Városok

A legnagyobb zsidó közösség Észak-Afrikában

Zsidó turisztikai és történelmi kitekintés Marokkóból

Kevés olyan ország, város létezik a Földön, ahol zsidók és arabok békében élnek egymás mellett. Zsidó közös­ségeket bemutató sorozatunk e részében egy ilyen ki­vételes államba kalauzoljuk olvasóinkat, Marokkóba. Sajnos a béke és egymás elfogadása Marokkóban sem volt mindig természetes.

Izrael állam 1948-as megalapításáig 250 és 350 000 kö­zöttire becsülték az afrikai államban élő zsidók lé­lek­­számát. Napjainkban körülbelül 2500 zsidó él az or­szág­ban, amivel a legnagyobb zsidó közösséget alkotják Észak-Afrikában.

Az első zsidók letelepedésétől a XVI. századig

Marokkóban elég korán, már a II. Szentély lerombolása után (i. sz. 70) kezdtek letelepedni zsidók. Főleg ke­res­ke­delemmel foglalkoztak ekkor. A közel kétezer éves je­len­lé­tük miatt gazdag a helyi zsidóság történelme is, ezért jelen írásban csak a lényeges és érdekes eseményeket mutatom be.

Fez városát 808-ban alapították. Már a kezdeti időszak­ban sok zsidó telepedett itt le. A város középpontjába köl­töz­tek, hamar szerves részét képezték a város életének. Fez zsidó közösségének aranykora három évszázadon ke­resz­tül tartott, a IX. és a XI. század között. A település je­si­váiban rengeteg kiemelkedő képességű tudós, költő és nyelvész tanult. Később a helyi lakosság egy részét ar­ra kényszerítették, hogy Algériába költözzön. Az Al­mo­­ra­vidák 1054 és 1092 között elfoglalták Marokkót és Nyugat-Algéria főbb területeit. 1062-ben tették fővá­ro­sukká Marrákest. A zsidók helyzete ezen időszakban egész jónak mondható, habár egy-egy negatív társadalmi meg­nyilvánulás is előfordult már akkoriban (különösen Fezben).

Az Almoravidák után az Almohad dinasztia került ha­talomra, Jusuf Ibn Tasfin megtiltotta a zsidóknak azt, hogy Mar­rákesben lakjanak. A kereskedőtevékenység folytatását nem tiltották meg nekik, de ha észrevették, hogy egy zsidó a városban tölt egy éjszakát, kivégezték.

A Marinid dinasztia a XIII. és a XV. század között uralkodott az országban. Ők kimondottan jó kapcsolatot ápoltak a zsidókkal. Egyszer helyi fanatikusok meg­tá­madták az izraelitákat, a Marinid szultán azonban be­le­avatkozott a történésekbe, és megmentette a népet. Ezen időszakban a zsidók politikai szerepet is vállaltak, szá­mos híres orvos is kikerült közülük. A zsidó vallás ta­nul­mányozása is divat volt a korban, főleg kabbalisztikus és filozófiai tanokat folytattak. Az uralkodóház utolsó ve­ze­tője számos zsidót nagyon magas pozícióba emelt, aminek az lett a következménye, hogy a muszlimok egy része erős haragra gerjedt, és lázadást robbantott ki 1465-ben. Saj­ná­latos módon e lázongások idején az összes Fezben élő zsi­dót lemészárolták.

A spanyol és portugál inkvizíció idején sokak Marokkóba és más észak-afrikai országba menekültek. Azon zsidók, akik korábban Fezből Spanyolországba vándoroltak a XV. században, 1492 utána visszatértek a városba. Fez egye­dülálló hídként szolgált a helyi zsidó lakosok és a Spa­nyol­országból ideszökött szefárdok között. Fezben élt egy csa­lád, tagjai nagyban hozzájárultak az újonnan érkező zsi­dók integrációjához, saját zsinagógát is működtettek a településen. Azonban sajnos nem sikerült túl jól a Marok­kóba érkező izraeliták beilleszkedése, sokaknak évek múl­tán sem volt munkája, éheztek (ebbe páran bele is haltak), va­la­mint zavargások törtek ki a túlzsúfoltság miatt a helyi ara­bok körében. Fez városában tűz ütött ki, mely után még in­kább elterjedt az éhezés, ekkor 20 000 ember halt éhen.

A XVI. századtól a XIX. századig

Moulay Rashid uralkodása alatt sokat szenvedtek a zsi­dók. Amikor 1670-ben elfoglalta a Marrákest, félelmet akart kelteni a helyi izraeliták körében, aminek egyik meg­nyil­vá­nulása az volt, hogy magas pozíciót betöltő zsidókat éget­­tek el a nyílt utcán. Még 1668-ban arra kötelezték az egész Chaouiban található zsidó közösséget, hogy három nap alatt hagyják el a várost, és költözzenek Fezbe. Ennek követ­keztében 1300 család telepedett le a nagyvárosban.

A korábban Spanyolországból érkezettek és a helyiek az 1700-as évekre összeolvadtak. Az arab volt az elsődleges nyelvük, szefárd módon imádkoztak, és e rituálé szerint tartották a vallási törvényeket. Ezen időszakban a közös­ség tagjainak száma igen ingadozó volt, számos járvány pusz­tí­tott, aminek következtében szellemvárosok alakultak ki, gazdag emberek házai üresen álltak. Ennek hatására nem volt ritka, hogy a zsidók más vallásra tértek át (igaz a zsi­dó­ságot háláchikusan – a zsidó törvények szerint – nem le­het elhagyni!).

Az XVIII. század második fele ismét rossz időket hozott a marokkói zsidókra. Nagyon magas adókat szabtak ki rá­juk, továbbá nem volt ritka a nyilvános megszégyenítés, zsi­dó asszonyok megerőszakolása sem.

1790 és 1792 között két évre száműzték a Fez Mellahban (zsi­dó negyed; az első ilyen Fezben volt) élő zsidókat. Továb­bá az egész közösségnek el kellett hagynia Qasba Srar­dárát. A fő zsinagógájukat mecsetté alakították át a he­lyi erők, építéséhez a zsidó temető sírköveit használták fel. A kétéves szenvedés után visszatérhettek a városrészbe, és engedélyt kaptak arra, hogy lebontsák a mecsetet.

A XIX. századtól napjainkig

A XIX. század a világ számos részén a zsidóság eman­cipá­ci­ó­ját hozta el (hogy ez mennyire jó vagy nem, jelen írás ke­retei között nem fogok kitérni). A marokkói zsidóság helyzete azonban nem igazán változott. Mindössze any-

nyi­ban, hogy sokan rosszabb anyagi körülmények kö­zött éltek, mint korábban. Sok zsidó telepedett le a kor­szakban Marokkóban, főleg Európából érkeztek, ke­res­kedelemmel foglalkoztak, sok helyi korábban kéz­mű­ves­séggel foglalkozó ember vált nincstelenné ennek kö­vetkezményeként. Egy részük mellahokba költözött, ahol gyakran koldusként élték túl a mindennapokat.

Mellah, Fez-i zsidónegyed

Fes. Ancient City

A században nem volt stabil az ország helyzete, gyakran keveredtek háborúba. Általános jelenség volt a zsidók bűnbakként való beállítása. Az 1844-ben Franciaország ellen folytatott háború különösen rossz helyzetet idézett elő a marokkói izraeliták életében.

Amikor 1859. szeptember 22-én a háború tört ki Spa­nyolország és Marokkó között, a mórok zsidó csa­lá­dok házait vették el Tetuánban. A zsidók többsége csak mene­külés útján mentette meg életét. Körülbelül 400 em­bert azonban így is megöltek. Ebben az évszázadban és 1910-ig 1000 marokkói zsidó család vándorolt Amazonba, Észak-Brazíliába.

1912-ben több ezer lázongó katona rontott be a fezi zsidó negyedekbe, és rabolt el mindent, ami mozdítható volt. Ezen történések alatt több mint ötven zsidót öltek meg, házakat, üzleteket tettek tönkre.

1940-ben a náci vezetésű Vichy-kormány anti­sze­mita rendeletben tiltotta meg a zsidók nyilvános tiszt­ség­vál­lalá­sát. V. Mohamed nem volt hajlandó ezt a törvényt al­kal­mazni, sőt 1941-ben számos rabbit is meghívott a palotájába.

1956-ban Marokkó elnyerte függetlenségét. Sok zsidó ma­gas politikai pozíciót töltött be ekkor. 1956 és 1961 kö­zött megtiltották az Izraelbe való vándorlást (a korábbi évek­ben tízezrével távoztak a zsidók Izrael megalapítását kö­vetően). 1961-ben végül bevezettek egy olyan törvényt, mely alapján Izrael minden egyes odavándorló zsidóért jelentős pénzösszeget fizet az észak-afrikai államnak. A zsidók által nagy népszerűségnek örvendő V. Mohamed halálakor a zsidók együtt gyászoltak a muszlimokkal. 1967-re 60 000-re csökkent a Marokkóban élő zsidók lélekszáma. 1971-re pedig ez a szám 35 000-re zsugorodott. Azonban e négy évben már nem a Zsidó Állam, hanem Európa és Észak-Amerika lett a két legfontosabb úti cél. Az európai célpontok között is kiemelkedő sze­re­pe volt Franciaországnak, ahol sokak­nak rokonaik is éltek.

Bár napjainkban viszonylag kevés zsidó él az országban, a király becsben tartja őket. Az állam támogatja az zsidó iskolákat és a zsinagógákat, a zsidó közösség fenn­maradását. Marokkón belül a legtöbb zsidó Casablancában él, ahol kóser éttermek, mikve, zsinagóga és felekezeti idősotthon is található. 2014-ben a marrákesi zsidók létszáma alig haladta meg a 250-et, kiknek jelentős része 60 év feletti volt. Jelentős közösség található még Fezben, Rabatban, Mogadorban, Tetu­ánban és Tangerben. Egyes vélemények szerint Izra­el­ben körülbelül egymillió marokkói származású zsidó ta­lálható.

A nagyvárosokban a mai napig megtaláljuk a mellahokat, aho­va évről évre sok izraeli turista látogat (egy 2017-es adat szerint évente több mint 45 000 látogató érkezik Ma­rok­kóba a Zsidó Államból).

Még egy érdekesség a cikk végére: az arab világban ta­lál­ható egyetlen zsidó múzeumot, az El Mellahot, 2016-ban adták át Casablancában.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás