Mese a csodaligetbe vezető útról
Volt egyszer egy palota, amelyben boldogan éltek a királyi család tagjai. A palota ajtajából egyenesen egy gyönyörűséges út vezetett egy csodálatos kertig. Az út mentén virágok díszelegtek, pillangók repkedtek, és madarak csiripeltek. A kert pedig csodakert volt, ahol minden álma megvalósult az embernek. A királyi család igen népes volt, és a szolgálók, környéken élők és messzi földről arra látogatók is átmehettek az úton a kerthez.
Egy gond volt csak, ami nagyon megnehezítette a kertbe jutást. Az egyetlen út, amely az álomligethez vezetett, valójában egy cölöpökön álló fagerendákból épített ösvény volt, amely egy mocsár felett vezetett, és védte a rajta haladókat. A mocsár pont az ellenkezője volt a csodálatos útnak: bűzös volt és sötét. Mocsári szörnyek éltek benne. Ezek a szörnyek igyekeztek az úton haladókat magukhoz berántani a mocsárba. Mindaddig, amíg valaki az úton maradt, és nem nézett a szörnyekre, tekintetét a parkon tartotta, biztonságban volt. De ha közel ment az ösvény széléhez, odafigyelt a szörnyekre, esetleg beszélgetésbe elegyedett velük, könnyen elkapták a lábát vagy a ruhájának a szélét, és a gyanútlan sétáló már bent is volt a szörnyek között. És ekkor történt a legnagyobb meglepetés.
Maga is szörnnyé vált, aki hol mérgesen, hol hízelkedéssel igyekezett az ösvényen haladókat berántani magához a mocsárba. A gyanútlan áldozat órákat, napokat vagy akár heteket is tölthetett a mocsárban. De volt kiút. Ha elcsendesedett, és ahelyett hogy másokat behúzna a mocsárba, figyelmeztette a sétálókat, vagy bocsánatot kért azoktól, akiket megpróbált behúzni, vagy valami jót tett a többi mocsárban szenvedővel, őszintén kedves szavakkal biztatta őket, egy szempillantás alatt újra az úton találta magát. Csodával határos módon a ruhája tiszta volt és száraz, mintha sohasem lett volna a mocsárban. Folytathatta az útját. Ha sokáig volt a mocsárban, messzebbre került a kerttől, de ha gyorsan kijött a mocsárból, érdekes módon még közelebb is került a ligethez. Minél többször esett a mocsárba, annál könnyebben esett áldozatul újra, de minél gyorsabban jött ki onnan, annál könnyebb volt kijutnia legközelebb.
A hercegek és hercegnők hamarosan megtanulták, hogyan segíthetik egymást. Kézen fogva, énekelve vagy a csodálatos ligetről mesélve mentek az úton, így nem kalandozott el senki figyelme. Ha pedig mégis bepottyant valaki biztatták, hogy minél hamarabb jöjjön ki. Örömmel köszöntötték a visszatérőket. Ahogy haladtak az úton, egyre ügyesebben kerülték ki a mocsári szörnyek csapdáit, és végül mindenki elért a csodálatos ligethez.
A mese egy masal, példázat, aminek megfejtése a hallgató és az olvasó feladata.
Vajon kik lehetnek a királyi család tagjai? Mi a mocsár? Kik a szörnyecskék, hogy válnak azzá? Mi a csodaliget? Mit szimbolizál a csodálatos út? Mit jelent az éneklés?
Jó beszélgetést!
