Elul és Gád törzsének meglepő kapcsolata

Minden időszak új lehetőség a perspektívaváltásra, illetve egyfajta szemléletmód mélyítésére. Bné Jiszáchár szerint minden hónapnak megvan a maga isteni attribútuma, de Izrael szerepe az, hogy ezt cselekedeteivel befolyásolja. Olyan, mintha a lehetőség benne lenne a levegőben, de rajtunk áll, mi valósul meg belőle.

Mondhatni, a hónapokban rejlik az az erő, hogy mi is történhet bennük, illetve bennünk. Lássuk, mi vár ránk az őszi ünnepekre készülődve.

Elul: ein mazal l’Israel („Izraelnek nincs mázálja?”)

Bölcseink tanítása szerint minden hónap megfeleltethető valamelyik törzsi vezetőnek. Elul hónapja Gáddal van kapcsolatban. Maga a דג szó jó szerencsét jelent. Amikor Lea megszülte Gádot, azt a „jó szerencsének” tulajdonította, innen a név. Miért pont Gád elul vezetője? Ennek megválaszolásához vegyük szemügyre a mazal és a zsidók kapcsolatát. Van egy tanítás, amely a szerencse, azaz a mazal és a zsidók közti viszonyt érdekes aspektusba helyezi. „Ein mazal l’Israel” – szól a mondás. Mit jelent ez, és mit üzen a számunkra? Miért olyan fontos, hogy mindez elul hónappal kapcsolatosan merül fel?

Az Örökkévaló minden népnek „adományozott” egy mazalt, amelyet akár csillagjegynek is fordíthatunk. Izrael népét viszont személyes gondviseléssel látta el. Amikor Ábrahám megtudja, hogy Sárával gyermekük lesz, meglepődik, mert a csillagokból más sorsot olvasott ki magának. Mégis a válasz: Ávrámnak nem lehetett, Ávrahámnak lehet gyermeke. Ábrahám kapott egy ה betűt, egy isteni betűt, amelyet cselekedetei révén érdemelt ki. Mit jelent ez? Azt, hogy Ábrahám azáltal, ahogy élt, megváltoztatta a sorsát! Tehát kikerült a csillagok „jóslata” alól. És pontosan milyen cselekedetek által? A ה a transzcendens felé való törekvést szimbolizálja, magát a Chumást, illetve a Tóra szerinti életmódot. Ebből az derül ki számunkra, hogy a tóratanulás és imádkozás által az ember felülírhatja a sorsát.

Van még egy fontos momentum, amellyel elérhető ez a változás. Ez pedig az oly sokszor emlegetett tsuva, visszatérés. Mint bölcseink tanítják, kegyesség nélkül nem tudna fennmaradni a világ, mivel az emberek bűnöznek, és ha csak ítélet lenne, megszűnne létezni minden létező. A megbánás, visszatérés, tehát a tsuva az, aminek a lehetősége kezdetektől fogva fennáll annak érdekében, hogy a világ megmaradjon. A megfelelően végzett tsuva által új emberek lehetünk, új nevet kaphatunk, ezáltal új sorsot kovácsolva magunknak.

A mazal alapvető velejárója a teremtésnek. Ezt átírni csak a zsidóknak áll módjukban azzal, hogy Tórát tanulnak, imádkoznak, és az érdemek gyűjtése által (micvák teljesítése) megváltoztatják saját maguk és az egész nép sorsát.

Releváns kérdés tehát elulban, hogy visszatérünk-e, kö­­vetjük-e az Örökkévaló útmutatását, hogy ezáltal érde­me­süljünk a kegyességére, és kikerüljünk a mazal hatásköréből?

Végezetül: mit jelent tehát Gád mint a hónap vezetője? E hónapban rejlik a lehetőség, hogy jó sorsot kovácsoljunk magunknak.

És az, hogy „Ein mazal l’Israel”? Israel teremtettsé­gé­nek célja, hogy spirituálisan fejlődjön. Csak az Örök­ké­va­ló az, aki vezeti a sorsát, azaz a sorsunkat, amelyet mi ma­gunk befolyásolhatunk cselekedeteinkkel, döntéseinkkel.

Tsuva szeretetből

Fentebb már említettük, hogy milyen hatást érhet el a megfelelően végzett tsuva. Ebből felmerül a kérdés: lehet nem megfelelően tsuvát csinálni? Talán túl éles lenne azt mondani, igen, ezért inkább úgy fogalmaznék: lehet kevésbé hatékonyan és igazán hatékonyan. Mi rejlik a hatékonyság mögött? A válasz meglepő s egyben triviális: szeretet.

Az aranyborjúval elkövetett bűnt követően Mózes újra felment a Szinájra (ros hodes elultól jom kipurig), imádkozott a népért, és az Örökkévaló meghallgatta a könyörgését. Mózes lehozhatta újra a kőtáblákat, amelyek az Örökkévaló kegyességéről és szeretetéről adtak tanúbizonyságot. Ez a fajta viszony, a kötelék megerősítése és a szeretetteljes kegyesség meghatározza elul karakterét. Ezért van, hogy ebben az időszakban erőteljesebben és fókuszáltabban lehet visszatérni a helyes útra, illetve megbánni azt, amiben hibát követtünk el. Ádám és Éva, amikor ettek a tiltott gyümölcsből, összekeveredett bennük a jó és a rossz, nem tudták többé elválasztani, illetve megkülönböztetni azokat, bensőjükké vált. Ezért van minden emberben jelen mind a két esszencia. Amikor elulban visszatérésre buzdítjuk magunkat, valójában a jó és rossz elkülönítését is tesszük, véli Bné Jiszáchár. Fontos azonban, hogy ez az önmagunk feletti ítélkezés és belátásra jutás az Örökkévaló iránt érzett szeretetből táplálkozzon. Ne a büntetés elkerülése motiváljon bennünket, hanem a jóra való törekvés, a kapcsolat megújítása azzal, akinek mindent köszönhetünk.

Tisri: tanuljunk a hibáinkból!

Van egy kabalista koncepció, miszerint minden hónap meg­feleltethető a Tetragrammaton betűi valamilyen kom­bi­nációjának, amely valamely tórai paszukból ere­dez­tethető. A tisrire vonatkozó paszuk az alábbi: „Mi­kor meglátták őt a Fáraó főemberei, dicsérték őt a Fa­raónak, és elvitték az asszonyt a Fáraó udvarába.” (1Mózes 12:15.)

Rámbán a következő véleményen van: Ábrahám nem jó dön­tést hozott akkor, amikor Egyiptomba ment Sárával az éhezés elől. Valójában nem bízott az Örökkévalóban, hogy biztosít nekik élelmet. E döntés által bajba kerültek ők is és később leszármazottjaik is, akik majd az egyiptomi fogságba kerülnek. Ebből tehát Rámbán szerint az is kö­vetkezik, hogy ősatyáink cselekedetei előrevetítik népünk sorsát, megteremtik vele jövőnket.

Az erre a paszukra vonatkozó misna szerint Ábrahám megfelelt a vizsgán. Hogyan hozható összhangba a misna és Rámbán véleménye?

Arról lehet szó, hogy amikor az ember hibázik, valójában még nem bukott meg. Ha belátja tévedését, megbánást mutat, és a jövőben nem követi el még egyszer, akkor megfelelt. Miért? Az Örökkévaló tudja, hogy az ember nem élheti le az életét hibázás nélkül. Amikor az ember kihívás elé állíttatik, valójában nemcsak az derül ki, helyt áll-e benne, hanem az is, hogy ha nem sikerül, akkor mit kezd a kudarccal. Képes lesz-e az esésből felállni, és újrakezdeni, tanul-e a hibájából a jövőjére nézve?

A fentebb említett történet Ábrahámmal tehát több szem­pontból fontos tanítást hordoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy senki, még a legnagyobb cádikok sem mentesek a hibázás lehetőségétől. Ugyanakkor a fókusz a hibák javításán, az azokon való továbblépésen van. Még a jelentéktelennek tűnő tórai történetek is hordoznak számunkra tanítást, ősatyáink és anyáink cselekedeteinek megismerése segít abban, hogy saját döntéseinkben is észrevegyük a felelősséget és tudjuk, hogy ha rossz útra is tévedtünk, van visszaút.

Összességében tehát elul és tisri magában hordozza a lehetőséget, hogy ráismerjünk, milyen a viszonyunk az Örökkévalóval, melyik ponton állunk most életünkben, és mit s hogyan kell tennünk annak érdekében, hogy ez pozitív irányba változzon.

Forrás:

Zvi Ryzman: The Wisdom in the Hebrew Months. Vol I. ArtScroll, 2009.