Tázriá

A beszéd ereje

Épít és rombol, attól függően, kinek a szájából szól.

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. április

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. április

Hetiszakasz: Tázriá

Egy ember elterjesztett egy hírt egy másikról. Később megbánta, elment a rabbihoz megkérdezni, hogyan tudná ezt jóvátenni. Menj el a boltba és végy egy zsák vetőmagot. – mondta a rabbi – Aztán menj el egy nagy mezőre és szórd szét a magokat a szélbe. Tégy így és egy hét múlva számolj be, hogy mi történt. Az ember így is tett és visszajött egy hét múlva, hogy megtudja, mi a további teendője. Most pedig – mondta a rabbi – menj vissza a mezőre és szedd össze a magokat! De – ellenkezett az ember – a magok szanaszéjjel szóródtak. Sose fogom megtalálni. Sok már bizonyára gyökeret is vert. Pontosan – magyarázta a rabbi –, most már érted. Amikor rosszat beszélünk egy másik emberről, annak hatása széleskörű. Az okozott károkat nem lehet helyrehozni. A Tóra egyik legnehezebben érthető része az e heti szakaszban lévő “cáráát”, mely egy bőrbetegség, amit sokszor tévesen leprának fordítanak. Valójában a cáráát a spirituális tökéletlenség fizikai meg­jelenése.

A Talmud (Arachin 16) azt mondja, hogy a cáráát a “láson hárá” – “negatív beszéd” egy másik emberről – következménye. Például láthatjuk, hogy mikor Mózes nővére, Mirjam láson hárát beszélt, cáráát kapott (4Mózes 12). Mi a kapcsolat a „negatív beszéd” – pletykálkodás – és a bőrbetegség között?

Építeni vagy rombolni
A beszéd a teremtés eszköze. Ez­zel felépíthetünk egy embert és a világot. Dicsérhetünk, ösztökélhetünk, önbizalmat adhatunk másoknak. Azáltal, hogy valakit hozzásegítünk ahhoz, hogy fontosnak érezze magát, felépítjük őt, mintha azt mondanánk: “Szükséges a létezésed”. Ez életet adó és megerősítő. Másrészről a beszéd rombolni is tud. Ilyen mondat, hogy “Te értéktelen vagy”, tönkreteszi az ember önbecsülését. Ahogy Salamon király mondta: “Élet és halál a nyelv ke­­zében van” (Példabeszédek 18:21). A Talmud (Arachin 15b) úgy magyarázza, hogy a „negatív beszéd” rosszabb, mint egy kard, mert nagyobb távolságban sok embert képes megölni. Az egyén lerombolódása mellett láthattuk már, hogy a pletyka – egy rosszindulatú hír – kapcsolatokat, családokat és közösségeket tehet tönkre. A Tóra nemcsak a “negatív beszédet” tiltja, hanem annak meghallgatását is. (Ha nem hallom, nem mondom tovább.) Már a rosszmájú szóbeszéd meghallgatása is az emberi rosszindulatot táplálja és érzéketlenné tesz annak másokra gyakorolt hatásaira, a következményekre. Most megérthetjük a hetiszakasz egy gondolatát (3Mózes 13,45-46). A Tóra azt mondja, hogy ha valakinél jelentkezik a cáráát, annak ki kell menni a városból és a hozzá közeledőknek azt kell kiabálnia “Fertőző!”. Ugyanez a büntetése annak is, aki megosztja a közösséget (neki is a közösségtől való elkülönülés jár).

A láson hárá határai

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a Tórában a „negatív beszéd” tiltása csak a hamisságokra és valótlanságokra korlátozódik. De nem így van. A hazugság egy külön kategóriát képez, melyről Mózes II. könyvében (20:13, 23:7) van szó. A láson hárá azonban minden negatív és hátrányt okozó beszédre vonatkozó tiltás – még ha igaz is. A láson hárá az észszerűség palástjába rejtőzik. Nem számít, hogy nyílt beszéd vagy csak kisebb-nagyobb utalások, elejtett megjegyzések vannak a mondandóban. Ha az üzenet negatívan értelmezhető, akkor az a láson hárá tiltásának megszegése. Tartsuk magunkat távol a “negatív beszédtől”! A Tóra azt mondja, hogy az emberi test úgy lett megalkotva, hogy segít tartózkodni a láson hárától. A fogak és ajkak a “kapuk”, melyek szabályozzák, hogy mi jön ki a szánkon, míg a nyelv vízszintesen fekszik. Valamint az embernek két szeme van, két füle és két orrlyuka – szája csak egy van, em­lékeztetőül, hogy ne fecsegjen olyan sokat. És miért teremtette az Örökkévaló a két fülcimpát? – mondja a Talmud. Azért, hogy ha olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol láson hárát beszélnek, akkor minden nehézség nélkül behajthatjuk a fülcimpákat, mint füldugót. Íme néhány gyakran előforduló láson hárá fajta, amire vigyázni kell:

– De ez igaz!
– De nem is mondtam a nevét.
– Engem nem zavar, ha mások is így beszélnek rólam.
– Már úgyis mindenki tudja.
– Ő se bánja.
– Megmondanám a szemébe is.
– Nem mondasz semmit, csak felhúzod a szemöldököd.
– Lehet, hogy ez láson hárá, de….
– Nyugodtan elmondhatod ne­kem…

Ez mind láson hárá. Azonban van egy kivétel. Akkor lehet mondani vagy hallani “negatív információt”, ha teljesen bizonyos, hogy a jövőbeni károk elkerülésének építő célját szolgálja. A következő feltételeknek kell teljesülnie:

– az információnak tárgyilagosan igaznak kell lennie, ízlés és vélemény nélkül
– első kézből jövő információnak kell lennie, nem szóbeszédnek
– lehetőséget kell adni, hogy az illető reagáljon az állításokra
– nem lehet a mondanivalóban hát­só gondolat vagy személyes érdek
– lehetőség szerint el kell kerülni a nevek említését

„Ha ráébredünk arra, hogy
mi magunk vagyunk felelősek a hibáinkért, akkor nem is leszünk olyan kritikusak és toleránsabbak leszünk másokkal szemben is.”

