„Mózes és Izrael bölcsei megparancsolták a népnek, mondván: „Tartsátok meg valamennyi micvét, amit ma megparancsolok nektek. És legyen azon a napon, amikor áthaladsz a Jordánon abba az országba, amit a Tereremtő, az Isten neked ad, állíts magadnak nagy köveket és borítsd be gipsszel. És rájuk kell írnod ennek a Tórának valamennyi szavát, amikor átmentél, hogy bemenj abba az országba, amit a Teremtő, az Istened neked ad, egy tejjel és mézzel folyó ország, ahogy a Teremtő, atyáid istene mondta neked. És legyen, amikor átmentél ezen a Jordánon, hogy állítsd fel ezeket a köveket, amiket én megparancsolok neked ma az Éval hegyen, és borítsd be azokat gipsszel… És írd rá a kövekre ennek a Tórának valamennyi szavát nagyon világosan.” (5Mózes 27:1-4,7)
Nézzük meg ezt a rendkívül szokatlan micvát: le kell írni a Tórát, de nem a szokásos módon, hanem kövekre. Megemlítendő, hogy a normális anyag, amire a Tórát írják, az pergamen, egy kóser állat bőre, amely az állatok világából származik, míg ezúttal kőre kellett leírni, élettelen anyagra.Ez az alapvető különbség rejti a kulcsot ennek az egyszeri micvának a megértéséhez, melyet akkor teljesítettek, amikor a zsidó nép bement az országba.
Szent emlékű édesapám mondta, hogy a széfer Tóra (Tóratekercs)írásának nincs más célja, mint a benne foglalt gondolatokat erősen berögzíteni az író szívébe. „…írd azokat a szíved táblájára.” (Példabeszédek 3:3)
Valójában, a pergamen, amit a széfer Tóra írásához használnak ezt a nagy célt szándékozik tükrözni. Az állat bőrét először ki kell készíteni, mielőtt az írás elkezdődhet. Ha nyers bőrt használnak, az egész hiábavaló, mert az írás érvénytelen lesz. Ez azt jelképezi, hogy nekünk is elő kell készülnünk, mielőtt átvesszük a Tórát. Ahogy a bőrt ki kell készíteni, mielőtt az írás érvényes lesz, ugyanígy nekünk is lépéseket kell tennünk, hogy minden személyes hibát kijavítsünk, mielőtt elkezdjük a Tóra általi fejlődésünket.
Csak az ezzel a probléma, hogy maga a tóratanulás az, ami képessé teszi az embert arra, hogy legyőzze a veleszületett jellemhibákat. „Gyere és lásd! Soha senki nem tisztul meg, csak a Tóra szavai álatal.” (Zohár hákádos 3:80b) Akkor hát hogyan oldjuk fel ezt az ördögi kört? Úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy megtisztuljunk, a Tórára van szükségünk, de a tóratanulás maga előzetes megtisztulást kíván.
A lélek két aspektusa
Úgy oldhatjuk fel ezt az ellentmondást, ha felvetjük, hogy a zsidó szívnak két különböző fele van. A legmélyebb és legalapvetőbb aspektusa az isteni lélek helye, ezt nem lehet beszennyezni és teljesen áthatolhatatlan a külső erők számára. A második, a zsidó szív külső megjelenése sokkal képlékenyebb, erre hatással lehet a külvilág. Ez azt jelenti, hogy noha érhetik jó hatások is, de beszennyezhetik a rossz hatások. Ezt a felet kell megtisztítani. Így fogja tudni befogadni és megtartani a tórai tudást és elveket.
Lássuk, hogy is működik ez. A szív belső fele mindig képes tóratanulásra és micvatartásra ösztökélni. Ha ezt a belső, isteni részt inspiráljuk, lehetővé tesszük, hogy kiterjessze a hatását a durvább, külső megjelenési formára, és ennek így megtisztító hatása lesz. Ha ezt a szintet elértük, a szív másik fele is készen áll arra, hogy átvegye a Tórát. E nélkül az előzetes megtisztulás nélkül semmi pozitív nem fog kijönni az egélszből. A Zohár az első részre utal, vagyis, hgy egy zsidó ember legbensője megragadja a Tórát és kiterjeszti azt a személyisége többi részére. A második lépés a Tóratekercs írásához hasonlít, amikor is a bőrt kikészítik, mielőtt az írás elkezdődik. A bőr a személyiség külső részére utal, amit elő kell készíteni, mielőtt sikeresen magára veheti a Tórát.
Erre utal maga az a feltétel, hogy az állati eredetű pergamenre kell írni a széfer Tórát. Az állatok változnak. Az idő múlása hatással van az állatokra és a természet folyamatai biztosítják, hogy egy idő után az állat sejtjei újra feltöltődnek. Ez a szív külső felét szimbolizálja, amely szintén ki van téve a változásoknak, mert a belső, mindig tiszta felének a hatására jobbá és szentebbé lehet. A belső, eredendően szent része a személyiségnek nem változik és nem is változtatható. Így ezt a kő jelképezi, amely a teremtés lekevésbé változó entitása.
Amikor klál Jiszráel (a zsidó nép) bement Izraelbe, új kezdet előtt állltak egy új országban. Kézzelfogható emlékeztetőre volt szükségük, hogy mi a helyes módja annak, hogy a Teremtőt szolgálják. Így Isten megparancsolta nekik, hogy állítsanak fel köveket és írják rá a Tóra szavait. Ez azt jelzi, hogy az istenszolgálat első eleme a személyiség legbelső, soha nem változó részéről jön. Megpróbálták felébreszteni a mélyen bennük szunnyadó szent kötődést a Tórához, és segíteni, hogy átjárja és megtisztítsa a személyiségük többi részét.
Sém miSmuel (Rabbi Smuel Bornstein) – Rabbi Zvi Belovski
fordítás · D.Ch.
forrás · aish.com