A boldogság titka

Kategória: Vezot hábráchá

Az önzetlen adás folyamatosan emeli a lelket, ezért örök boldogságérzést ad, amit nem tudsz elveszíteni.

Szerző: Adam Lieberman
Forrás: Aish.com
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Hetiszakasz: Vezot hábráchá

A Tóra utolsó hetiszakaszában nemcsak azt közli velünk, hogy Mózes 120 éves volt, amikor meghalt, hanem, hogy „az életereje nem gyengült” (5Mózes 34:7). Mózes egyértelműen nagyon hosszú életet élt. De amikor a Tóra megemlíti, hogy milyen állapotban volt, amikor meghalt, a Tóra tanít nekünk valamit, ami ugyanannyira fontos, mint az évek száma. Azt, hogy hogyan élte azokat az éveket. A boldogság és elégedettség, ami az ember éveit jellemzi, ugyanannyira fontos, mint a hosszúságuk. Az ember kora a halálakor nem a kizárólagos mértéke annak, ahogy élt. Hanem az évek száma plusz az életereje és az életérzése, ami azokat az éveket jellemezte.

Az emberek sok mindenben nem értenek egyet. De van egy dolog, amivel mindenki egyetért: mindannyian boldogságra vágyunk. Különböző módon, de mindannyian akarjuk. És itt, az utolsó hetiszakaszban, az Örökkévaló elmondja nekünk az igazi boldogság titkát, azáltal, hogy megmutatja, hogyan élte Mózes az életét, így mi is szert tehetünk ugyanarra az életerőre. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan tett szert Mózes életerőre, boldogságra, először is nézzük meg az emberiség azon részét, akik nem tettek szert rá: a hírességek. Sokan óriási csodálattal és gyermeki lelkesedéssel tekintenek a hollywoodi sztárokra. Ezeket az embereket elkötelezett rajongók millióinak végtelen figyelme és imádata veszi körül. Ez a szenvedély olyan erős, hogy az internet oldalak tömve vannak, amikor egy híresség kiköpött rágógumiját elárverezik!

De néhányan ezek közül a hírességek közül öngyilkosságot követnek el (akár direkt módon, akár lassan, önpusztító életmód által), vagy egyszerűen csak boldogtalan, beteljesületlen és üres életet élnek.

Miért tűnik úgy, hogy a hírnév és a szerencse képes arra, hogy az embereket nyomorulttá tegye − holott legtöbben egész életükben arról álmodoztak, azért imádkoztak, hogy elérjék az óhajtott „sikert”

A válasz az alapvető önértékelési matematikában található, mely szerint az embernek csak akkor van jó érzése saját magával kapcsolatban, hogyha önzetlenül ad másoknak. Amikor valaki másoknak ad, automatikusan boldognak és életenergiával feltöltöttnek érzi magát. De amikor valaki elvesz másoktól − és lényegében nem tett semmit azért, hogy megszerezze azt, amit elvesz −, eredendően csalónak fogja érezni magát. Ez ilyen egyszerű. Néhány híresség boldogtalan, mert ők „elvevők”. Folyamatosan azt mondják nekik, mennyire jól néznek ki, és milyen tehetségesek. De ezeket a tulajdonságokat Istentől kapták, és nem tettek semmit azért, hogy megszerezzék azokat.

Képzeld el egy pillanatra, hogy a városodban éppen bejelentették, vasárnap a főutca le lesz zárva, mert lesz egy hatalmas felvonulás óriási tömeggel és zenekarral. És ennek a felvonulásnak egyetlen oka van: a város téged akar megtisztelni vele. A rendőrség lezárja az utcákat, a politikusok jelen vannak, a média élőben közvetít… ez az egész esemény a Te óriási és lenyűgöző tetteidet hivatott megköszönni, amiket a városért és az országért tettél. Ez a vasárnap a Te napod lesz! Csak egy apró részlet van, amiről egyedül te tudsz. Az, hogy összekevertek téged valakivel. Az elismerések, amikkel elárasztanak, olyan tettekért járnak, amiket sohasem tettél. Hogyan éreznéd magad, amint integetsz a rajongóidnak az emelvény tetejéről? Valószínűleg úgy, mint egy csaló. Kívülről eljátszanád a szerepet, de belülről rosszul éreznéd magad.

A hírességek nem tudnak úgy sétálni az utcán, hogy ne rohanja le őket számtalan rajongó, akik szinte mindent megtennének azért, hogy akár csak pár méter közelségben lehessenek a hőseikkel. De pontosan mit is tettek azért, hogy megérdemeljék ezt a kifejezhetetlen imádatot?

A Tóra arra tanít minket, hogy „a jutalom arányban áll a fáradozással” (Pirké Ávot 5:26). Ha valaki kevés fáradozást tesz valamiért, de aztán fürdik az érte kapott elismerésben, könnyen gyenge önértékeléshez és ürességérzéshez vezethet.

A legbiztosabb és legközvetlenebb út a boldogsághoz másoknak adni önzetlenül, és nem elvenni a jutalmat olyasmiért, amit nem magad értél el. Ez pontosan jellemzi, hogy hogyan élte Mózes az életét. Bár nyilvánvalóan rengeteg olyan elfoglaltság van, ami az embernek élvezetet okoz, ezen elfoglaltság olyan múlandóak, mint egy jó kis szundítás. De az önzetlen adás folyamatosan emeli a lelket, ezért örök „boldogságérzést” ad, amit nem tudsz elveszíteni.

Ez a legbiztosabb módja, hogy mindig jól érezd magad, és az életkedved sose tűnjön el. Akár híresség, üzletember vagy háztartásbeli vagy, használd az egyedi ajándékokat, amiket Istentől kaptál arra, önzetlenül adj másoknak. Ettől úgy fogod érezni magad, mint egy mozicsillag.

vissza