Rebeka, a két nemzettel viselős asszony

Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2014. február

Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2014. február

Rebeka, a két nemzettel viselős asszony

Rebekát születésétől fogva ismerhetjük a Tórából. Áb­rahám és Izsák visszatérvén az Akedából (a feláldozás története) a jövőbeli generációkról elmélkedik, melyeknek Izsáktól kell származniuk. Ábrahám felfogja, milyen közel volt Izsák az életének és ezzel egyúttal a zsidó nép jövőjének elvesztéséhez. Ezért elhatározza, hogy eljött az idő Izsáknak feleséget keresni.

Ekkor az Örökkévaló tudatja Ábrahámmal, hogy testvére, Náchor megnősült, hét fia van, akik közül az egyiket Betuélnek hívják. „Betuél pedig nemzette Rebekát.” (1Mózes 22:23.) Akkor ismerjük meg Rebekát a Tórából, amikor Ábrahám házastársat keres Izsáknak. Hasonlóképp a Tóra akkor említi utoljára Rebekát, amikor a fiának, Jákobnak a házasságáról van szó: „És mondta Rebeka Izsáknak: Megutáltam életemet Chét leányai miatt [akit Ézsau vett feleségül] … Menjen Jákob Árámba, és vegyen magának feleséget Lábánnak, fivéremnek a lányai közül.” (1Mózes 27:46.)

Rebeka nevének a jelentését vizsgálva szintén a házasság gondolatköréhez jutunk: Rivka = „járom, mellyel két egyforma fajta állatot összekötnek valamilyen célból, vagy hogy együtt dolgozzanak a mezőn”. (Héber–héber szótár, Even Sosan.)

Ez úgy hangzik, mint egy házasság! Mi a kapcsolat Re­beka és két teremtménynek egy közös cél megvalósításának érdekében történő összekapcsolása között?

Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg Rebeka származását, és hogy milyen életet élt Izsákkal, a második ősapával.

A Tórából először azt tudjuk meg, hogy Rebeka Betuél lánya, és testvére Lábánnak (aki Ráchel és Lea bűnös és kap­zsi apja, aki felcserélte Ráchelt Leára, és megzsarolta Jákobot). Betuél sem egy jó fiú, ahogy a midrás mondja: „gonosz volt, és megpróbálta megakadályozni, hogy Re­beka elmenjen Eliézerrel, és megpróbálta őt megmérgezni”. (Rási, 1Mózes 25:51.)

Láthatjuk, hogy Rebeka megvetésre méltó családból szár­mazik: „Mivel az Örökkévaló tudta, hogy a száműzetés során a zsidó nép szét lesz szórva a népek között, és az em­bert befolyásolja a környező kultúra, azt akarta, hogy az ős­anyák és ősapák gonosz népek között éljenek, és ellenálljanak azok befolyásának. Ezáltal az ő leszármazottaiknak is meglesz az erejük, hogy a száműzetésben is tartani tudják magukat a vallásukhoz, mivel »az ősök cselekedetei jelzések a leszármazottaiknak«.” (Tiferet Cion.)

Rebeka világítótorony az egyébként sötét, csaló világban. Arra lett kiválasztva, hogy „genetikusan” továbbadja a leszármazottainak, a zsidó népnek azt a képességet, hogy állhatatosan ragaszkodik az erkölcshöz, értékekhez és igazsághoz – minden ellenséges körülmény ellenére is.

Rebekával először a forrásnál találkozunk: Ábrahám szol­gája, Eliézer elindul feleséget keresni Izsáknak, és jelet kér az Örökkévalótól, hogy biztosra tudja, az igazit találta meg: „Ha a lány azt mondaná nekem: »Igyál, és a tevéidet is megitatom« – őt jelölted ki … Izsáknak.” (1Mózes 24:14.)

Ezt a feltételt Rebeka készségesen teljesítette. „… azt mondta: Igyál … És sietett leereszteni a korsóját… és iparkodott vizet önteni a vályúba, és újra futott a kúthoz, hogy merítsen az összes tevének.” (1Mózes 24:18–20.)

Az az energia és odaadás, amelyet ez a fiatal lány mutatott, egyszerűen csodálatos – különösen, hogy mindezt egy idegennek, Eliézernek tette. Mindaddig újra megmerítette a korsóját, amíg meg nem bizonyosodott, hogy Eliézer és mind a tíz tevéje eloltotta szomjúságát.

Itt van egy asszony (valójában egy fiatal lány), aki minden ellenkező esély ellenére jószívű, önzetlen egyén lett – bár kapzsi, anyagias és önző emberek között élt. Rebeka függetlensége akkor is megnyilvánul, amikor a családja megpróbálja késleltetni az indulását Eliézerrel, aki azt mondja, hogy egy szent ember szolgája, és küldetést hajt végre. Kikérik Rebeka véleményét, és ő határozottan mondja: „Megyek.” (1Mózes 24:58.) Rebeka egyértelműen fogalmaz: el akarok menni, hogy része legyek egy nagy dolognak, egy küldetésnek, hogy az egyistenhitet és az erkölcsöt terjesszem a világban, távol ettől a családtól és kultúrától, mely nem sokat ígér.

Rebeka és Eliézer visszatérnek Izrael földjére (Kánaán­ba). Ahogy Rebeka közeledik a tevéjén, meglát egy szent embert a mezőn, aki elmélyülten imádkozik. „Azt kérdezi: »Ki ez az ember?« [Eliézer] azt válaszolja: »Ő az én uram.« Rebeka leszáll a tevéről, és befedi magát egy kendővel.” (1Mózes 24:54.)

Ezt a furcsa reakciót elemezte Neciv, a XIX. századi kom­mentátor: „Félelemből szállt le a tevéről. Bár Rebeka nem tudta pontosan, mitől fél, ezért megkérdezte a szolgát: »Ki ez az ember, aki ilyen félelmet keltett bennem?« Amikor megtudta, hogy a jövendőbeli férje, akkor elővett egy kendőt, és tiszteletből és szeméremből befedte magát, mintha azt érezte volna, hogy nem érdemes arra, hogy a fe­lesége legyen.

Ettől kezdve állandó félelem volt a szívében a férje miatt. Ebből láthatjuk, hogy Rebeka kapcsolata Izsákkal nem volt ugyanolyan, mint Sáráé Ábrahámmal, vagy Ráchelé Jákobbal, akik egyenrangúnak érezték magukat a férjükkel, és sosem féltek ellentmondani nekik…” (Haémek dávár, 1Mózes 24:64–65.)

Rebeka és Izsák találkozása meghatározza későbbi kapcsolatukat. Izsák olyan ember, aki az égő oltárnál már megérezte a halál gondolatát, és ez a tapasztalat valamennyire eltávolította az élő világtól. Rebeka első pillantásra ráérez a szentségnek és a túlvilágiságnak erre a fokára, és arra a következtetésre jut, hogy ő nem egyenlő partner ebben az egységben.

Izsák számára azon­­ban Rebeka tökéletes: „Izsák bevitte őt Sárának, az ő anyjának sátrába. Elvette Rebekát, hogy a felesége legyen, és szerette őt; és megvigasztalódott az anyja halála után.” (1Mózes 24:67.)

Izsák igaz és szent asszonynak látja Rebekát, aki anyjához hasonlóan érdemes a zsidó ősanya címre és arra, hogy társa legyen az életében és küldetésében. A szöveg kiemeli, hogy miután Izsák feleségül vette, szerette őt. Minél jobban megismeri, annál inkább szereti és tiszteli. Rebeka kisebbségi érzése csak benne van, Izsák nem okozza és nem osztja azt.

Mivel Rebeka évekig nem fogan meg, a pár fokozza az imáit: „Izsák imádkozott az Örökké­va­lóhoz, a feleségével szemben.” (1Mózes 25:21) „A feleségével szemben”: ez arra utal, hogy Izsák és Rebeka egymással szembefordulva imádkozott, és Izsák azt mondta: „Örökkévaló, minden gyermek, akit te adsz nekem, legyen ettől az igaz asszonytól…” (Midrás, Beresit Raba 63:5.)

Izsák nem akarja megismételni a múltbéli hibát, mikor Sára meddősége miatt Ábrahám vette Hágárt – és ebből született Ismael.

