A peszách szót értjük is, meg nem is. A legtöbb ember ismeri az angol Passover (peszách) szót, és közismert az is, hogy arra utal, amikor az elsőszülötteket fenyegető csapás idején az Örökkévaló átugrotta a zsidók házait (2Mózes 12:13). Egyszerűen hálásak vagyunk az Örökkévalónak, hogy megkímélt minket a csapástól. De ez a magyarázat tartalmaz két kirívó problémát.

Először is hogy Isten átugrik házakat, eléggé ellentmond a róla alkotott felfogásunknak. Hiszen Ő képes egy időben csapással illetni annyi házat, amennyit csak akar. Annak nincs értelme, hogy egy határtalan lény házak fölött „ugrálgasson”. Az Örökkévaló nem  Superman, hogy levegőben repüljön.

Másodszor: házak a átugrásának esete nem a legfontosabb esemény a kivonulás történetében. Miért neveznénk el egy ünnepet egyetlen csapás egyetlen részéről? Mi van a másik kilenc csapással? Mi a helyzet „rabszolgaságból szabadságba” tényezővel? Vagy a Vörös-tenger (ףוס םי תעירק) kettéválásával? Azt gondolnánk, hogy egy ünnepet a legfontosabb eseményéről kellene elneveznünk!

A válasz ezekre a kérdésekre egymás után fogja megvilágítani a többi kérdésre a választ. Mikor az Örökkévaló elmondta nekünk, hogy kenjük be az ajtófélfát vérrel, arra utalt, hogy bizonyos értelemben a zsidók is megérdemelnék az elsőszülötteket sújtó  csapást éppúgy, mint az egyiptomiak. Mellékesen az elsőszülöttek megváltásának parancsolatával kapcsolatban említve van (2Mózes 13:12), hogy az Örökkévaló megkíméli az elsőszülötteinket. Az Örökkévaló kegyelme volt az oka, hogy átugrotta a zsidó házakat.

Az Örökkévaló kegyelme volt az is, hogy a tervezett 400 év rabszolgaság helyett a zsidók 210 évig voltak rabszolgák Egyiptomban.

Egy másik ugrás a kivonulás éjszakája volt. A kiszabadulás őrült rohanása volt ez, amely abban a végig sem gondolt ugrásban fejeződött ki, hogy még a tészta megkelését sem várták meg. Természetesen az Örökkévaló átugorhatott velünk időt és teret ahhoz, hogy megerősítse a kapcsolatát velünk.

Mi ennek az egésznek a lényege? Amikor az ünnep a peszách nevet kapta, az átugrás fogalmáról lett elnevezve, akkor egy metafizikai tény vált valóságossá peszách hetében – a tény, hogy ekkor lehetőségünk van lelkiekben ugrani, rövid idő alatt nagyot fejlődni.

Az Örökkévaló „bikakábelei”

A peszách szóban már magában is van egy titokzatos ugrás. Peszách három betűből áll: pé, számech, és chet. Kabbalista magyarázat szerint peszách két szóként is olvasható: pe szách, ami azt jelenti, hogy a száj beszél. Ez a két szó négy betűből tevődik össze: pé, hé, számech és chet. A szóbeli hagyomány felfedi, hogy a hé betű át lett ugorva.

Fogalmilag a „száj beszél” széder este történik meg, mikor elmeséljük, hogyan menekültünk ki Egyiptomból. A hágádá azt jelenti, hogy elbeszélés. A kabbala azt tanítja, hogy minden hónap egy emberi tulajdonsághoz köthető. Niszán hónap a beszéd (elbeszélés) tulajdonságához van kötve. Mit nevezünk elbeszélésnek? Gondolatok felszínre hozását. A lehetségesből valóságba. Niszán az a hónap, amikor a világ valósággá lett. Mikor a lehetséges zsidó nemzetből, a zsidóság valóságos nemzetté vált.

Ahhoz, hogy a lehetséges átalakuljon valósággá, szükség van egy természetfeletti ugrásra, amelyet az Örökkévaló biztosít. Ez peszách lényege. Mindannyian többféle értelmet várunk peszáchtól. Szeretnénk egy transzcendens élményt, de a szellemi fejlődés küzdelmet igényel. Nehéz. Változnunk kell hozzá. Peszáchkor kivételes lehetőségünk van használni az Örökkévaló bikakábeleit – azt, ami időt és teret figyelmen kívül hagyva képes minket feljebb repíteni. Éljünk a lehetőséggel, amely ilyenkor adódik, és kérjük az Örökkévalót, hogy adja nekünk azt a töltést, amelyre ilyenkor szükségünk van.

forditás · Bozóki Anna