A zsidó vallás egyik alapvető parancsolata gyerekeink oktatása. Ezt írja a Tóra: Az Örökkévaló megkedvelte Ábrahám ősatyánkat, mert ő „megparancsolja gyerekeinek és háza népének, hogy kövessék az Örökkévaló útját, jótékonykodjanak és jog szerint cselekedjenek.” (1Mózes 18:19) Rabbi Elya Lopian véleménye szerint mindamellett, hogy Ábrahám már kiállt 10 próbát és betartotta a Tóra összes parancsolatát – beleértve a rabbik által kiegészített micvákat is (Jomá 28b, 1Mózes 26:5, Rási), – a Tóra elbeszéli Ősatyánk kedvességét is, hogy e hagyományokat továbbadta gyermekeinek.

A Tóra első parancsolata: „Pru urevu.” (1Mózes 1:28) Ezt általában így fordítjuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok.” Amit úgy értelmezünk, hogy legyen sok gyermekünk. Slá Hákádos könyvében (Sáár Háotijot) azonban azt írja, hogy ennek a micvának a valódi célja az, hogy a Tórára, valamint a micvák betartására neveljük gyermekeinket. Bölcseink ezt a parancsolatot „micvá rábá”, azaz nagy micvának nevezik, ugyanis minél több zsidó él a Földön, annál többen tartják be az Örökkévaló parancsolatait. Ezt a hozzáállást abban a háláchában is láthatjuk, amely megengedi egy Tóratekercs eladását, ha ezt abból a célból tesszük, hogy a befolyt összeg megteremtse egy fiatal pár házasságához szükséges anyagi hátteret. (Sulchán Áruch 1:2)

Rabbi Samson Rafael Hirsh magyarázata szerint minderre a Tórában is utalást találunk: A „pru” kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy legyen gyermeked, a héber „pri” szóból ami gyümölcsöt jelent.  A „revu” szó azonban egy sokkal tágabb fogalomra utal. A gyermekek szüleik másai, nemcsak testi-fizikai jellemzőik alapján, hanem spirituális, intellektuális és erkölcsi értelemben is. Eszerint a szülőknek spirituális és erkölcsi lényegükből is a lehető legjobbat kell gyerekeikbe plántálniuk, és óvatosan gondozni ezeknek a dimenzióknak a fejlődését. Nekik kell formálniuk, oktatniuk és fejleszteniük gyermekeik ezen képességeiket. A „revu” szó tehát magában foglalja azt is, hogy otthonunkat oktatási, nevelési helyszínné kell formálnunk. Vagyis egy gyermek családjába nem  csak fizikai szükségletei miatt  – szeretet, étel, ruha, biztonság – születik meg, hanem személyiségének formálása céljából is. A szülők kötelessége, hogy megfelelő módon alakítsák gyermekük jellemét, és így hozzanak létre egy zsidó családot. 

Chofetz Cháim világosan kijelenti, hogy a gyermeknevelés kötelezettségének felelőssége egyenrangú a tóratanulás micvájával, a „Smá Jiszráél” elmondásával és a „Smoná eszré” imádkozásával. Így fogalmaz:  „A tóratanulás, a Smá elmondása és a Smoná eszré imádkozása, valamint az összes egyéb parancsolat teljesítése vallási kötelezettségünk, mindezeknél azonban még magasabb rendűnek számít az, ha a szülő időt jelöl ki saját gyermekének oktatására, ezzel is gondoskodva arról, hogy gyermeke követni fogja majd atyáink szokásait.” (Chumás Chádás)

Hektikus életünkből, sűrű időbeosztásunkból és személyes elfoglaltságunkból fakadóan a napi stressz és megélhetésünk megteremtése közben a szülők néha elfelejtik, hogy oktassák és neveljék gyermekeiket. Amikor az Örökkévaló egy csodálatos ajándékkal, egy gyermekkel ajándékoz meg minket, egyben óriási felelősséget is ránk ruház, hogy elvezessük gyermekünket a Tóra tanulásához, valamint a micvák betartásához, hogy ez által jó tulajdonságok (midot tovot) fejlődjenek ki gyermekeinkben.