Isten tfilinje.

Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Domán Sándor
Megjelent: Forrás – 2012. január

Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Domán Sándor
Megjelent: Forrás – 2012. január

A havas utcák csúszósak, hideg van, és nyirkos az idő. De ez olyan különleges időszak is, amikor közel kerülhetünk Istenhez.

Kevés olyan élmény van az élet­ben, mely felér azzal, amikor hóesés után felébredünk reggel, és kinézünk. A látvány lenyűgöző, a táj ragyogó és csodálatos, és magasztos érzéseink vannak. Csak a modern korban, a nagyteljesítményű gépek megjelenésétől kezdve – melyek elrontják a tél csodáját – vált a hó koszossá és kellemetlenné.

Honnan jön ez az áhítatérzés? Mi ez az egyedülálló alkotás – a hó –, amely csak télen jelenik meg?

Először is még egy kérdés. Miért tavaszra és nyárra vannak összezsúfolva a bibliai ünnepek? Nem lett volna ésszerűbb egyenletesen elosztani az ünnepeket a teljes naptári évre?
Maharal, a nagyszerű 16. századi filozófus úgy magyarázza, hogy a zsidó naptárat két részre lehet osztani. Az év egyik felének – Pészáchtól Szukotig (tavasztól nyárig) – elsődleges ereje a spirituális „Or”-ból (fény) származik, míg az őszi és téli hónapokat a Chosech (sötétség) uralja.

A következmények világosak. A spirituális fény hónapjai tavasszal és nyáron vannak, és csak akkor tudjuk összegyűjteni a legnagyobb mennyiségű spirituális energiát. Az ősz és a tél a spirituális sötétség időszaka, mely nem alkalmas hatalmas spirituális fejlődésre. Valójában Maharal úgy írja le a telet, hogy az „az idő birodalmán kívül” van. Ezért nem nyújt a tél fejlődést, sem mezőgazdasági, sem spirituális értelemben, így bizonyos értelemben nem tekinthetjük a telet úgy, hogy bármilyen „valós létezés” része, mivel nincs meg benne a spirituális fejlődés értéke.

Így most már megérthetjük a bibliai naptár egyenetlen elosztását. A Tórában említett ünne­pek mind a tavaszi-nyári hóna­pokra esnek, mivel akkor van jelen a lehetőség a valódi, mély, spirituális fejlődésre az Or (fény) erejének köszönhetően. Isten úgy kívánta, hogy a nyár folyamán valósítsuk meg a fejlődést, és aztán tartsuk meg ezt a fejlődést a tél folyamán.

BÖLCSESSÉG: ELNYELNI ÉS VISSZATÜKRÖZNI

Miért teremtette Isten úgy a világot, hogy az fél évig sötétségben van, azaz nincs fejlődés?

Mert rendkívül nehéz „fent lenni”, és folyamatosan ott lenni. Nem várhatjuk el egy csapattól, hogy minden egyes meccsen úgy játsszon, mintha világbajnokság lenne. Egyszerűen túl nehéz folyamatosan ezen a magas intenzitási szinten maradni. Így a spirituális területen sem várja el tőlünk Isten, hogy folyamatosan, gyors léptekkel fejlődjünk. Nem lehet mindennap Jom Kippur. Ezért Isten az év egyik felét az erőteljes spirituális fejlődésnek szentelte, míg a másik felét e spirituális fejlődés megőrzésének.

Hogyan tartsunk ki e fejlődés mellett? Isten magunkra ha­gyott minket, minden segítség nélkül? A válasz visszavezet bennünket a legizgalmasabb témánkhoz, a hóhoz, melyről így ír a Midrás:

Miből készültek a szárazföldek? A Dicsőség Trónja alatti hóból. Isten megfogta azt, rádobta a vízre, a víz megfagyott, és így létrejött a Föld pora. Ahogy a versben áll (Jób 37:6), „Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre!”

A Midrás utal arra, hogy a hó legmélyebb lényegében szorosan kapcsolódik a Dicsőség Trón­jához, és így magához Istenhez.

A Zóhár, a zsidó misztika fő műve figyelemre méltó értelmezést mutat meg a számunkra. Azt állítja, hogy Isten valójában Tfilint visel. És ugyanúgy, ahogy a mi Tfilinünknek tökéletesen fekete színűnek kell lennie, ugyanígy Isten Tfilinjének tökéletesen fehérnek kell lennie.

Egy lehetséges magyarázat né­hány alapvető tényen alapul, melyeket a fekete és a fehér színekről tudunk. A fekete elnyel min­den más színt, míg a fehér minden színt visszatükröz. Azért kell teljesen fekete Tfilint használnunk, mert magunkba kell szívnunk Isten minden bölcsességét és iránymutatását. Isten azért „visel” fehér Tfilint, mert minden bölcsességet és iránymutatást vis­szatükröz.

Érezzük a Zóhárból a fehér szín jelentését és szimbolikáját. A hó mint a fehér legtisztább megjelenése azt az elképzelést is képviseli, hogy Isten, aki a havat a mennyekből küldi, „minden bölcsesség visszatükrözője”. A fehér hó az a tárgy, amely abból a tényből származik, hogy Isten „fehér Tfilint visel”, ami arra emlékeztet minket, hogy Isten hozta létre és tartja fent a világot, és nekünk teljes szívünkkel kell őt szolgálnunk.

IDŐJÁRÁSI EMLÉKEZTETŐ

Maharal úgy írja le a havat, mint egy megvilágosító erőt, amely egyenértékű a spirituális fénnyel. Ezért készítette Isten hóból a Földet (ahogy a Midrás említi korábban), mivel emlékeztetni kell az embereket a Földön arra, hogy Isten jelen van az ember életében. Azáltal, hogy a Földet hóból alkotta meg, Isten egy olyan spirituális erőt helyezett el a Földön, amely mindig jelen van, és lehetővé teszi számunkra, hogy magunkévá tegyük a spiritualitást. És azáltal, hogy néha hóesést idéz elő, Isten emlékeztet minket arra, hogy tegyük magunkévá ezt a spiritualitást.

Ezért hozza létre Isten télen a havat. Télen nincsenek bibliai ünnepek, ez a spirituális ins­­­pi­rációnk legmélyebb pontja. Ezért Isten havat küld a számunkra; ha elmélkedünk a hó mély értelméről, akkor az segít abban, hogy ismét érezzük a Vele való kapcsolatot. A hó lehullik, és beborítja a talajt, mintha azt kiabálná: „Emlékezzetek, hogy Isten folyamatosan beborítja a földet, és mindent megad az életünkben. Húzódjatok közelebb hozzá!”

Így legközelebb, amikor esik a hó, ahelyett hogy mérges lennél azért, mert el fogsz késni a munkából, emlékezz a világ mélyebb igazságaira. Tél van, itt az idő Isten dicsőségében sütkérezni, ahogyan az a tiszta, fehér hóban tükröződik.

vissza