II. Edward király angol állampolgársága egy bölcs rabbi tanácsának köszönhető.
Szerző: M. L. Mashinsky
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. január
Szerző: M. L. Mashinsky
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. január
Viktóriának, a Brit Birodalom királynőjének jó oka volt rá, hogy hálás legyen Nathan Adlernek, aki a németországi Hannover egyik zsinagógájának volt a rabbija. A királynő férje, Albert herceg a Szász-Coburg-Gotha hercegségből származott, Viktória ősei pedig Hannoverből eredtek. A királyi pár vakációra érkezett a városba az első gyermekük születése előtt, de a szülés váratlanul beindult, két hónappal korábban, mint számítottak rá.
Moses Montefiore, a híres zsidó emberbarát és a brit kormány pénzügyi tanácsadója éppen ebben a kritikus pillanatban érkezett Hannoverbe. Az orvosok és az udvar tagjai már kifogytak az ötletekből, ugyanis ha a gyermek német területen születik meg, kérdésessé válik a joga a trónra, mivel német állampolgárnak számítana, és így nem jönne szóba, mint királyjelölt.
Azon a délelőttön Moses Montefiore Nathan Adler rabbi zsinagógájába ment imádkozni, ahol nagy tisztelettel fogadták, de nem a hatalmas vagyona miatt, hanem mert mindig megsegítette a zsidó testvéreit, bárhol is legyenek a világon. Az ima után elmesélte Adler rabbinak a királyi pár problémáját. Az idő pedig sürgetett…
Adler rabbi azt javasolta, hogy azonnal vigyék a királynőt egy angol hajóra, és az fusson ki a tengerre, három kilométerre a német partoktól, nemzetközi vizekre. Az angol hajón született gyermeket úgy fogják tekinteni, mint aki angol felségterületen született.
Sir Moses nyomban továbbította a tanácsot az udvarnak, és Viktória királynőt a közelben álló híres brit hadihajóra, az Arc Royalra vitték, ahol még aznap éjjel fiúnak adott életet. A gyermek később II. Edward király néven lett ismert (sokkal később, mert a királynő a haláláig, nyolcvankét éves koráig uralkodott).
Az eszes hannoveri rabbi megoldotta a kínos helyzetet, és a királynő nem felejtette el.
A hosszú uralkodása alatt Anglia dicsősége csúcsán tündökölt. „A Brit Birodalom felett soha nem megy le a nap.” És valóban, a nap folyamatosan ragyogott Anglia és gyarmatai valamelyik részén – Kanadában, Ausztráliában, Új Zélandon, Indiában, az afrikai gyarmatokon…
Évekkel később Viktória királynő tudomására jutott, hogy a Duke Place-i zsinagógába rabbit keresnek, és várják a jelentkezéseket a nagy presztízzsel járó állásra. Nemzetközi felhívás lévén, sok nagy nevű rabbi jelentkezett, többek között Samson Raphael Hirsch rabbi is.
A királynő üzenetet küldött a zsinagógának, amely így szólt: „Mivel Adler rabbi megmentett engem, amikor bajban voltam, bizonyos, hogy megfelelő őrzője és vezetője lesz a gyülekezetüknek.” Így is lett.
Amikor a királynő tanácsát megfogadták, és Adler rabbit választották meg a Duke Place zsinagóga vezetőjévé, Viktória azt javasolta, hogy – mivel ez a pozíció nem elég – legyen ő Anglia – vagy még jobb: a Brit Birodalom – főrabbija. A Parlamentben megvitatták, hogy szüksége van-e a birodalomnak főrabbira. Amikor szavazásra került a sor, elsöprő többséggel megválasztották Adler rabbit a Brit Birodalom főrabbijává, amely posztot nagy tisztelettel és megbecsüléssel töltötte be negyvenöt éven keresztül.
Így Viktória királynő visszafizette a hanoveri rabbi jó tanácsát. Uralkodása alatt jó érzéssel viszonyultak a zsidó alattvalóihoz, akik élete virágzott, és akik több jogot és szabadságot élveztek, mint bármely testvérük az európai országokban.