Az Istentől kapott és belőlünk áradó fényről.
Szerző: Rabbi Osher Chaim Levene
Forrás: torah.org
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2014. február
Szerző: Rabbi Osher Chaim Levene
Forrás: torah.org
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2014. február
Az Istentől kapott és belőlünk áradó fényről
Áronnak és fiainak minden reggel és este meg kellett gyújtania a menórát, a Találkozás Sátrában lévő hétágú gyertyatartót. (lásd 2Mózes 27:20.)
A menóra meggyújtása mélyen jelképes. Az átá técávé (parancsold meg…) felszólítás a menóra meggyújtásának parancsa előtt arra utal, hogy egy micvá teljesítése önmagában ezen gyertyák meggyújtásának szinonimája. De mit jelent ez? Nyilvánvalóan Istennek semmi szüksége a menóra fényére. A parancsolat lényege, hogy az ember tükrözze az Ő eredeti „fényét”. „Ahogyan én meggyújtottam a te lángodat, úgy te is gyújts nekem lángot” – mondja a Midrás. (Semot Rábbá 36:2.)
A „láng”, melyet az Örökkévaló meggyújt, az ember „lelke”. És az emberi lét célja úgymond ennek a viszonzása, hogy az ember egész létét Isten tüze meggyújtásának szenteli. Ezt a semirát hámicvót a parancsolatok betartásával teheti meg. „A micvá a gyertya, és a Tóra a fény.” (Példabeszédek 6:23.)
„Azáltal, hogy megtartják a micvákat, a világ megvilágosodik
A mi sötét világunkban Isten, az ősi „tűz” és a spirituális mélységek rejtve maradnak, így a zsidókra marad, hogy ezen változtassanak. Ezt a „tűz meggyújtásával” érhetik el. Azáltal, hogy megtartják a micvákat, a „világ megvilágosodik”. Isten szavainak ereje – mely a zsidók létében és halhatatlan „lelkében” nyilvánul meg – a fény az életek megvilágítására. A Tóra parancsolatainak megtartása kelti életre az egyén lelkesedését és életre szóló elkötelezettségét. Ez az, ami átváltoztat minden egyes zsidót egy micvává. Igen, maga a zsidó válik micvává. Mert, miként a tanítás, ő maga Teremtője „parancsolatává” válik. Ő az, aki a saját létének a „micvá lámpájával” a világ elé tárja a „Tóra fényét”. A szellemi erő és energia a micvá isteni eredetéből ered, a zsidó pedig a „lámpa”, amely a „fényt” a világba hozza.
Ez gyújtja be mind a 248 tagját és 365 ínját, és ez változtatja őket olyan eszközökké, amelyek pontosan a 248 tevőleges és 365 tiltólagos micvával párhuzamosak, továbbá ez teszi az egyént alkalmassá, hogy még istenibb eszköz lehessen.
A zsidónak kell meggyújtania a lángokat. Nem csak a menóra fényeit, melyeket a Sátorban gyújtottak. Az egyén lelke válik világító tűzzé. A „parancsolat” a fő összetevő. A zsidó „fénye” és léte az Istennel való kapcsolatteremtés képességétől függ. A micvá teljesítéséből nyert ihlet és annak az emberi lét részévé tétele az, ami a zsidót az isteni fény visszatükrözésére alkalmas eszközzé teszi, és így az – mint az Áron és fiai által gyújtott menóra – kifelé is fénylik. Az isteni nagyszerűség fénye a zsidó Isten iránti elkötelezettségének lételeme, és egyben annak világi megnyilvánulása is.