Mózes első könyve mindöszsze három micvát tartalmaz, ellenben annál több mesés történetet őseinkről és más emberekről, régi korokról. A Tóra röviden leírt történeteit a Midrás tovább színesíti és a szóbeli tan is további részletekkel egészíti ki.

Az ősapáinkról és ősanyáinkról szóló valamennyi történet és annak legapróbb részlete is fontos számunkra. Hogy miért? Egyrészt minden amit ők tettek, kihatással van ránk, leszármazottaikra is. Egyik példa erre az, amikor Ábrahám az angyalok vendégül látása során maga, illetve felesége által gondoskodott az utazók kiszolgálásáról, ételről és kenyérről, de az inni való vízért szolgálóját küldte. Ennek tudják be egyes magyarázók, hogy a víz a zsidó nép későbbi történetében – pl. a pusztában való vándorlás során – többször is hiányzott, külön könyörgés tárgyává vált, s igaz ez a mai napig is.

Másrészt az ősapák és anyák kivételes jellemű emberek voltak. Minden cselekedetükből tanulhatunk és igyekeznünk kell hasonlóvá válnunk, esetleges tévedéseikből pedig tanulnunk. Az ősapák történetei képezik a muszár irodalom (erkölcsi oktatások) egyik alapját.

Az ősapák közül talán Áb­ra­hám az, akinek kivételessége a legkönnyebben megérthető a mai kor emberének is. Volt ereje az akkori egész világgal szemben képviselni meggyőződését és feltétel, hezitálás nélkül szolgálni az Örökkévalót, bármit is kérjen tőle. Másrészt a cheszed megtestesítőjeként mindig kereste hogyan segíthet önzetlenül embertársainak. Egyik kedvenc jócselekedete a vendéglátás micvájának teljesítése volt. Nézzük meg részleteiben a három angyal fogadását (1Mózes18, 1-16).

1. Először is Ábrahám egy kü­lönösen meleg napon, körülmetélését követően nem sokkal, fájdalmak közepette is várta a vendégeket. Nem jóbarátokat várt csevegésre, hanem megfáradt utazókat, akiknek szükségük lehetett kenyérre, vízre, pihenésre, tulajdonképpen bárkit szívesen látott. Ebből tanuljuk, hogy különösen nagy micva olyan embereket vendégül látni, akik szükséget szenvednek valamiben, ételben, italban, társaságban.

2. A vendégek elé futott – va­gyis illik a vendégek elé menni és illően fogadni őket. Ezzel fejezzük ki az érkezésük miatt érzett örömünket. Különösen nagy tisz­telettel beszélt velük.

3. Sietve szaladt Sárához, hogy készítsen lepényt, ő maga a marhákhoz futott, vagyis a vendégeket nem várakoztatjuk feleslegesen, minél hamarabb szolgáljuk ki őket.

4. Három marhát vágott le Ábra­hám a három vendégnek. Nem azért, mert ennyire nagy étkűek lettek volna, hanem hogy a legjobb falatokat kínálhassa mindegyiknek. Ebből látjuk, hogy képességeinkhez mérten a legjobbat adjuk valamennyi vendégnek, nem teszünk különbséget köztük.

5. Ábrahám bevonta az előkészületbe Ismaelt is, aki 13 éves volt akkoriban. A vendégfogadás micvájába jó, ha a gyermekeket is bevonjuk korukhoz, képességeikhez mérten.

6. Ábrahám beszélgetett a vendégekkel. Jelen példában az angyalok üzenettel érkeztek, de tudjuk, hogy más vendégekkel az Örökkévalóról, Isten szolgálatáról beszélgetett Ábrahám. Illő témákról beszélgetünk a vendégekkel, különösen nem pletykálkodunk.

7. A vendégek távozásával Ábra­hám velük ment. Az ősapa távozásukkor is törődött a vendégek jóllétével. Ebből tanuljuk, hogy a vendégeket kellően ki kell kísérni és gondoskodni arról, hogy épségben haza jussanak. Lehet, hogy szükségessé válik, hogy a vendéglátó autóval vigye haza vendégét, vagy taxit hívjon részére.

8. Ábrahám nem kért a vendéglátásért semmi fizetséget, nem várt hálát. A vendéglátás micvája nem üzleti vacsora!

vissza