A közösségben megismerhetjük egymást és magunkat.
Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Hetiszakasz: Semot
„És ezek Izrael fiainak nevei…” (2Mózes 1:1.) – Rási kérdezi: az előző könyv végén már felsoroltuk Jákob fiainak neveit, amíg még éltek. Akkor most miért van szükség erre ismét, a kivonulásról szóló, második könyvnek rögtön az elején? Azért számolja meg ismét, mert értékesek a számára, ahogyan a reggeli imában is említett zsoltár mondja: „Megszámolja a csillagok számát, mindegyiket a nevén hívja.” (2Mózes 147:4.) A zsidó nép az Ábrahámnak tett ígéret (1Mózes 22:17) óta a csillagokhoz van hasonlítva.
A zsidóság számos mély, ma is aktuális üzenetet, emelkedett gondolatot hordoz, melyek önmagukban is óriási vonzerőt képviselnek. Legtöbbünket azonban nem ez vonzza a közösséghez való csatlakozáshoz, hanem maga a közösség. A Zohár szerint három dolog van összekötve: a Tóra, az Örökkévaló és a zsidó nép. Ezt a kissé misztikusan hangzó kijelentést mai nyelven úgy is lehet értelmezni, hogy a zsidóságba három bejárat, három kapu van: a Tóra (azaz a zsidó moralitás és etika világa), az Örökkévaló (azaz a spiritualitás, imák világa) és a zsidó nép (azaz a közösség). Szeretnénk valahova tartozni, nem szeretünk egyedül lenni, és a születésünkkel egy olyan közösséget örököltünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat. Sokaknak ez az utóbbi az elsődleges motiváció, és később fedezik fel a másik két „kaput”: a Tórát és az Örökkévalót.
„három dolog van összekötve: a Tóra,
az Örökkévaló
és a zsidó nép”
Ez a kapu, a közösség kapuja, noha igen vonzó, de nem veszélytelen. Sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy valaki eljön egy közösségbe, de nem alakul ki mélyebb, hosszú távú kötődés. Az egyén nem mindig érzi jól magát a csoportban. Gyakran idegen, kívülálló marad. A „klikkesedés” is jól ismert akadály. Mint a Lativ Kolel lelkes tagja, azt is el kell mondanom, hogy mi többen is érezzük a hiányt, ha valaki, aki járt-járogatott, esetleg csak lenézett egy-két alkalommal, lemorzsolódik, és nem látjuk többet, pedig úgy érezzük, hogy itt lenne a helye, megtalálhatta volna saját identitását és a kultúrájában rejlő értékeket.
Tehát gyakran kialakul egy holtpont, amelyen át kell lendülni. Erre az átlendülésre az egyik legjobb út a személyes kötődések kialakítása. Általános tapasztalat, hogy az elsőre barátságtalannak tűnő emberekkel is jó viszonyunk tud kialakulni, amint közelebb kerülünk hozzájuk. Hányszor hallunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „megismertem, és tök jó fej!”. Ahogy Rási mondja hetiszakaszunk első mondata kapcsán: a zsidók „nimselu lákochávim”, azaz a csillagokhoz hasonlók. Mi a hasonlóság? A csillagok távolról kicsinek látszanak, de amint egyre közelebb kerülünk hozzájuk, felfedezzük a bennük rejlő nagyságot.
Innen látjuk, hogy a harmadik kapu, a közösség kapuja csak látszólag olyan egyszerű. Ugyanis nemcsak az lehet, hogy valaki távolról kicsinek látszik, és közelről nagynak, hanem az ellenkezője is. Sőt, ez a jelenség igen gyakran felfedezhető a másik értelemben vett „csillagok”, a sztárok világában, ahol gyakran a külső nagyság belső kicsinységgel párosul. Talán azért, mert a külső nagyságot egyszerűbb kialakítani, mint a belsőt felépíteni. Viszont ebből az is látszik, hogy ha hosszú távra keresünk társaságot, ahol épülni, fejlődni tudunk, akkor nem elég a külső nagyságot keresnünk. A kitartó keresés jutalmaként igazi értékre lelhetünk.
Felhasznált forrás:
Gil Mann: How to Get More Out of Being Jewish
Köszönet az alapötletért Domán Sijének
