Feivel berohant a rabbi dolgozószobájába.
– Rabbi, szörnyűség történt! Megdöglött az ökröm! Most nem tudom mivel felszántani a földem! Hát nem ez a legeslegrosszabb, ami történhetett velem?!
− Talán igen, talán nem – felelte a rabbi, miközben szakállát simogatta.

Feivel elhagyta a rabbi házát.

– Amit mondott nagy ostobaság − gondolta Feivel. Persze, hogy ez a legrosszabb, ami történhetett velem!

Következő nap Feivel megint berohant a rabbi dolgozó szobájába.
– Rabbi, ez nagyszerű! Tegnap, hazafelé menet, találtam egy lovat, az erdőben sétált. A lóval felszántottam a földem, kétszer olyan gyorsan, mint az ökörrel. Hát nem ez a legjobb, ami történhetett velem?
−Talán igen, talán nem – felelte a rabbi, miközben homlokát vakargatta.

Feivel megint eljött a rabbitól.

– Amit mondott, nagy ostobaság − gondolta Feivel. Persze, hogy ez a legjobb, ami történhetett velem.

Következő nap Feivel megint rohant a rabbihoz.
– Rabbi, szörnyűség történt! A fiam leesett az új lóról és mindkét lábát eltörte. Szegény fiú ágyban fekszik, fájdalmak közt. Hát nem ez a legrosszabb, ami történhetett velem?!
−Talán igen, talán, nem – felelte a rabbi, amint visszanézett könyvébe.
Feivel elhagyta a rabbi házát.

– Nagy ostobaság – gondolta. Persze, hogy ez a legrosszabb, ami történhetett.

Következő nap a király ka­to­nái érkeztek Feivel falujába. Minden fiút elvittek a király seregébe. Az egyetlen fiú, akit nem vittek el, Feivel fia volt, mert mindkét lába törött volt.

Feivel most már megértette a rabbi bölcs szavait. Nem mindig értjük meg az Örökkévaló tetteit, de bármit tesz is, az a legjobb.