Az egyik módja a halál kijavításának, a chálá micváján keresztül történt: Chávának kenyérsütéskor el kellett választania és meg kellett semmisítenie egy kis darab tésztát. Ádámot „a Világ chálájának (kenyerének)” hívják, mivel Isten egy maroknyi földből teremtette, melyet elválasztott a többi földtől. Mivel Chává tette hibát eredményezett a Világ chálájában, a chálá micváján keresztül tehető jóvá.

A halált úgy is tekinthetjük, mint a vér eltávozását a testből. Ezért úgy ítéltetett, hogy egy kevés vér Chává testéből is eltávozzon minden hónapban, és egyúttal Isten megparancsolta Chávának a niddá törvényeit, mely ebben az időszakban megtiltja a szexuális intimitást a házasfelek között.

Végül a halált lehet úgy is tekinteni, mint a fény, vagyis a lélek kioltását. Erre bizonyítékot is találhatunk a Példabeszédek könyvében: „Az Örökkévaló mécsese az ember lelke” (Példabeszédek 20:27). A halál ezen aspektusának kijavítása érdekében Chávának meg lett parancsolva, hogy minden héten fényt hozzon a világba a sábáti gyertyák meggyújtásával.

Egy mélyebb szinten e három megsérült aspektus – chálá, vér és fény – a valóság három dimenziójának felel meg: tér, idő és szelf (én). A fény kioltása a lélek kioltását jelenti, mely az énünkkel való megsérült kapcsolatunkra utal. A vér eltávozása a testből, a Hetiszakasz térrel való sérült kapcsolatunkat szimbolizálja, ugyanis az egyetlen tér, amit ebben a világban valóban birtokolni tudunk, az az a föld, amibe eltemetnek minket. A potenciális örök Paradicsom így átmeneti sírrá változott ebben a világban. Végül az Ádám és a chálá közötti kapcsolat megmutatja az egyetlen különbséget a kovászos és kovásztalan kenyér között: ez az eltelt idő. A mácával ellentétben, a kenyérnek van ideje megkelni. Chává tévedése által megsérült a kapcsolatunk a térrel, az idővel és az énünkkel.

Bész Jiszroél kommentárja szerint, mindez megmagyarázza, Ádám miért csak azután nevezte el Chávát, miután megtörtént a tiltott gyümölcs elfogyasztása. Chává neve a következő héber betűkből áll: chet, váv és hé. Ezek a betűk egy mozaikszót alkotnak: Chálá (tészta), Veszet (házassági tisztaság) és Hádlákát nérot (gyertyák gyújtása). Chává csak azután kapta meg a nevét, miután lehetőséget kapott, hogy mindhárom dimenzióban kijavíthassa hibáját, az Istentől kapott három egyedi parancsolata által.

Látnunk kell, hogy Chávát közvetlenül Isten teremtette. Ennek eredményeképpen ő nagyon magas szellemi szinten volt. A világon nem volt még egy olyan igaz és kiváló nő, mint Chává, egészen addig, amíg meg nem született Szárá ősanyánk. A Midrás szerint három csodás jel volt Szárá sátrában egész élete során: egy különleges felhő lebegett állandóan a sátor fölött, az általa gyújtott sábáti gyertyák égve maradtak egész héten, és az őáltala készített chálá friss és meleg maradt egész héten (Berésit Rábá 60:15).

Ezt a három csodás eseményt a fenti három dimenzióval lehet összekapcsolni. A felhő Szárá sátra felett képviseli a tér dimenzióját. A sábáti gyertyák, amelyek égve maradtak, az én (lélek) dimenzióját reprezentálja. Végül a chálá, ami friss és meleg maradt egész héten át, az idő dimenzióját szimbolizálja. Mindebből láthatjuk, hogy Szárá képes volt megszentelni és kijavítani az emberiség kapcsolatát a térrel, az idővel és az énnel, és ezáltal gyógyulást és javulást hozott a Világba.

A csodák, melyek Szárá otthonában történtek, megmutatják, hogy a nőknek lehetőségük van tökéletesíteni a világot e három misztikus dimenzióban.