A hűség jutalma – az asszonyok megértették az Örökkévaló akaratát.
Szerző: Rebbetzin Holly Pavlov
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. január
Szerző: Rebbetzin Holly Pavlov
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. január
Megjelenik a Hold egy kis szelete. Ros Chodes – az Újhold napja érkezett el, mely szimbolizálja a világ állandó megújulását.
Az Újhold az öröm és ünneplés napja. Külön imák elmondásával ünnepeljük, sokan ünnepi étkezést tartanak, alkalomhoz illően öltözködnek. A zsidó nő számára az Újhold még többet is jelent: ez olyan ünnep, amelyet csak mi kaptunk, melyben még több az öröm, és tartózkodunk a szükségtelen munkától. Mivel érdemelték ki a zsidó asszonyok ezt a különleges alkalmat?
Mikor a zsidó nép a Szináj-hegynél állt, azt mondták nekik, hogy Mózes negyven napra felmegy a hegyre, hogy átvegye a Tórát. Várták, hogy visszaérkezzen, de nem jól számoltak. Mikor elérkezett a megegyezés szerinti negyvenedik nap, és a vezető nem tért vissza, nagyon megijedtek.
Néhányan a férfiak közül elhatározták, hogy új vezetőt készítenek, egy bálványt. Aranyat gyűjtöttek hozzá és azt akarták, hogy a feleségeik is hozzájáruljanak az aranyaikkal. Az asszonyok azonban megtagadták a részvételt. Ösztönösen megértették a férjeik által elkövetett tragikus hiba mélységét. Kijelentették: „nem fogunk segíteni egy olyan undorító dolog elkészítésében, amelyben nincs erő”. A férfiak nem hallgattak rájuk, odaadták saját aranyaikat, és kivették a fülbevalót a feleségeik füléből. Az ékszereket tűzbe dobták, és abból kiemelkedett egy arany borjú.
A férfiak meg lettek büntetve a tettükért, míg az asszonyok jutalmat kaptak, mert hűségesek maradtak az Örökkévalóhoz, és bíztak benne. A jutalom egy ünnep: az Újhold ünnepe. Bár világos, hogy az asszonyok jutalmat érdemeltek, de hogy illik az Újhold mindahhoz, ami történt? Mi a kapcsolat az asszonyok cselekedete és az ajándékba kapott ünnep között?
Ahhoz, hogy megtaláljuk a választ, vizsgáljunk meg egy érdekes párbeszédet, melyet a Talmud hoz. Úgy tanultuk, hogy a teremtés negyedik napján az Örökkévaló megteremtett két nagy világítótestet: a Napot és a Holdat. Eredetileg mindkettő azonos méretű volt. A Hold panaszkodott, hogy lehetséges, hogy két király viseljen egy koronát? A Teremtő úgy válaszolt a Holdnak: Menj és legyél kisebb. Így lett a Hold kisebb a Napnál.
Mélyebb értelemben ez az elbeszélés segít megérteni az ember és az Örökkévaló kapcsolatát. Bizonyos értelemben van bennünk egy nagy ellentmondás. Bár úgy tűnik, hogy mi irányítjuk a világot, van eszünk, értelmünk és vannak képességeink, sokkal több, mint az állatoknak, valójában az Örökkévaló igazi lényének gyenge másolata vagyunk. Minden, amik vagyunk, és amink van, az Örökkévalótól származik. Ahogy a Hold sem a saját fényével világítja meg a világot, hanem a Nap fényét tükrözi vissza, ugyanúgy nekünk sincsenek valódi, saját képességeink. Minden, amit meg tudunk valósítani, az az Örökkévalótól kapott erő, ész és tehetség eredménye.
A Hold megértette, hogy két király nem viselheti ugyanazt a koronát. Valakinek engedelmeskednie kell a másiknak. Ugyanúgy az embernek is meg kell értenie, hogy az Örökkévaló a világ egyetlen és kizárólagos irányítója.
Mindazok, akik az aranyborjúnak áldoztak, elbotlottak. Mikor az események nem pontosan az elképzeléseik szerint alakultak, megpróbáltak egy jobban elérhető istent létrehozni, olyat, ami megfelel az adott pillanat szükségleteinek. Olyan istent akartak, amilyent teljesen meg tudnak érteni, amilyent irányítani tudnak, és amelyik igazából nem volt nagyobb, mint ők. Lényegében amikor nem volt kényelmes, nem akartak az Örökkévalónak engedelmeskedni.
Azáltal hogy az asszonyok megtagadták az aranyborjú létrehozásában való részvételt, kifejezték, hogy teljesen megértik, hogy egy bálvány létrehozása és szolgálata az Örökkévaló akaratának a megbecstelenítése.
Hajlandók voltak alávetni magukat az igazi Királynak, „kicsinek lenni” az Örökkévaló nagyságának elismerése mellett. Ezért kaptak egy olyan ünnepet jutalmul, mely emléket állít ennek az igazságnak, azáltal hogy a Hold megújuló ciklusát ünneplik.
Az asszonyok a Szinaj-hegyénél megértették, hogy a szabad akarattal együtt jár a jó választásának lehetősége. Felsorakoztak az Örökkévaló mellett, ezáltal vissza is tükrözik Őt. Ahogy havi ciklusokban a Hold növekszik és fogyatkozik, állandóan bizonyítva, hogy képes hol többet, hol kevesebbet adni a világnak, nekünk is meg van a lehetőségünk erre. Legyünk követői Izrael igaz asszonyainak, mindig tükrözzük vissza az Örökkévaló akaratát, hozzunk fényességet a világra!