Miért pletykálkodnak az em­be­rek?

Mi motiválhat valakit, hogy rosszat beszéljen a másikról? Az alacsony önbecsülés. Ha valaki keveset tart magáról, kétféleképpen érezheti magát jobban: 1./ fel kell építenie saját magát (ez kemény munka) 2./ felül kell kerekednie másokon. Ha másokat lealacsonyít, akkor összehasonlítva ő nem látszik olyan rossznak. De ez az egyszerű út, a “gyorsan magasra”. Biztos, hogy ilyen ember szeretnénk lenni? A média felépített egy birodalmat, a nagy célok elérésére – mint filmsztár, politikus vagy üzletember. Az átlagember számára, aki szomorú a középszerűségtől, az egy igazi “haragforrás”, ha látja mások sikerét az életben. Sok ember úgy gondolkodik, ha az irigyelt társáról rosszmájú, kaján híreket hall vagy mond, a probléma meg van oldva. A másik befeketítésével már “nem is annyira savanyú a szőlő”… Az első lépés a láson hárá elkerülésére, hogy felismerjük hibáinkat és igyekezzünk kijavítani azokat. Ha ráébredünk arra, hogy mi magunk vagyunk felelősek a hibáinkért, akkor nem is leszünk olyan kritikusak és toleránsabbak leszünk másokkal szemben is. Próbáljunk ne a hibáinkra, hanem az erényeinkre koncentrálni, így felülemelkedhe­tünk a negatív érzéseinken! A Tóra azt mondja: Magad alatt vagy? Ne a könnyű utat válaszd! Dolgozz keményen és javíts ma­ga­don!

Ítélj meg másokat kedve­ző­en
Mi történik, ha véletlenül láson hárát hallunk? A Tóra azt mondja, hogy ne fogadjuk azt el automatikusan igaznak. A szabály: ártatlan, amíg be nem bizonyosodik a bűnössége. Van egy híres történet a nagy bölcsről, Rasasról (Rabbi Shmuel Shtrashun, Vilna, 19. század), aki rendszeresen kölcsönöket adott szegény embereknek, hogy kisegítse őket a bajból. Egy nap, amikor a rabbi Talmudot tanult, a helyi szabó jött el hozzá, hogy visszafizesse a 10000 rubeles kölcsönt, amit kapott. A rabbit annyira lekötötte a tanulás, hogy csak bedugta a pénzt a könyvbe és elfeledkezett róla. Egy héttel később a rabbi átnézte a kölcsönkimutatást és észrevette, hogy a 10000 rubel nem lett visszafizetve. Hívta a szabót és kérte, hogy fizesse meg a tartozását. De én múlt héten visszafizettem − mondta a szabó. Jó, hol van az igazolás? − kérdezte a rabbi, aki valóban nem emlékezett a történtekre. Tanultál és én nem akartalak zavarni − válaszolta a szabó. Végül elterjedt a szóbeszéd, hogy a rabbi és a szabó pénzügyi vitába keveredett.

Hogy merészel ez az ember szembeszállni a rabbival? A szabó hírnevén csorba esett és mindenki kerülte őt. Egy évvel később a rabbi a Talmudot tanulmányozta és egy borítékot lelt benne, amiben 10000 rubel volt. Akkor értette meg, mi történt. Azonnal hívta a szabót és bocsánatot kért. A bocsánatkérésed nem segít rajtam − mondta a szabó szomorúan. A jóhírem örökre elveszett. Ne aggódj − mondta a rabbi −, a zsinagógában nyilvánosan kihirdetem, hogy mindenki tudja, én követtem el a hibát. Ez nem fog segíteni − mondta a szabó −, azt fogják gondolni, csak azért mondod, mert megsajnáltál. A rabbi sokáig gondolkodott, majd előállt a megoldással. Neked van egy lányod és nekem egy fiam − mondta −, házasodjanak össze. Így mindenki tudni fogja, hogy megbízható vagy, különben én nem egyeznék bele ebbe a házasságba. Így hozták helyre az okozott kárt. De ez nem mindig ilyen könnyű…

A beszéd és a megváltás fo­lya­mata
A Tóra azt kérdezi: Miért lett a Szentély lerombolva? Azért, mert az emberek láson hárát beszéltek egymásról. Chofec Chaim (a láson hárá törvényeinek összeállítója) azt mondja, hogy a pletykálkodástól való tartózkodás az egyetlen és leghatékonyabb mód, hogy visszafordíthassuk az okozott kárt és közelebb kerüljünk a megváltáshoz. Most kell ezt magunkra vállalni! Most van a megváltás időszaka. Pészachkor ünnepeljük a rabszolgaságból való megszabadulásunkat. Ekkor szá­­mol­juk az Omert is, mely a Tóra­adáshoz vezet. Most kell szakí­tanunk a nézeteltérésekkel és meg­osztással, ami egy nagy csa­­pás az emberiségre nézve. Kép­zeljük el, hogy megváltozna a világ, ha mindenki támogatná ezt az ügyet!


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás