Nem lehet elég korán elkezdeni a gyereknevelést.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Forrás: R. Dan Roth: Relevance, Pirkei avos for the 21st century
Megjelent: Forrás – 2012. január
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Forrás: R. Dan Roth: Relevance, Pirkei avos for the 21st century
Megjelent: Forrás – 2012. január
Lassan köztudottá válik a pedagógusok és a szülők számára is az ún. korai fejlesztés jelentősége. A gyermek hároméves koráig végzett tudatos fejlesztése sok veleszületett sérülést képes kompenzálni, egészséges gyermekekben pedig genetikai adottságaikat felülmúló tehetséggé tud formálni. A korai fejlesztés egyik lényegi eleme, hogy minél korábbi időszakban történik, annál gyorsabban érhető el a kívánt eredmény.
Ám azt már kevesen tudják, hogy ez nem csak a képességekre igaz, hanem az identitásra is. A korai nevelés „mély” hatását Mózes élettörténetében is láthatjuk. A fáraó lánya menti ki a csecsemő Mózest a folyóból, majd a gyermek Miriam közreműködésével visszakerül édesanyjához, Jochevedhez, hogy szoptassa őt. Így kétéves koráig Mózes a család és főleg édesanyja jótékony nevelő hatása alatt állt. Ezt követően azonban a fáraó palotájában él mint egyiptomi herceg, egyáltalán nem zsidó spirituális vezetőnek való környezetben.
Mit tudott átadni Jocheved röpke két év alatt Mózesnek, hogy Izrael nagy vezetőjévé válhatott?
Mózes megértette, hogy ő zsidó és ez felelősséggel jár. Megtanult azonosulni népével, megtanulta népének szeretetét (ahavat israel). Ebben az érzékeny időszakban ébresztette fel benne édesanyja azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül sohasem vált volna népének legnagyobb vezetőjévé.
Persze mondhatjuk, hogy Mózes kiválasztott volt, és Jocheved különleges áldást kapott, hiszen mint bábaasszony a fáraó utasítása ellenére minden igyekezetével mentette a zsidó újszülötteket.
De nézzünk egy másik érdekes példát. Az atyák tanításában olvashatjuk, hogy Rabbi Jochánán ben Zákáj öt tanítványát dicséri (2.fejezet 9.). Mindegyiket saját jó tulajdonsága alapján méltatja, ám Rabbi Jehosuá ben Chánánjáról azt írja, hogy boldog a szülőanyja. Miért ezzel méltatja? Édesanyja megtudva, hogy gyermeket vár, terhessége minden napján kérte a talmudtudósokat, hogy imádkozzanak, hogy gyermeke nagy tóratudóssá váljon. A fiú megszületése után pedig a babakocsit reggelente eltolta a tanház bejáratához, hogy a gyermek a Tóra szavait hallja, sőt egyes kommentárok szerint szinte soha nem hozta ki onnan. Ez a különleges nevelés és spirituális tisztaság tette lehetővé, hogy R. Jehosuá ben Chánánjá kortársai fölé emelkedjen. Híres volt kedvességéről, mindent átölelő tóratudásáról, kabbalaismereteiről. Hadriánusz császár gyakran hívatta őt tanácsokért, illetve a Tóra szavait nemcsak Izraelben, de útjai során Rómában, Athénban és Alexandriában is terjesztette, védve ezzel hitét a kor egyéb vallásainak támadásaitól. A hagyomány szerint angyalok gyűltek köré, hogy minden egyes szavát hallhassák. (Chagiga 14b). Nem túlzás-e ilyen nagyságot az anyjának tulajdonítani? Nem. A lélek nagyon törékeny, és minden (jó, illetve rossz egyaránt), ami ilyen kis korban éri a gyermeket, erős hatással van rá.
Amikor Ézsau hittita lányt vesz feleségül, bálványimádó életmódjuk sok keserűséget okoz Izsáknak és Rebbekának (1Mózes 26:35). A Tóra erről tudósító szakaszában Izsák neve szerepel először, és nem Rebekáé. A midrás azzal magyarázza, hogy Rebeka háromévesen került el apja házából, ahol találkozott bálványimádással. Bár ő maga sohasem vett részt ilyen rituálékon, mégis Rebeka lelkét befolyásolták a kisgyermekkorában látottak, ezért ő kevésbé volt érzékeny a bálványimádásra, őt kevésbé zavarta, mint Izsákot. (Beresith Rabba 65:4)
Sohase becsüljük alá a kisgyermekkorban adott nevelés erejét, ez a zsidó identitás kialakításának tiszta időszaka!