Szerző: Rabbi Aba Wagensberg
Forrás: Aish.com
Fordította: Domán Sándor
Megjelent: Forrás – 2011. december

Hetiszakasz: Mikéc

Az e heti szakasz minden évben Chanuka időszakába esik. A Talmud (Sabbat 22a) azt tanítja, hogy ideális esetben a Chanuka-menórát otthonunk bejáratának bal oldalán kell meggyújtani, így a bejáratot micvá tárgyak fogják körülvenni: a menóra a bal oldalon és a mezuzá a jobb oldalon. A Midrás még hozzáteszi ehhez azt, hogy a táleszt viselő ember van a középpontban.

Gyakorlati szinten tudjuk, hogy a menóra meggyújtásának micvája mindhárom elemet tartalmazza. A Talmud (Shabbat 21b) ezzel a megállapítással vezeti be a Chanukát: „nér is ubéto” („egy fény, egy ember és az otthona”). De mi a mélyebb üzenete ennek a hasonlatnak? Milyen tanítást próbálnak meg bölcseink közvetíteni?

A Talmud (Shabbat 21b) úgy tanítja, hogy a Chanuka gyertyák meggyújtásának micváját három különböző szinten lehet teljesíteni: alap („micvá”), nagyon jó („mehadrin”) és leginkább jó („mehadrin min ha-mehadrin”).

Hilél és Sámmáj nem ért egyet az utolsó, az ideális szint teljesítésével kapcsolatban. Hilél azt állítja, hogy egy gyertyát kell meggyújtanunk Chanuka első éjszakáján, és minden egyes éjszaka eggyel több gyertyát kell gyújtani, így összesen nyolc gyertya lesz az ünnep végére. A véleményét arra alapozza, hogy a kedusát (szentséget) mindig csak növelni szabad, csökkenteni sohasem.

Sámmáj véleménye pontosan az ellentéte ennek. Ő azt állítja, hogy az ünnep kezdetekor nyolc gyertyát kell gyújtanunk, és az ünnep előrehaladtával csökkenteni kell a számukat. Sámmáj a Chanukát a Szukothoz hasonlítja, amikor a Szentélyben csökkent az áldozatok száma az ünnep során.

Hely, idő és önmagunk

Az, ahogyan Sámmáj összekapcsolja a Chanukát és a Szukotot, segít nekünk megérteni azt a szimbolikát, hogy a Menóra van a bal oldalon, a Mezuzá a jobb oldalon, a táleszt viselő ember pedig a középpontban.A Szfát Emet szerint ennek a világnak három dimenziója van, melyeket meg kell szentelni és fel kell emelni: a TÉR dimenziója, az IDŐ dimenziója és ÖNMAGUNK dimenziója. A Talmud és a Midrás mindhárom elemet említi, és utal arra, hogy a Chanuka megadja számunkra azt a lehetőséget, hogy egyszerre szenteljük meg mindhárom dimenziót:

A Mezuzá a ház ajtófélfájára van rögzítve, ami a HELY megszentelését jelképezi. A menóra, melyet arra használunk, hogy számoljuk a napokat Chanuka előrehaladtával, az IDŐ megszentelését jelképezi. A táleszt viselő ember pedig ÖNMAGUNK megszentelését jelképezi.

Sámmáj megközelítése szerint a Chanukát tekinthetjük úgy, mint a Szukot tetőpontját, hiszen a Szukot is a három dimenzió egységét szimbolizálja. A sátor a TÉR dimenzióját jelképezi; az, hogy hét napig tart az ünnep, az IDŐ dimenzióját jelképezi; és a négyfajta növény az emberi test különböző részeit szimbolizálja, ami az ÖNMAGUNK dimenziójának felel meg. Ez a három dimenzió kifejeződik Szukotkor, majd Chanukakor tetőzik, amikor a spirituális lehetőség az egységre ismét bekerül a fizikai valóságba.

Bárcsak mindannyian megtanulnánk hordozni Szukot üzenetét a mindennapi életünkben és meglátni, hogyan nyilvánul meg Chanukakor! Bárcsak sikerülne felemelnünk mindhárom dimenziót – az otthonunkat, önmagunkat és életünk minden pillanatát –, és ez a szentség és egység alkosson egy olyan erőteljes és sugárzó fényt, mely átragyog minden generáción!