hogy ezt az embert nyilvánosan megszégyenítik? Ide tartozik még az a kérdés is, hogy miért Kámcát és Bár Kámcát hibáztatjuk Jeruzsálem elpusztításáért, és nem a rabbikat?
Harmadszor: Bár Kámcá hibáját érthetjük, de Kámcá nem is vett részt az ünnepségen, hogy lehet őt hibáztatni? A Talmud pedig világosan kimondja, hogy ő a két hibás fél egyike.
Negyedszer: ki a legnagyobb gonosz ebben a történetben? Nyilván a vendéglátó, aki megszégyenítette Bár Kámcát. Az ő neve mégsem szerepel egyszer sem a sztoriban.
Ötödször: Bár Kámcá nem próbálta meg megmenteni magát vagy a családját. Ezzel ellentétben például Rácháv egy vörös fonalat lógatott ki az ablakából, hogy megmeneküljön, amikor Józsua elfoglalja Jerikót.
A hatodik kérdésre csak a talmudi szöveg vizsgálatával bukkanhatunk: Amikor a házigazda felfedezi Bár Kámcát a vendégségen, a következőt mondja.
„Ez az ember az ellensége annak az embernek. Mit keresel itt?” Miért beszélt saját magáról harmadik személyben? Ha a bölcseink ezt így jegyezték fel, akkor nyilván jelentősége van.
Eltávolodás saját magunktól
A Talmudban (Joma 9b) áll, hogy az első Szentély a három fő bűn miatt lett lerombolva: bálványimádás, házasságtörés és gyilkosság. A második Szentély pedig a „szinát chinám”, az oktalan gyűlölködés miatt.
Ez utóbbi fordítás igazából félrevezető. A gyűlöletnek mindig van oka. A „szinát chinám” pontosabb fordítása az lenne, hogy olyan gyűlölet, amikor az ember túlzó mértékben gyűlöl. Már nem is személyes nyereségért áll bosszút, hanem olyan eltúlzott mértékben, hogy nem csak a gyűlölet tárgyát károsítja vele, hanem önmagát is.
Egy közeli példa Hitler, aki Sztálingrád ostromakor inkább a zsidók elpusztítására használta a vonatait, és nem a harcoló csapatai utánpótlására.
Ez a kulcs a történetükhöz. A házigazda inkább kárt okozott saját magának is, de nem hagyta, hogy „jó” legyen az ellenségének. Ez a „szinát chinám”.
Mi késztet egy embert ilyen szintű gyűlölködésre? Másképp feltéve a kérdést: Kit gyűlöl ez az ember valójában?
„Az a személy, aki még olyan áron is ártani akar másnak, hogy ezzel magának még jobban árt, valójában magát gyűlöli.”
Az a személy, aki még olyan áron is ártani akar másnak, hogy ezzel magának még jobban árt, valójában magát gyűlöli. Sokan megmaradnak olyan viselkedésformáknál, amik egyértelműen károsak a számára, gondoljunk a láncdohányosra, vagy a cukorbetegre, akik semmibe veszik az orvosi tanácsokat. Vannak emberek, akik azért ártanak maguknak, mert el vannak távolodva önmaguktól.
Ahhoz, hogy ezt felismerjük, hallgassuk meg, hogyan beszél az illető. A házigazda harmadik személyben említette önmagát, ez tanúskodik arról, hogy mennyire el volt távolodva saját magától. A bölcseink azért jegyezték ezt így fel, mert ez mutatja a házigazda lelkiállapotát.
A kérdés, hogy hogyan lehet meginteni valakit, aki teljesen el van távolodva önmagától. Maimonidész azt mondja, hogy sikeres feddés csak barát szájából barát számára létezik. Csak olyan embernél működik ez, aki törődik saját magával. Csak neki érdemes azt mondani, hogy törődöm veled, és a tetteid csak neked ártanak. Ez megmagyarázza, hogy miért nem reagáltak a rabbik a házigazda cselekedeteire. Ez az ember teljesen el volt távolodva magától, és gyakorlatilag a saját pusztítására törekedett. Érthető hát, hogy miért nem intették meg őt a rabbik, és helyesen tették, mert úgysem lett volna semmilyen hatása.
Fösvénység
Most megérthetjük, miért hiányzik a házigazda neve a történetből. A Biblia azért használ neveket, hogy az illetők esszenciáját jelezzék. Gyakran elfordul, hogy a Teremtő megváltoztatja egy ember nevét, ezzel jelzi a lényegük változását, illetve emelkedését.
A „kámcá” szó öklöt jelent. Valaki, aki nem szívesen nyitja ki az ökölbe szorított kezét, hogy adakozzon. A „kámcá” tehát zsugorit jelent. A fösvény nem szegény, van pénze, de nem képes elkölteni azt. Nem költ magára, mert el van távolodva önmagától.
Így már láthatjuk, hogy a házigazda neve valójában igenis szerepel a történetben. Akinek a legjobb barátja Kámcá, az ő maga is fösvény és eltávolodott önmagától. Ezzel szemben Bár Kámcá olyan valaki, aki szereti magát, semmi sem túl jó a számára és hajlandó költeni magára.
Érthető hát, hogy Bár Kámcá miért volt hajlandó kifizetni a teljes vendégséget, csak nehogy megszégyenüljön. A megaláztatás után azonban, mikor senki sem reagált rá, lelkileg értéktelennek érezte magát. Ekkor kezdett el „szinát chinámot” érezni és Jeruzsálemre hozta a Római Birodalmat, anélkül, hogy magát vagy a családját menteni próbálta volna. Bár Kámcá Kámcá lett.
Az Örökkévaló végül elhatározta, hogy elpusztítja a népet, mert nem volt esély a megjavulásukra. Akkor fenyít meg minket a Teremtő, ha még megjavulhatunk, ha viszont már nem törődünk magunkkal, akkor nem tudunk megjavulni. Ekkor jön a teljes pusztulás. Ilyenkor csak annyit tehetünk, hogy egy maradékot megmentünk és abból építkezünk újra.