Az Örökkévalónak azonban ezzel a terhességgel is volt egy különös terve: Rebeka megfogant, és a két fiúgyermek viaskodott benne, mire ő azt mondta: „Ha így van, minek vagyok én [életben]?” És elment, hogy megkérdezze az Örökkévalót. (1Mózes 25:22.) Rebekának nehéz volt a terhessége. Az a méh, melyet úgy vágyott jó célra használni, harctérré vált a két gyermek, a két nép között. Az a harc, mely folytatódik az elkövetkezendő nemzedékekben, már itt elkezdődik.

Az ikreket szülő anyák elmondhatják, milyen fáradságos egy ilyen terhesség. De Rebeka olyan fokú nyugtalansággal válaszol, hogy szinte vágyik a halálra. Miért nem tudta kezelni ezt a helyzetet az az igaz asszony, aki húsz évet várt arra, hogy megfoganjon? Nyilvánvaló, hogy volt egy további pszichológiai tényezője az egyenletnek. Rebeka azt gondolta, hogy a szen­vedések oka egy benne lévő spirituális hiba. Hogyan tudná másként értelmezni a helyzetet?

„Mikor Rebeka bálványimádók háza előtt haladt el, Ézsau rugdalózott a méhében és megpróbált kijönni; mikor az Örökkévaló háza mellett ment el, Jákob rugdalózott, és jött izgalomba.” (Midrás, Beresit Reba 63:6.)

Rebeka úgy érezhette, hogy egy nagyon vegyes jellemű gyermeket hordoz, különleges erők vannak benne a jó és a rossz iránt. Lehet ez olyan valaki, aki majd nemzetet épít? Honnan jön ez a gonosz energia? Bizonyosan nem az ő szent férjétől!

Rebekának még nem volt lehetősége ultrahangos vizsgálatra, mely csillapíthatta volna félelmeit, és tudatta volna vele, hogy „dupla problémát” hordoz. Azon aggódott, hogy talán az ő családi háttere miatt nem volt érdemes arra, hogy a harmadik zsidó ősapát hordozza magában. És ha így van, akkor mi értelme van ennek a terhességnek? Sőt, mi értelme van az ő életének?

Ezzel a nyomasztó gondolattal ment Rebeka „kérdezni az Örök­kévalót”, azaz a prófétákat és bölcseket, akik választ adhattak neki. Lelkiállapotára, szégyenérzetére utal az a tény is, hogy nem a kor legnagyobb prófétájához – a saját férjéhez, Izsákhoz – fordult. Úgy érezte, hogy minden az ő alacsony spirituális szintje és bűnössége miatt van. Rebeka mégis megnyugtató próféciát kap: „Két nép van a méhedben, és két nemzet válik ki bensődből; az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, és az idősebb szolgál majd az ifjabbiknak.” (1Mózes 25:23.)

Rebeka nem mondja el Izsáknak a leendő fiatalabbik gyermek felsőbbrendűségéről szóló próféciát. Ehelyett magában tartja az értesülést mindaddig, amíg el nem jön az idő a cselekvésre, hogy ez valóra is válhasson.

Megszületik a két gyermek, és mire elérik a bar-micva kort, teljesen eltérő irányba fejlődnek. Ézsau a mező emberévé válik – agresszív, férfias, az élet fizikai oldalát élvezi. Jákob tudós lesz, szellemi és intellektuális törekvések jellemzik. „Izsák szerette Ézsaut, mert a vad szája íze szerint volt. Rebeka pedig Jákobot szerette.” (1Mózes 25:28.)

Rási: Ézsau a szájával csapta be az apját, kérdezvén [részletes halachikus kérdéseket]… és így [Izsák] azt gondolta, hogy igaz ember.

Természetesen Rebeka mindkét fiát szerette, ahogy Izsák is. Akkor miért szerette Izsák Ézsaut és Rebeka Já­kobot? Izsákot megtévesztették Ézsau külsőségei, tudós kérdései, úgy gondolta, ő lesz a család és a zsidó nép jövőbeli vezetője. Rebeka viszont a jellemzően női éleslátással és a csalásokról és látszatokról szerzett gyermekkori tapasztalatival keresztüllát Ézsaun. Tudja, hogy Jákobot illeti az örökség, egész lényével ő alkalmas a zsidó nemzet küldetésének végrehajtására.

