Tubisvátról, a fák újraéledésének ünnepéről, az örök körforgásról – a ciklikusságról, amely az ember életét is jellemzi: a tétlenség és letargia után mindig eljön az újjászületés.
Szerző: Rabbi Ephrayim Nisenbaum
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. február
Szerző: Rabbi Ephrayim Nisenbaum
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. február
Svát hónap tizenötödike, TubiSvát, a fák újéve. Szigorúan véve ez a cím az Izrael földjén érvényes tizedadás törvényeiről szól. Tizedet kell adni minden Izraelben termett gyümölcsből, mielőtt ennénk belőle. Egy adott évben az egy fáról leszedett gyümölcs beszámíthat a tulajdonos összes ilyen fajú fájáról szedett gyümölcs tizedének, de az egy adott évben szüretelt gyümölcs nem számíthat be egy másik év termésének a tizedébe.
A hagyomány szerint a gyümölcsök újéve Svát hónap tizenötödikén kezdődik, mert a téli esők nagyobb része addigra már leesett, és az új növekményben már megkezdődött az életnedvek áramlása: az alvó fa ébredezik téli álmából. Annak a fának a gyümölcse, amely még TubiSvát előtt virágzott, a tavalyi év termésének számít, a TubiSvát utáni pedig már az ideiének.
A tizedadáshoz való kapcsolatán kívül a Talmudban vagy a Midrásban nincs más forrás a TubiSvát megünneplésére. Későbbi művekben viszont bőven találunk szokásokat erre a napra: különböző gyümölcsök evése, sábeszi ruhába öltözés, mert a Tóra az embert a fához hasonlítja (5Mózes 21:19).
Most akkor nézzük meg részletesebben ezt az összehasonlítást az ember és a fa között, hogy megértsük a TubiSvát nekünk szóló üzenetét!
A fának különböző életciklusai vannak. A jól megrakott nyári fa ledobja gyümölcseit, majd ősszel elkezdi egyenként elhullajtani a leveleit. Télre a fa teljesen elveszíti korábbi pompáját. Minden szempontból halottnak tűnik.
„amikor minden növény fagyottnak és halottnak tűnik, a kéreg alatt elkezdenek csordogálni az életnedvek”
És akkor eljön TubiSvát! A hideg téli napok vége felé, amikor minden növény fagyottnak és halottnak tűnik, a kéreg alatt elkezdenek csordogálni az életnedvek. Lassan emelkedve a megkeményedett földbe temetkezett gyökerekből felfelé tör a nedvesség új életet pumpálva a szétterebélyesedett ágakba, amelyek az egekbe nyúlnak.
Az életben mi is gyakran megyünk keresztül a növekedés ciklusain. Megújulás és növekedés időszakait gyakran váltja fel a stagnálás, alvás periódusa. Rabbi Slomo Wolbe úgy tanítja, hogy ez a ciklikusság az emberi természet része. Hozzáteszi, hogy az ember ne legyen kiábrándult, amikor a spirituális növekedés úgy tűnik, hogy megállt, a hullámvölgyet gyakran hullámhegy követi, amely újabb növekedés lehetőségét hordozza magában.
Ez a TubiSvát üzenete: Amikor letargikusabbnak érezzük helyzetünket, és úgy tűnik, elveszítettük a növekedésre való vágyunkat, akkor sem szabad lemondani. Ahogyan a tél évenkénti kihagyás a fák életének körforgásában, úgy a letargia, az unproduktivitás az emberi élet szükséges időszakai. És éppúgy, ahogy a fák esetében tavasszal beindul az életnedvek áramlása a gyökerekből az egekbe törő ágak irányába, éppúgy mi is új energiákat merítünk a spirituális tartalékaink mélyéről, ahogyan a céljaink nekünk is az égre irányulnak.
De van egy másik üzenete is a fák újévének. Rabbi Gedaliah Schorr rámutat egy fontos különbségre a fák és az évenként újranövő zöldségek között. Bár a fáknak szükségük van némi rendszeres gondozásra, minden évben új gyümölcsöt hoznak anélkül, hogy újra kéne ültetni őket. A zöldségeket ezzel szemben muszáj minden évben újból elültetni ahhoz, hogy éljenek és teremjenek.
Ha egy fa nem kap megfelelő gondozást, meghal. Rabbi Schorr mondja, hogy az ember is olyan, mint a fa. Gondos ápolás mellett nem szükséges újra mindent előről kezdeni. Tudunk a régebbi eredményeinkre építeni, hogy még előrébb jussunk. De ahogy a fának, nekünk is szükségünk van a megfelelő gondozásra ahhoz, hogy elkerüljük a spirituális károkat, és fejlődjünk.
TubiSvát arra inspirál minket, hogy a fához való hasonlóságunkra emlékezzünk. Oda kell figyelnünk, hogy vigyázzunk magunkra ahhoz, hogy tovább küzdjünk nagyobb eredmények felé anélkül, hogy folyton újra kelljen kezdeni a legelejétől!