Ezen a héten a Tóra tanításának középpontjában a „ne­gah” – egy lelki betegséget jelző bőrprobléma – áll. A Széfer Jecirá (2:7) megállapítja, miszerint nincs magasztosabb az „oneg”-nél (öröm, élvezet) és nincs alantasabb a „negah”-nál. Hogyan is értelmezzük ezt a titokzatos mondatot?

Midrás Szocher Tov (Rabbi Jichák magyarázata a 92. zsoltárra) megállapítja, miszerint a Sab­bat minden aspektusában kettős. A Szentélyben az étel két adagból állt (2Mózes 16,22); az állatáldozat keretében két bárányt ajánlanak fel (4Mózes 29,9); a Sabbat megszégyenítése dupla kifejezéssel van körülírva (2Mózes 31,14); a Sabbat megtartásának jutalma két kifejezéssel szerepel (Jesájá 58,13); mint ahogy a Sabbat megtartásának parancsa is megjelenik mint „záchor” (2Mózes 20,8) és „sámor” (5Mózes 5:12); végül a Sabbat alkalmával énekelt zsoltár két néven szerepel, „mizmor” és „sir” (Zsoltárok 92,1)

Sém miSmuel szerint a Midrás nem pusztán arra céloz, hogy a Sabbat dupla kifejezésekkel jel­lemezhető. Sokkal in­kább rámutat arra, miszerint a Sabbat lényegi eleme a kettősség. Egyfelől a Sabbat az „egység titka” (Zo­har), amelyen keresztül a zsidóság egye­sül. Másfelől, a Sabbat az El­­jövendő Világra is hasonlít, a­hol minden igaz ember az egyéni érdemei alapján nyeri el jutalmát (lásd: Smot Rabba 52:3 és Sabbat 152a). Sém miSmuel a következőképpen magyarázza ezt a kettősséget.
Amikor a bűntől való tartózkodásról van szó, minden zsidó ember egyenlő. Valójában mind hasonlóak vagyunk. Ez a Sabbat egyik aspektusa – az egység, amelyben az egész zsidóság egyesül. A Sabbat másik nézőpontja, ahogyan fentebb is szóltunk róla, amikor minden egyén a saját egyedi érdemei alapján nyeri el jutalmát. Ez utalás a micvákra, ami cselekvést vár el. Erről az oldalról nézve messze nincs szó egyenlőségről, hiszen mindannyian más-más mértékben növekedünk emberségünkben, attól függően, mennyi energiát fordítunk rá és mennyire őszinték a szándékaink.

A fenti nézőpontot tovább tá­gít­va megelőlegezhető, hogy min­den zsidó ember kettős küldetéssel születik. Létezik egy kö­zös nemzeti küldetés, amiben egyenlők vagyunk. Létezik azonban egy egyedi küldetés is, amely mindenki másétól különbözik.

Az egyéni küldetést hagyományosan úgy értelmezzük, hogy az valamely különleges, sajátos képességünk felhasználása arra, hogy egyedit alkossunk ezen a világon. Sém miSmuel tanítását ismerve láthatjuk, hogy egyéni küldetésünket a micvákon keresztül is teljesíthetjük. Bár a tettek ekkor egyformának tűnnek, valójában mindenki különböző lelkesedéssel és gonddal végzi a micvákat.

A „mecorá” – a bőrbetegséggel sújtott egyén – kizárásra kerül mind a nemzeti, mind az egyéni küldetése véghezviteléből. A Tóra (3Mózes 13,46) is kimondja, hogy a mecorá egyedül vándorol, amit a Talmud (Arachin 16b) úgy értelmez: „a zsidó táboron kívül”. Ez a kényszerített magány jelképezi a mecorá kizárását a zsidó nép nemzeti küldetésének teljesítéséből.

Azt is olvassuk, hogy a mecorát egy (3Mózes 13,4), esetenként két hétre (3Mózes 13,5) is bezárják. Ez arra utal, hogy minden embernek más-más időre van szüksége a lelki alantasság leküzdéséhez. Egy mecorá megtisztulásának fo­lyamata, ideje egyénenként változó, attól függően, hogyan vált bűnössé. Ez jelenti a mecorá egyéni küldetésének eltűnését is, hiszen a gyógyulásához idő kell és akarat.

Mindezek után érthetővé válik számunkra Széfer Jecirá megállapítása, miszerint nincs magasztosabb az „oneg”-nél (öröm, élvezet), és nincs alantasabb a „negah”-nál. (Szójáték is egyben: mindegyik hárombetűs szó ayin, nun, gimmel). Az oneg szót gyakran használjuk a Sabbattal kapcsolatban. Nincs magasztosabb, mint a Sabbat onegje, hiszen magában foglalja az előbb bemutatott kettősséget. A Sabbat tehát tökéletesen kifejezi a zsidó nép nemzeti, illetve az egyénnek az egyedi küldetését, ilyen módon szolgálva Istent a maga teljességében és tökéletességében. Másrészről viszont a negah jelképezi a me­corát, akit kizárnak mind a nemzeti, mind pedig az egyéni küldetésének véghezviteléből. Semmi sem alantasabb, mint a képtelenség arra, hogy bármely szintű feladatainkat elvégezzük.

Legyünk kétszeresen is áldottak, hogy sikeresen teljesítsük mind nemzeti, mind egyéni küldetésünket, illetve szolgálhassuk Is­te­nünket a maga teljességében és tökéletességében!