Az áldások

A gyerekek felnőnek, Izsák megöregszik, és eljön az ideje, hogy kiossza azt a jelentőségteljes áldást, mely meghatározza két fiának a jövőjét. Izsák Ézsaut akarja megáldani, és elküldi őt, hogy vadásszon, és ételt készítsen a számára, ezzel megfelelő légkört teremtve a fontos eseményhez.

Mikor Rebeka meghallja a tervet, tudja, hogy most kell közbelépnie. Azonban most is el akarja kerülni az összecsapást, és tervet sző: Jákobot beöltözteti Ézsaunak, hogy ezzel megtévessze Izsákot, és az neki adja az áldást. Ez annyira furcsa, hogy vetekszik azokkal a rokonaival, akiknek a jellemvonásaitól annyira igyekezett mostanáig távol tartani magát!

Miért nem érezte úgy Rebeka, hogy eljött az idő, amikor el kell magyarázni Izsáknak, mennyire félreismerte Ézsaut? Miért nem mondta el neki a próféciát, amit a szülés előtt kapott: „és az idősebb szolgál majd az ifjabbiknak”? Ebben a részben láthatjuk, mindig milyen félénken közeledett Rebeka Izsákhoz, szemben azzal a rendíthetetlen elkötelezettséggel, amellyel küldetését, a jövő megőrzését igyekezett teljesíteni.

Annyira tisztelte Izsákot, hogy nem tudta szembesíteni őt a tévedésével. Így azzal, hogy megtévesztette, lehetővé tette neki, hogy ő maga jöjjön rá a csalásra, mikor az igazi Ézsau betoppan, és így Izsák két kulcsfontosságú dolgot hajtott végre: 1. Izsák teljes szívvel adta az áldást Jákobnak, nem a felesége beszélte rá. 2. Mikor rájött, hogy megtévesztették, Izsák a gyakorlatban megtapasztalhatta, hogy a dolgok nem olyanok, mint amilyennek látszanak. Ez az értelmes szavaknál is jobban bizonyította, hogy Ézsau is becsapta őt. Izsák megértette, hogy az Örökkévaló akarata volt, hogy Jákob kapja az áldásokat, és Izsák ne essen a könnyelműség és tévedés hibájába.

Ebből a nézőpontból megérthetjük, milyen ügyes, céltudatos, tiszteletteljes módja ez a véleménykülönbségek kezelésének! A szöveg többet nem tesz említést az esetről, eltekintve Izsák készséges engedelmétől és hirtelen beismerésétől, amikor Ézsau visszatér arra számítva, hogy megkapja az áldást: „És megrémült Izsák nagy rémülettel, és mondta: ki az tehát, a ki vadat vadászott, elhozta nekem, és én ettem mindenből mielőtt te jöttél, és megáldottam őt; áldott is legyen.” (1Mózes 27:33.)

Izsák arra a következtetésre jut: ha ez a csel megtörténhetett, akkor talán egész életemben rászedtek. Ezért legyen Jákob áldott, mert ő érdemli meg az áldást. Milyen fájdalmas lehetett Rebekának ellopni az áldást a férjétől. Bár világos a számára, hogy Jákobnak kell továbbvinni a vonalat és a zsidó nép küldetését az Örökkévaló parancsolata szerint, mégis ugyanúgy szereti Ézsaut is. Elődjétől, Sárától eltérően neki választania kell a saját házában a két fia közül, hogy azok nemzetekké válhassanak, ahogy annak lennie kellett, és egyiküknek se okozzon kárt.

Rebeka tudatában volt Ézsau szavainak [hogy meg akarta ölni Jákobot], azért hívatta Jákobot, és azt mondta neki: „A fivéred, Ézsau meg akar ölni téged… Menj és menekülj Lábánhoz, az én fivéremhez… míg lecsillapodik a haragja… mert hogy veszthetnélek el mindkettőtöket egyszerre?” (1Mózes 27:42–43.) Rebeka félt, hogy az egyik megöli a másikat, akár bosszúból, akár önvédelemből. Akár így, akár úgy történne, elveszítené az egyiket és testvérének gyilkosát is. Mindkettőjüknek jót akar, amikor elküldi Jákobot a családjához, amit eddig megtagadott: „Jákob elment Pádán-Árámba, Lábánhoz, aki fivére volt Rebekának, Jákob és Ézsau anyjának.” (1Mózes 28:5.)

