Devárim

A gyógyító Tóra

A Tóra az Örökkévaló gyógyító ajándéka. Vegyük hát el bátran!

Szerző: Rabbi Yaakov Menken
Forrás: Torah.org
Fordította: Kalász Marietta
Megjelent: Forrás – 2010. július

Szerző: Rabbi Yaakov Menken
Forrás: Torah.org
Fordította: Kalász Marietta
Megjelent: Forrás – 2010. július

Hetiszakasz: Devárim

Mózes ötödik könyve a következő szavakkal kezdődik: “Ezek a szavak, amelyeket Mózes mondott Izrael egészének.” (5Mózes 1:1)

A Midrásban az áll, hogy az Örökkévaló ezt mondta: “Lásd, milyen nagyszerű a Tóra, mely meggyógyítja a nyelvet”. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy ezt olvassuk a Példabeszédekben (15. fejezet): “Az élet fája meggyógyítja a nyelvet”. Az élet fája pedig a Tóra, ahogy a Példabeszédek 3. fejezete mondja róla: “Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok.”

A Midrás ezek után hozzáteszi, hogy “a Tóra felszabadítja a nyelvet”, és ezen állítás igazolására több bizonyítékot hoz. De Rés Lákis azt mondja: “Miért kellene ezt máshonnan megtanulnunk? Tanuljuk meg a fent idézett bibliai versből.” Mózes, mielőtt ismerte volna a Tórát, azt mondta magáról: “Nem vagyok a szavak embere” (2Mózes 4:10). Rási ezt úgy magyarázza, hogy Mózes dadogott. Viszont mikor megismerte a Tórát, az új életet adott a nyelvének, és elkezdett folyékonyan beszélni. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy úgy kezdődik a hetiszakaszunk: “Ezek a szavak, amelyeket Mózes mondott.”

Méghozzá nem is keveset beszélt: egyhuzamban “átismételte” a Tórát. Mózes ötödik könyvét, a Devárimot, Mózes mondta el élete utolsó heteiben, Svát hónap elsejétől Ádár hónap hetedikéig. Tanította a népet, akik épp készültek belépni Izrael földjére, hogy megbizonyosodjon róla, a nép továbbra is tanulni fogja a Tórát és az Örökkévaló micváit fogja teljesíteni.

Rámbán rámutat, Mózes nem ismételte át a kohénokra és a Szentélyre vonatkozó törvényeket, amit azzal magyaráz, hogy nem volt rá szükség, mert a kohénok lelkesek voltak. Viszont átismételte azokat a törvényeket, amelyek az egész népre vonatkoznak, egyes esetekben azért, hogy jobban elmagyarázzon egy-egy parancsolatot, máskor csak azért, hogy figyelmeztesse a népet az adott törvény fontosságára. Rámbán példának hozza az utóbbira a bálványimádás tilalmát, amellyel kapcsolatban egyik dorgálás követi a másikat. Rámbán emlékeztet rá, hogy még azok a micvák is, amelyek itt szerepelnek először leírva, már egyszer el lettek mondva szóban, vagy a Szináj hegynél, vagy a találkozás sátrában, a pusztai szentélyben. Mózes elsődleges szándéka ezzel a könyvvel a megerősítés volt.

De még mielőtt a micvákról szólna, Mózes azzal kezdi, hogy kritizálja a népet, emlékeztetvén őket a pusztában elkövetett bűneikre, és hogy Isten hogyan könyörült meg rajtuk minden egyes alkalommal.

Miért teszi ezt? Hogy megmutassa a zsidó népnek, hogyan nem lehet sikeres? Épp ellenkezőleg. Rámbán elmagyarázza, hogy Mózes ezzel a nép tudatában azt akarta megerősíteni, hogy ahogyan Isten mindig megsegítette őket a sivatagban, úgy fogja őket ezután is tovább segíteni.

Mózes saját magán tapasztalta, hogyan ad életet a Tóra. A tény, hogy feléledt a nyelve, és képes volt beszélni, szónokolni, a Tórának volt köszönhető. A Tóra számunkra is az élet fája – megerősít minket, és segít szembenéznünk a világgal. A Tórát az Örökkévaló ajándéknak szánta mindannyiunk számára, vegyük hát el bátran!


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás