Háláchá

A három gyászos hét

A gyász és a gyászolás szabályai.

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2010. június

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2010. június

Bölcseink a Támuz hó 17-től Áv hó 9-ig tartó időszakot “bén hámecárim”-nak (kb. behatárolt hely) nevezik. A kifejezés Jeremiás siralmaiból származik (Échá 1:3): “Minden üldözője eléri őt a szűk falak között”. Rási szerint ennek a versnek az egyszerű jelentése, hogy az üldözöttnek nincs hova menekülnie, bölcseink azonban rejtett utalást látnak benne a fenti három hetes időszakra.

A Misna (Táánit 4:6) 5-5 különböző eseményt említ, melyek atyáinkkal történtek Támuz 17-én és Áv 9-én. Támuz 17-én törte el Mózes az első kőtáblákat, ekkor szűnt meg a Szentélyben az állandó áldozat, ekkor törte át az ellenség Jeruzsálem falait (mindkét Szentély esetében), Aposztemosz ekkor égette el a Tórát, és ekkor állított fel bálványt a Szentélyben. Áv hó 9-én rendelte el az Örökkévaló, hogy a pusztában vándorló őseink nem mehetnek be Izrael földjére. Ekkor rombolták le az első és a második Szentélyt, a Bár Kochbá lázadás idején a rómaiak ekkor foglalták el Bétárt, és Turnus Rufus ekkor szántotta fel a Szentély helyét, azt szimbolizálva, hogy soha nem fog újra felépülni.

Bölcseink a “bén hámecárim” kifejezéssel azt akarják a tudtunkra adni, hogy ez a két nap nem csak két egymáshoz véletlenszerűen közel eső dátum, hanem egy évről évre visszatérő periódus, ami a pusztai vándorlás alatt elkövetett két bűn – az aranyborjú és a kémek bűne – óta “falként behatárolja” ezt az időszakot. A Misnában leírt eseményeken kívül a zsidó történelem számos tragikus pillanata esett erre az időszakra, pl. az angliai és a spanyol kiűzetés, vagy az első világháború kitörése, ami egyenesen vezetett a másodikhoz, és a Holokauszthoz.

Mindezek miatt rabbijaink Támuz 17-től Áv 9-ig fokozatosan egyre szigorodó gyászszokásokat rendeltek el. Ezek célja, hogy felébressze bennünk a hiányérzetet és személyesen átérezzük a Szentély, Jeruzsálem, illetve Izrael földjének elvesztését, és ezáltal az egyén és az egész világ eltávolodását a spirituális teljességtől. Aki elmélyed a Misnában említett eseményekben, észreveheti, hogy egyik sem csupán történelmi tragédia, mindegyik valamilyen spirituális szint elvesztése is.
Támuz 17-től az egyre szigorodó gyászszokások e hiányérzet felismerését segítik egészen Áv hó 9-ig, amely nap a Szentély elvesztésének a napja. Ekkor élheti át a gyászoló, hogy “minden elveszett”. Talán ezért mondják bölcseink, hogy a Messiás Áv 9-én fog megszületni. Amikor a legmélyebb a hiányérzetünk, akkor kezdődhet az újbóli építkezés.

A három hét törvényei

Támuz 17-e böjtnap, áskenáz helyeken ekkortól már nem tartanak esküvőt. Innentől kezdve nem szoktunk új ruhát, vagy más, különleges örömöt adó dolgot venni, hajat és szakállt vágni.  A  szombatonként  felolvasott prófétai szakaszok is ennek az időszaknak a jellegéhez illőek.

Áv hónap újholdjától még jobban csökkentjük az örömteli eseményeket. Nem építkezünk (hacsak nem létszükséglet), szombat, illetve micva-lakoma kivételével nem eszünk húst és nem iszunk bort (kivéve a betegeket). Nem veszünk fel frissen mosott és vasalt ruhát. Nem csináltatunk új ruhát vagy cipőt. Az élvezetre szolgáló fürdőzés sem megengedett.

Kell-e böjtölniük a terhes nőknek, a szoptatós anyáknak, illetve a betegeknek?

Az általános szabály az, hogy az asszonyoknak ugyanúgy böjtölniük kell, mint a férfiaknak, de a terhes nők, illetve a szoptatós anyák, amennyiben különös nehézséget jelent a számukra – még abban az esetben is, hogyha nem jár egészségügyi kockázattal –, fel vannak mentve a böjtölés alól. Van olyan vélemény, amely szerint a szülés után két évig minden édesanya szoptatósnak számít, és vannak, akik még tovább könnyítenek, és azt mondják, amíg egy asszony olyan korban van, hogy gyermeket tud szülni, fel van mentve a böjtök alól (kivéve Áv hó 9 és Jom Kipur).

Ugyanez vonatkozik a betegekre is, még ha nem is áll fenn életveszély, akkor sem kell böjtölniük. Akik legyengültek, idősek, vagy az orvos szerint árthat nekik a böjt, szintén fel vannak mentve (Áv hó 9 és Jom Kipur minden esetben szigorúbb megítélés alá esik).  

Mikre vonatkozik a vásárlás tilalma?

Nem veszünk olyasmit, ami különös örömöt okoz a számunkra, hogyha a normális hétköz-napi élethez nincs rá szükségünk, pl. ha még működik a régi hűtőnk, a légkondink stb., nem veszünk egy nagyobbat. Ugyanez vonatkozik bútorra és hasonlókra. Mindezeket Áv hó elsejétől kezdve ne is rendeljük meg. Ha azonban a fenti cikkekre a normális életvitelhez van szükség (pl. elromlott a hűtőnk), vagy a munkavégzéshez kell, illetve betegnek van rá szüksége, akkor szabad. A mindennapi használati tárgyak vásárlásában nincs tilalom.  
Kisgyermek számára, ha szükség van rá, szabad új ruhát venni, illetve varrni. Szakadt ruhát megjavítani, gombot felvarrni, ruhát ki- vagy leengedni szintén megengedett. A varrókurzust sem kell megszakítani, és nyári táborokban is szabad szabás-varrás foglalkozást tartani, de helyes, ha a munkát nem fejezik be teljesen.

Be kell-e zárniuk a henteseknek és az étteremtulajdonosoknak a húsmentes napok során?

Régen valóban zárva tartottak, de ma a nagyvárosokban elterjedt a fagyasztott hús árusítása, valamint sok beteg, idős és kis-gyermek van, illetve gyakran fordulnak elő örömteli események, pl. brit milá, ezért a rabbik megengedték a húsboltok nyitva tartását. Az étteremtulajdonosoknak sem kell bezárniuk, és nem kötelességük a vendégek egészségi állapotáról érdeklődni, mielőtt kiszolgálják őket.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás