A bensővé tehető bölcsesség a beteljesülés alapja.
Szerző: Rabbi Yaakov Rosenblatt
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. június
Szerző: Rabbi Yaakov Rosenblatt
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. június
Az Örökkévaló két dolgot valósított meg, amikor a Tórát átadta a zsidó népnek. Először is kapcsolatot létesített velük. Ezenfelül megadta számukra azokat a gyakorlati utasításokat, amelyek segítségével közeledhetnek hozzá e kapcsolaton belül. A Tóra biztosítja az ember számára a szükséges kereteket ahhoz, hogy egyre hasonlóbbá váljon Istenhez, és ezzel együtt a világ is egyre szellemibb hely legyen.
A Tóra (ami szó szerint „tanítás”-t jelent) Isten útmutatója az ember számára, hogy hogyan élje az életét a földön. Minden, amit az embernek tudnia kell a fizikai és a spirituális világról, az erkölcsről, a halandó életről és még magáról Istenről is, az megtalálható a Tórában. A Tóra az az útmutató, amelyet a Teremtő kifejezetten az Ő legfőbb teremtményének, az embernek írt.
Hagyományunk azt tanítja, hogy a héber ábécé minden betűjének van számértéke. Álef, az első betű számértéke: egy. Az egységet, azonosságot, istenit fejezi ki. A második betű a bét, amelynek a számértéke: kettő. A többletet, kiterjedést, számosságot reprezentálja.
A Tóra a bét betűvel kezdődik, a tízparancsolat pedig az áleffel. Fejtsük meg mi lehet ennek az oka.
A Tóra a teremtés történetével kezdődik. A teremtés a növekedés, a kiáradás folyamata volt. Először csak Isten létezett. Ezután az Örökkévaló számtalan fizikai teremtményt alkotott, amelyek a világot látszólag különféle részekre osztották. A teremtés története ezért a többlet, a kiterjedés és a számosság története. Ezért kezdődik a bét betűvel.
A tízparancsolatban szereplő micvák és etikai tanítások képviselik a Tóra törvényeit. A Tóra biztosítja azt az átfogó keretet, amelynek megfelelően kell élnünk. Azáltal hogy e kereteken belül élünk, közelebb hozzuk a teremtett világot Istenhez.
A Tóra egy metafizikai keret vagy szerkezet, amelyet a teremtett világ sokszínűségére kell alkalmaznunk. A szerkezet pedig definíciójából adódóan egységet biztosít a változatosságnak, mert lehetővé teszi, hogy a különböző részek együttműködjenek. Ezért kezdődik a tízparancsolat áleffel. Ezek a parancsok képviselik azt a struktúrát, amelyet a Tóra nyújt a világnak, az egyetlen célt és szándékot, amelyre alapozva Isten megteremtette a világot.
EGY PILLANAT ALATT
„minél közelebb van valami Istenhez, annál jobban kifejezi az Ő egységét.”
„És mondta Isten mindezeket a szavakat.” (2Mózes 20:1.) – Az összes parancsolat egy pillanat alatt lett elmondva, úgy ahogy az [emberi] száj nem képes mondani, és az [emberi] fül nem képes hallani. Isten először elmondta az egész tízparancsolatot [egy pillanat alatt], és azután egyenként megismételte őket abban a sorrendben, ahogy a Tórában áll (Midrás).
Miért volt fontos, hogy bevezetésként Isten elmondja egyszerre az egész tízparancsolatot?
A Tóra célja, hogy egy egységes struktúrát hozzon létre, amelyen keresztül megnyilvánulhat az isteni a világban, és hogy megtanítson minket arra, hogyan irányítsuk a természetet és az emberiséget ebben a szerkezetben.
Isten a forrása minden létezőnek. Mivel minden Őbenne gyökerezik, Ő testesíti meg a végső egységet. Ezért minél közelebb van valami Istenhez, annál jobban kifejezi az Ő egységét. És minél távolabb van egy teremtmény Istentől, annál kevésbé tükrözi.
A legközelebb álló alkotás Istenhez a Tóra (mivel ez fejezi ki az Ő akaratát). Ezen belül a legközelebb álló rész a tízparancsolat, mert ez volt az első rész a Tórából, amit Isten az emberiségnek kinyilatkoztatott.
Ezért mondta el először az Örökkévaló egyszerre a tízparancsolatot. Mert ezek a parancsok annyira össze vannak kötve Istennel, hogy csak együtt lehetett elmondani őket, ami a végső forrással való egységüket fejezte ki.
A 613 PARANCSOLAT
A Tóra felvázolja azokat az etikai kereteket, ahogyan Isten akarata szerint, a zsidó népnek élnie kell. Ez a keret 248 „pozitív” (tevőleges) micvából és 365 „negatív” (tiltó) micvából tevődik össze. Miért kapcsolódnak a micvák a 248 és a 365 számokhoz?
A Tóra két célt valósít meg. Megtanítja, hogyan tegyünk pozitív energiát – szellemit és jót – a világba pozitív cselekedetek által (a 248 tevőleges parancsolat). És megtanít minket, hogyan tartsuk fenn azt az erkölcsi rendet, amelyet Isten hozott létre, amikor megteremtette a világot, a 365 tiltás által, amelyek megakadályozzák, hogy az ember kárt okozzon ebben a keretben.
248 pozitív parancsolat van, mert a teremtmények között csupán egy van, aki pozitív spirituális energiát tud beletenni a világba: az ember. Valójában a létezésének épp ez a célja, hogy minden erejét felhasználva pozitív módon hasson a világra. Az emberi test 248 részből áll. Így 248 módon tud pozitívat tenni és ennek megfelelően 248 tevőleges parancsolat van.
MIÉRT VAN 365 TILTÓ PARANCSOLAT?
A Nap a legerőteljesebb alkotás az univerzumban, ezért a „fizikai világ királyának” hívhatjuk. Az évszakok körforgása a Nap 365 napon át tartó befolyása a Földre. Így a 365-ös szám reprezentálja a világegyetem normális működését, és 365 mód van arra, hogy valaki megzavarja ezt a szabályosságot. Ezek tilalmát jelentik a negatív parancsolatok.
A pozitív és negatív parancsolatok kombinációját tartalmazza a Tóra 613 parancsolata. A micvák egyrészt védelmet jelentenek az isteni renddel szemben elkövetett károkozástól, és eszközök ahhoz, hogy önmagunkat és a világot tökéletesítsük.
BETELJESÜLÉS
Minden ember vágyik a tökéletesedésre. Minden lélek sóvárog a beteljesülés érzése iránt. Amikor valaki megtalálja a lelki társát, és megházasodik, a teljesség egy bizonyos szintjét éli meg. Ha valaki talál egy megfelelő munkát, amellyel képes ellátni a családját, ő is a beteljesülés egy bizonyos szintjét érzi.
Az emberi lélek mégis nehezen elégszik meg. Az emberben mindig van egy rész, amely a beteljesülés újabb, mélyebb szintjét keresi. Mi a forrása ennek a vágyódásnak? És miért tűnik úgy, hogy ez egy alapvető velejárója az emberi létnek?
A „beteljesülés” az az állapot, ahol egy dologhoz már nem tudunk többet hozzáadni, ahol egy élőlény már nem tud tovább fejlődni. Amihez ha még valamit hozzáadnák, az vagy fölösleges vagy negatív lenne. Amikor Isten megalkotta a világot, „késztermékeket” alkotott, olyan dolgokat, amelyek önmagukban tökéletesek voltak. Halak, madarak, fák és virágok mindazzal a részekkel lettek megteremtve, amelyek a túlélésükhöz és a teremtésben betöltött feladatuk beteljesítéséhez szükséges.
Az ember azonban más. Az ember meghatározó tulajdonsága (ami az állatvilág fölé emeli) az intelligenciája – az a képessége, hogy gondolkodjon, kifejezze a gondolatait, és megvalósítsa őket. Ahhoz, hogy az ember teljessé váljon, az intelligenciájának el kéne érnie egy pontot, ahol már nem tud tovább fejlődni. De lehetséges-e ez? Elérhet-e az ember olyan szintet, amikor az értelme és a tudása már nem növekedhet tovább? Úgy tűnik, nem. Hogyan érheti el akkor az ember a beteljesülést?
A TÓRÁN KERESZTÜL
A Tóra minden létezés alapja. Magába foglalja a világ összes tudását és bölcsességét, amihez már nem lehet többet hozzátenni. Isten azért adta a Tórát az embernek, hogy tanulja és bensővé tegye. Amennyire az ember elsajátítja a Tórát, annyira lesz tökéletes. Isten az embernek is megadta a lehetőséget a beteljesülésre, épp úgy, ahogy az összes többi lénynek. Az ember esetében azonban, a beteljesülés nem önmagában rejlik, meg kell találnia a Tórában és meg kell szereznie belőle.
A prágai Máhárál (Rabbi Jehuda Lőw) írásai alapján.