Mindenki életében van egy vezérlő elv. van, akinek ez a pénz, másoknak a presztízs, megint másoknak az élvezetek. Képzeljük el, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amikor mindenről le kell mondani – munkáról, lakásról, autóról, egészségről, családról (Isten ments!). De van egy lehetőségünk, hogy egy dologhoz ragaszkodjunk. Mi lenne az?

Ezen a héten lépünk be Elul hónapjába. Sok tekintetben ez a zsidó év legfontosabb időszaka, mivel Elul megelőzi az őszi nagy ünnepeket, a felkészülés döntő időszaka. Az első kérdés, hogy miről is szól Ros Hásáná.

Képzeld el, hogy egy tudományos kutató vagy, akit egy emberbarát alapítvány finanszíroz. Minden évben meg kell jelenned az igazgatótanács előtt és be kell számolnod az elmúlt évben elért eredményekről. A következő évre nyújtandó pénzügyi támogatás azon múlik, hogy milyen jól használtad a múlt évi keretet – és hogy mennyire megalapozott a következő évre szóló terv. Természetesen, ha elpazaroltad az előző évi forrásokat és nem készülsz fel a jövőre, akkor elég kicsi az esélye, hogy további pénzeket kapj.

Ugyanez történik Ros Hásáná­kor. Ádám és Éva megteremtése óta (akik ezen a napon lettek teremtve) Ros Hásáná az a nap, amikor minden embert úgymond újrateremtenek. Ott állunk a Teremtő előtt és azt mondjuk: „Így használtam fel a forrásaimat, és ez a tervem a jövőre nézve.”

Ez valóban egy komoly dolog. Az életet nem lehet biztosra venni. Az élet egy fentről jövő értékes ajándék. Ez egy kényes dolog, bármelyik pillanatban elvehetik tőlünk. Van egy történet egy szobrászról, akinek egy lóról kellett bronzszobrot készíteni a város főterére. Több hónapos munka után elkészült egy tökéletesen kidolgozott mű – minden izmot és szőrszálat megformált. Egy mestermunka volt. Azonban, mikor a szobrot kihelyezték a város főterére, mindenki elment mellette, észre sem vette. A szobrász nagyon csalódott volt, hogy nem értékelik a munkáját. Végül egy barátja azt mondta: „Szerintem az a probléma, hogy a ló olyan tökéletes, hogy az emberek azt hiszik, hogy igazi. Ha ejtenél valami hibát rajta, akkor az emberek észrevennék, hogy ez egy művészi alkotás.”

Chászán Szajfer szerint ez a történet rámutat arra, hogy az életünk tele van áldásokkal. Csak a szemünk dollármilliókat ér. De nem vehetjük az áldásainkat természetesnek.

Az ember és az Örökkévaló kapcsolata hasonló a szülő-gyermek kapcsolathoz. Például mi történik, ha egy gyerek kér egy sütit. A szülő szívesen ad. De ha a gyerek ezt nem értékeli (pl. nem akarja megköszönni vagy a földre dobja az ételt), vajon fog-e a szülő adni még egy sütit? Nem! Viszont, ha a gyerek elveszi a sütit, megköszöni, és azt mondja: „milyen friss és finom, köszönöm, hogy adtál”, akkor a szülő szívesen, örömmel ad még egyet, ha a gyerek kér.

Magabiztosan állhatunk-e az Örökkévaló elé Ros Hásánákor? Csak ha már önvizsgálatot tartottunk – kik vagyunk és hova tartunk. Ha ezt nem látjuk világosan, hogy várhatjuk el, hogy az Örökkévaló (igazgatótanács) még egy életévet adjon nekünk?

Van néhány szokás Elul hónapban, melyek célja, hogy az előttünk álló feladatokra felhívják a figyelmet. Az egyik a 27-es zsoltár mindennapi elmondása. Itt Dávid király azt mondja: „Egyet kértem az Örökkévalótól…., hogy lakhassam az Örökkévaló házában életem minden napjaiban.”

Dávid király egy félelmetes felismerést oszt meg velünk: ha mindent elvennének tőlem, és csak egy dolgot választhatnék, az Te lennél, Örökkévaló. Ez a vezérlő elv. A Teremtővel meglévő kapcsolat mindenen felülemelkedik, mert Ő mindennek a forrása. Nincsen semmi „ha”, „és” vagy „de”.

Ennek felismeréséről szól Elul hónapja.

Elul egyik különös szokása, hogy minden reggel megfújják a sófárt a zsinagógában. A sófár hangja az ébresztő, hogy kiemelkedjünk a spirituális szunyókálásból. A sófár világosságot, éberséget, összpontosítást hoz. A kapcsolat elvesztésének, a hibáknak az oka, hogy nem szánunk időt minden nap mélyebb vágyainkra, lényegünkre. Világos a megoldás. Minden nap töltsünk egy kis időt egyedül, és tegyük fel magunknak a kérdést: jó nyomon vagyok? Olyan célokat követek-e, ami általános változást hoz az életemben és a világban?

Így kezdődik a hetiszakasz: „Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban!”

A kommentárok így magyarázzák az idézetben lévő metaforát: Állíts őröket a saját kapuidhoz – vagyis a tested nyílásaihoz. Óvd a füledet a pletykáktól! Óvd a szádat a hazugságtól! Őrizd a szemedet a könnyelműségektől!

Elul az ideje annak, hogy őszinte és reális képet alkossunk arról, hogy hol nem feleltünk meg a várakozásoknak a múltban, és min szeretnénk változtatni a jövőben. Legyen ez mindannyiunk számára a fejlődés jelentőségteljes időszaka.