Végül is ez az ősanya a nevéhez méltóan egy igához hasonlatos, mely megpróbálja egyben tartani a két különböző népet, hogy teljesítse az Örökkévaló végső célját.

A Tórában az egyetlen tényleges párbeszéd Rebeka és Izsák között akkor zajlik, amikor házastársat keresnek Jákobnak. Rebeka azt mondja Izsáknak: „Megutáltam életemet Chét leányai miatt [Ézsau feleségei]. Utazzon Jákob Árámba… ha Jákob Chét lányai közül vesz feleséget, minek nekem az élet?” (1Mózes 27:46.)

Úgy beszél, mint egy igazi anyós! Rebeka meg akarja védeni Izsákot attól a hírtől, hogy a fiai háborúban állnak egymással, és hogy Jákobnak menekülnie kell Ézsau haragja elől, mert félő, hogy megöli őt. Ehelyett látszólag önző módon megkéri Izsákot, hogy tegyen egy szívességet, és tanácsolja azt Jákobnak, hogy Kánaánba menjen feleséget keresni. Ekkor Izsák, mintha saját gondolata lenne, azt mondja Jákobnak, hogy menjen Árámba Rebeka családjához, és próbálja ott megtalálni élete pár­ját.

Ebben a késői időszakban, Rebeka végül Izsák elé áll, és kér valamit, nagy jósággal és önzetlenséggel. Nem akarja terhelni Izsákot a fiairól szóló fájdalmas hírekkel, és azt sem akarja, hogy Izsák hosszasan elmerengjen Ézsauról alkotott téves benyomásáról. Sőt megpróbálja úgy alakítani, mintha eleve Izsák ötlete lett volna, hogy Jákob elhagyja a várost.

Így kellene kinézzen egy házasságban a jóindulat és önzetlenség. A házasság olyan kapcsolat, ahol két különböző ember gondoskodik a másikról, és olyan sokat nyújt egymásnak, hogy vissza tudják idézni azt az eredeti férfi-nő egységet, mely megelőzte Ádám és Éva szétválasztását. Már nem arról van szó, hogy „az én szükségleteim a tiéiddel szemben… nekem volt igazam és nem neked”, hanem sokkal inkább: „a te fájdalmad az én fájdalmam, a te önbecsülésed fontos nekem, legalább annyira, mint a sajátom”. Héberül a jócselekedet megfelelője a „gmilut chesed”, szó szerint: a jócselekedet elválasztása. Nem ellentmondás ez?

Az elválasztás eltávolodást, elkülönülést jelent, míg a jócselekedet adakozást, kapcsolatot.

Láthatjuk, hogy az igazi jócselekedet az, ha a fogadónak nincs olyan érzése, hogy kap valamit; inkább teljesen függetlennek és eltávolodottnak érzi magát. Különben az a kis szégyenérzet, amit a fogadó elkerülhetetlenül érez, csökkenti a jócselekedet mértékét. Ez az a fajta jócselekedet, mellyel az Örökkévaló felénk fordul: mindent megad nekünk, de úgy, hogy mi azt gondoljuk, mi dolgoztunk meg érte, és megérdemeljük azt. (Miközben mindent az Örökkévaló irányít!) Ezt a módszert kell megvalósítani a házasságban is: úgy adunk a társunknak, hogy ne legyen az az érzése, mi gondoskodunk róla, és mi vagyunk a jótevők.

Ez Rebeka lényege: attól kezdve, amikor először találkozunk vele – ahogy fáradhatatlanul, erőlködés nélkül merít vizet embernek és állatnak –, majd a házasságában Izsákkal és a fiai születésekor úgy befolyásolja őket a jó irányába, hogy az ne menjen az önbecsülésük rovására.

Milyen hozzáillő, hogy Rebeka első és utolsó alkalommal is egy házastárs keresésével kapcsolatban jelenik meg: először Izsák számára, végül Jákobnak, a fiának a számára. A jócselekedetek ősanyja, aki az igáról van elnevezve, mely két önálló elemet összekapcsol, örökre szóló tanítást ad az elválasztásról, függetlenségről, a házasságról és az adakozás igazi természetéről.

vissza