Szabad akarat – és? vagy? – istenfélelem.
Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Hetiszakasz: Vájislách
Hetiszakaszunkban Jákob fél. Szembe kell néznie testvérével, Ézsauval, és ismerve az ő bosszúálló természetét, lenne mitől tartania. Ez a szembenézés komoly küzdelmébe kerül: a találkozás előtti éjszaka „harcol egy emberrel”. (1Mózes 32:25.) Ez a küzdelem, éppen rejtélyes mivolta miatt, sok kommentátort belső, lelki küzdelemre emlékeztet. Küzdelem a lelkiismerettel, küzdelem a félelemmel, egyfajta belső készülés a nagy találkozásra.
A döntő pillanatkor Jákob ajándékokkal próbálja kiengesztelni, így unszolja Ézsaut: „fogadd el, mert amikor látlak, mintha Isten arcát látnám”. (1Mózes 33:10.) Furcsa. Miért hasonlítja a gonosz Ézsaut a kegyelmes Örökkévalóhoz?
Kiélezve a kérdést: valójában kitől is fél? Embertől vagy Istentől? Hitünk szerint az egész világmindenséget Isten irányítja, ő büntet és ő jutalmaz: „Hákol bidé somájim – chuc mijirász somájim” (Beráchot 33b), azaz minden az Örökkévaló kezében van, kivéve egyetlen dolgot: az Örökkévaló félelmét. Szabad akaratunk végső soron erre az egy döntésre vezethető vissza. Akkor viszont semmi logikus okunk nem lenne embertől félni, kizárólag Istentől.
Az Or Jiszráél (Rabbi Jitzchak Blazer, XIX. század, Litvánia) ír erről a témáról. Mennyire természetes képessége van az embernek a félelemre, és mennyi mindentől félünk! Jövőtől, kudarctól, betegségektől, garázdaságtól, balesetektől, szenvedéstől, haláltól… Hogyan lehetséges az, hogy éppen csak attól nem félünk, aki a leghatalmasabb, aki mindezeket irányítja? Még egy vallásosabb ember is, aki rendszeresen imádkozik, micvákat tart, időről időre megbotlik, és kisebb-nagyobb dolgokban vétkezik.
„Ha minden pillanatban […] tudatában lennénk az Örökkévalónak, sohasem vétkeznénk.”
A válasz az, hogy éppen ez a csodálatos az isteni tervezésben. Ha minden pillanatban teljesen pontos tudatában lennénk az Örökkévalónak, sohasem vétkeznénk. Egyszerűen fel sem merülne, nem létezne ilyen lehetőség – olyanok lennénk, akárcsak az angyalok. Ezért az Örökkévaló akarattal, szándékosan kivette az istenfélelmet az összes félelem közül, hogy az ember maga érhesse azt el, és ezáltal a küzdelem által érdemekhez jusson – amiért aztán megjutalmazhatja az embert.
Mi is pontosan ez a jirász somájim (istenfélelem), ez a különlegesen magas szintű tulajdonság, amely nem veleszületett képesség, de megszerezhető? A közhiedelemmel ellentétben nem merül ki annyiban, hogy valaki „hisz Istenben”, és tiszteli Őt. Sok gyakorlás, tanulás és ima, a midrások és más magyarázatok mély megértése által juthat el az ember idáig. Evilági pályafutásunk után mindnyájan ott fogunk állni a mennyei ítélőszék (bész din sel máálá) előtt, és ki fognak minket kérdezni, mi pedig nem fogunk már tudni hazudni. Félni fogunk az ítélettől, és érteni fogjuk, hogy Istennek hatalma van felettünk, nagyobb, mint bárki másnak a világon. Egyszer egy előadó ezt úgy magyarázta, hogy ha valaki nagyon sokat dolgozik a jirász somájimon, akkor először egy nagyünnepi imán, egy pillanatra már itt ezen a világon is érezheti ezt az érzést. Könnyű lesz rájönnie, hogy ez az. Azt fogja érezni, hogy el akar rejtőzni valahová, de sehova nem tud. Az Örökkévaló mindenhol látja.
Ha pedig előbb-utóbb mindenképpen odakerülünk (márpedig ha az Örökkévaló igazságos, akkor ennek így kell lennie), akkor érdemes már most elkezdeni a készülődést. Így tanítja a Pirké Ávot (2,1): „Számold ki a micvával járó veszteséget a nyereséggel ellenben, és a vétek nyereségét a veszteségével szemben.” Ne folytassunk struccpolitikát. Persze, hogy vonzónak tűnik egy-egy kisebb vétek, hiszen csak így biztosítható a szabad akaratunk. Viszont „számoljuk ki”, és ne hagyjuk figyelmen kívül a vele járó veszteséget.
Rabbi Avrohom Chaim Feuer: Iggeres HaRamban: A Letter for the Ages című könyve és Rabbi Benzion Shafier (TheShmuz.com) előadása alapján
