Gyereknevelés

A legfontosabb vendégünk

Isten a szülőt és a gyereket is felruházta az egymás iránti szeretetre, tiszteletre.

Szerző: Rabbi Noach Orlowek
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. május

Szerző: Rabbi Noach Orlowek
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. május

Úgy gondolom, a következő állítás összefoglalja a szeretet lényegét: “Ha fontos neked, akkor fontos nekem is.” Amikor a hároméves lányunk beront a szobába, és izgatottan kezdi mesélni azt a világrengető eseményt, ami az óvodában történt aznap, jól tesszük, ha meghallgatjuk, mert az ő világa igenis megrengett. Ne mondjuk azt, hogy nem érünk rá, hanem hallgassunk meg, mert ez fontos neki. Ha nem érünk rá éppen abban a percben, akkor keressünk egy későbbi időpontot, és akkor hallgassuk meg. A gyerekünknek nyilvánvalóan meg kell tanulnia, hogy nem érünk rá egész nap, de kell időt találnunk arra, ami fontos neki.

Van egy másik nagyon fontos dolog is, amire a szülőknek emlékezniük kell: a gyerekek szeretni és tisztelni akarják a szüleiket. Gyakran foglalkoztam olyan gyerekekkel, akik a (vélt vagy valós) rossz szülői bánásmód ellenére szeretni és tisztelni akarták a szüleiket. Tudjuk azt, hogy a szülői szeretet kikezdhetetlen, de azt általában hajlamosak vagyunk elfelejteni, a gyermeki szeretet, noha nem olyan erős, mint a szülői, szintén természetes és az önképüknek fontos része.

Emlékezzünk hát: Isten a szülőt és a gyereket is felruházza az egymás iránti szeretettel. Még ha nehezebbre is fordulnak a dolgok, nem szabad azt hinnünk, hogy elvesztettük a kapcsolatot a gyerekünkkel. Sokkal könnyebben, mint azt gondolnánk.

Jó tanács elfoglalt szülőknek
Ha úgy érzed, hogy nincs elég időd a gyerekedre, nem vagy egyedül. Másoknak is van ilyen problémájuk, és nem találnak rá megoldást. Az elfoglalt szülő nem feltétlenül felelőtlen szülő. Lehet, hogy csak túl sok a munkájuk, vagy a közösségben túl elfoglaltak, vagy pedig egyszerűen nagy a családjuk, és nehéz nekik minden egyes gyereknek megadni azt az időt, amit megérdemel.

Vigasztaljon részben az a tudat, hogy körülbelül nyolc éves korára a gyerek képes felfogni, hogy el vagy foglalva, és ezért jobban fogja értékelni azt az időt, amit vele töltesz. Emellett meg lehet próbálni azt, hogy elvisszük magunkkal a gyerekünket egy sűrű napon. Meg fogunk lepődni, hogy még egy ilyen napon is mennyi időt tudunk kettesben tölteni vele. Ráadásul a gyerekünk jobban megismeri a napunkat, és közelebb fogja magát érezni hozzánk akkor is, ha nem vagyunk együtt.

Ez annyira fontos, hogy ki merek jelenteni egy vitára okot adó állítást is: ha magunkkal visszük a gyereket, az annyira hasznos lehet a kapcsolatunk szempontjából, hogy néha megéri mulasztani az iskolából. A gyerekek ilyenkor általában boldogan dolgoznak rajta, hogy bepótolják a mulasztott anyagot. Nem kell túl gyakran “megszöktetnünk” a gyerekeket, de néha nagyon jót tesz.

Előre felépített bizalom
A legtöbb kapcsolatnak megvannak a nehéz pillanatai, különösen, ha az interakció gyakori és intenzív. Ha gyakran találkozunk valakivel, és a kapcsolatunk rendkívül emocionális, valószínűbbek lesznek a nehézségek, a sok együtt töltött idő és a kapcsolat érzelmi mivolta miatt.

Az, hogy mennyire vagyunk képesek jól kezelni ezeket a viharokat általában azon múlik, mennyit fektettünk be a kapcsolatba előzőleg – mennyiségileg és minőségileg. Ha a kapcsolat stabil, akkor minden elkerülhetetlen félreértés vagy konfliktus kevésbé lesz komoly. Ennek a befektetésnek a legfontosabb eleme a bizalom felépítése. Ha megbízok a motivációdban és a felém való hozzáállásodban, akkor minden felmerülő nézeteltéréssel könnyebben meg tudok birkózni.

A bizalom pedig leginkább az őszinteségen alapszik. A gyerekek különösen megbántva érzik magukat a legkisebb ígéretszegéstől is, gyakran aránytalanul fel is fújják azt. A gyerekeknek a legkisebb ígéret is nagy dolog.

Éppen ezért azt javaslom, hogy töröljük ki a szótárunkból a “megígérem” szót, amikor a gyerekünkkel beszélünk. Így, ha a helyzet úgy hozza, és mégis használjuk ezt a szót, akkor nagy hatása lesz.

Inkább mondjuk azt, hogy “megpróbálom”, és ezzel építsük a bizalmat. A Talmud (Szukká 46b) is figyelmeztet minket arra, hogy ne szegjük meg a gyerekeknek adott ígéretünket. Az ígéret olyan, mint a rákiáltás: csak ritkán szabad használni, hogy amikor tényleg szükség van rá, akkor hatásos maradjon.

A legfontosabb vendégünk

Egy másik jó tanács: kerítsünk időt a gyerekünk számára. Végül is, ő is van olyan fontos, mint más találkozók. A rövidebb idejű együttlétek alatt megtervezhetjük a hosszabbakat.

A következő igaz történet ezt a gondolatot mutatja be. Egy ismert és elfoglalt rabbi egyszer a fiával ült és beszélgetett, amikor egy váratlan vendég érkezett. A rabbi a gyerek füle hallatára azt mondta, most nem ér rá, majd kikísérte a vendéget az ajtón, és halkan megköszönte neki, hogy megmutathatta a fiának, mennyire fontos neki.

Mindenki egyetért azzal, hogy a vendégek különleges bánásmódot érdemelnek, így figyelmesek és előzékenyek vagyunk velük. Ne felejtsük el, hogy a gyerekeink lényegében a vendégeink, hiszen húszegynéhány év múlva elköltöznek tőlünk.

Noha nyilván nem akarjuk elkényeztetni őket − és sok vendég valóban inkább otthonosan szeretné érezni magát, nem pedig kitüntetett vendégként −, azt akarjuk, hogy a gyerekeink szeressenek az otthonunkban élni – különösen, mert (ahogy egyszer valaki mondta nekem) azt reméljük, egy napon majd meghívnak a saját otthonukba!

Fordítsuk tehát a figyelmünket a gyerekeinkre, és éreztessük velük, hogy szívesen látjuk és szeretjük őket.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás