Filozófia

A csillagok fölött

A csillagok nem befolyásolják a zsidó nép sorsát.

Szerző: Rabbi Avrohom C. Feuer
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. január

Szerző: Rabbi Avrohom C. Feuer
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. január

„És kivitte őt, és mondta: Nézz (le) az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket, és mondta neki: így lesznek leszármazottjaid.” (1Mózes 15:5). Isten felemelte Áb­rahámot ennek a világnak a szintje és a csillagok fölé. (Rási)

„Ráv Jehuda mondta Ráv nevében: Honnan tudjuk, hogy a csillagok nem befolyásolják a zsidó nép sorsát? A mondatból: »És kivitte őt…« Mert Ábrahám azt mondta: »Világ Ura! A csillagokból azt tanultam ki, hogy biztosan nem lesz fiam.« Isten reagált: »Menj ki a csillagok hatása alól, mert a csillagok nem befolyásolják a zsidó nép sorsát«” (Babilóniai Talmud – Sábbát 156a).

Ima és érdemek meg tudják változtatni egy zsidó előre elrendelt sorsát rosszról jóra. (Rási)

A TERMÉSZET FÁTYLA

Az angyalok és a csillagképek nagyon hasonlítanak egymáshoz abban, ahogy közvetítik az égi spirituális áldást a földre anyagi formában. A „mázál” (szerencse, csillagkép) szó kapcsolódik a „nozel” szóhoz, amely folyást jelent, mert minden, ami az égi forrásból ered a Földre, a csillagképek csatornáin keresztül folyik le.

Angyalok és csillagképek tárgyalása talán misztikusnak, ezoterikusnak tűnhet, de ezeknek a gondolatoknak a megértése fontos a judaizmus egyik alapvető tanításához, amely azt hangsúlyozza, hogy mi ezt a világot nem egy, hanem két szinten értjük: a természetesen és a természetfelettin. A Mindenható, aki a világot teremtette, folyamatosan irányítja minden részletét végtelen képességeivel, amt emberi elme nem képes felfogni, de ő dönt úgy, hogy elrejti magát „egy függöny mögé”, amelyet természetnek nevezünk, amely kiszámítható szabályok alapján működik, és úgy tűnik, hogy Istentől független.

A természet függönye válaszfal ember és Isten között, aki ezzel kihívás elé állítja az embert: „húzd el a természet függönyét, és fedezd fel, hogy én állok mögötte!” Mivel maga a természet égi közvetítők által működik, figyelmet kell fordítanunk a természetet irányító erőkre – angyalok és csillagok –, amelyek mondhatni egyik lábbal az égben, a másikkal meg a földön állnak. Bölcseink ezt így világítják meg: „Rabbi Simon mondta: »Nincs egy fűszál sem egy irányító csillag nélkül, amelyik azt mondja neki: növekedj!«” (Midrás, Berésit Rábá 10:7)

A SORS CSILLAGAI

Az az igazság, hogy éppúgy, ahogy a csillagok befolyásolják az embert, az ember is befolyásolja a csillagokat, mert a természet erői nem csak próbára teszik az embert, de szolgálják is őt. Igazából csak annyira, amennyire az ember szolgálja a Teremtőjét. Ha az ember szolgálata Isten felé lazul, a természet ellene fordul. Így a Midrás (Berésit Rábá 10:4) szerint Ádám bűne előtt a bolygók és a csillagok nagy sebességgel mozogtak azért, hogy gyorsan el tudják hozni neki Isten áldását. Ádám bűne után viszont az égitestek pályái megnyúltak, és a sebességük lecsökkent. Amikor az ember késlekedik Isten szolgálatában, a természet is késlekedik szolgálni őt.

Ezek az alapelvek fel lettek fed­­ve Ábrahám előtt, amikor Isten „kivitte” őt, és a csillagok fölé emelte. Addig Ábrahám felfogása a természet által volt leszűkítve, és itt Isten felemelte őt egy olyan nézőpontra, ahonnan fentről tekinthet le a világra. Isten biztatta őt arra, hogy magasan a természet erői fölött lebegjen a hite és a szabad akarat­ból történő istenszolgálata ál­tal. Isten azt mondta neki: „Fordulj hozzám, a Teremtőhöz, az Irányítóhoz, a Forráshoz. Biz­tosan felkelted a kegyelmet bennem, és a természetet az igényeid szerint fogom alakítani.”

Tehát a Talmud Ábrahám Is­ten­nel való találkozásában az imád­kozás erejének egy alapvető forrását látja: „Csillagok nem befolyásolják Izrael sorsát” (Sábbát 156a), hanem az ima és az érdemek által tudja az ember megváltoztatni a sorsát. (Rási)

TÁRGYALÁS ISTENNEL

A csodák megjósolhatatlanok. Is­ten kezében vannak, függet­lenek az ok-okozati viszonyoktól. De Isten megtanította Ábra­hámot arra, hogy az ima nem csoda. Az eszköz, az em­ber ecsetje az élet művészetében. Nem fegyver, hogy megvédje magát az élet küzdelmeiben. A valóság az élethez tartozó tény. Náchmánidész ezt az álláspontot képviseli a Devárim (5Mózes) 34:10-hez írt kommentárjában, ahol megjegyzi, hogy a próféták csodái az imáik eredménye volt. Az őszinte ima erejével Józsua megállította a napot, Elijáhu és Elisa pedig halottakat támasztottak fel. Tehát még a legnagyobb próféták sem rendelkeztek misztikus, ter­mészetfeletti képességekkel. Hanem a prófétai szellemük hozták közel őket Istenhez, annyira, hogy erősebb kapcsolattal tudtak imádkozni és bízni a Teremtőben.

A Talmud bölcsei tanították: „Nem szabad a csodákban bízni!” (Pszáchim 64b). A Máhársó (egy talmudmagyarázó) megjegyzi, hogy amikor az ember veszélyben van, nem szabad csodában bíznia, helyette inkább az imában, mert az ima nem csoda.

Ez azt jelenti, hogy minden imára szükségképpen pozitív válasz érkezik? Egyáltalán nem! Van egy történet egy sikertelen kereskedőről, aki sokszori ima után elment rabbi Elimelechhez, és tudni akarta, hogy Isten miért nem válaszol az imáira. A rabbi így felelt: „Isten válaszolt az imáidra. A válasza pedig: »Nem.«”

Csak egyben bízhatunk. Ima előtt úgy tűnik, sokféle erő tart minket fogva, amelyekre nincs hatásunk – történelem, örökség, társadalom, ellenfelek, természet –, mind igyekszik csapdába ejteni minket a szoros hálóikba. Ima után lehet reménykedni. Ami­kor imádkozunk, felemelkedünk, és a világot magunk mögött hagyjuk. Az ima során Istennel kerülünk szembe, és köz­vetlenül, kizárólagosan Vele foglalkozunk.

Isten a jóságában megengedi nekünk, hogy tárgyaljunk Vele. Már önmagában azzal, hogy felismerjük és elismerjük, hogy a Teremtő, a partnerévé válunk a teremtésben. Ahol ima van, semmi más nem létezik: csak az ember és az Isten. A tények és az adatok széthullanak, az előzmények, illetve a következmények eltűnnek. Csak az ember kérése és Isten akarata létezik.

VÉDELMEZŐ SZÁRNY

Rabbi Joszef Léb Bloch úgy magyarázza, hogy az emberiséget veszélyeztető természeti erők olyanok, mint egy harapós kutya hosszú pórázon. Amikor az állat támad, az áldozat meg tud menekülni azáltal, hogy megkéri a gazdát, fogja vissza a kutyát. Viszont ha nem sikerül „felismernie”, hogy az állatnak van egy gazdája, akkor nagy veszélyben van. Hasonlóképpen, ha egy embernek nem sikerül felismernie a „pórázt” a természet erőin, akkor azok kegyére bízza magát. Rabbi Chájim Volozsiner idézi a Talmudot (Chullin 7b), hogy ha egy ember internalizálja az alábbi tórai verset: „Ő az Isten, rajta kívül semmi nincs” (Devárim 4:35), meg lesz védve a kártékony erőktől. Ha valaki elfogadja Isten abszulút uralmát, teljesen az Ő védőszárnyai alá helyezi magát, megérti, hogy a természet destruktív elemei csak marionettbábuk a Teremtő kezében.

Rabbi Joszef Albo kérdezi: „Honnan veszi a bátorságot egy halandó ahhoz, hogy az Örökkévalót arra kérje, hogy változtassa meg a rendeleteit?” Meg is válaszolja: ha valaki rendesen imádkozik, azzal jó irányba változtatja meg magát. Így, „ha egy ember tulajdonságai változnak, az ellene hozott isteni rendeletek is eszerint változnak.”

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás