Peszách

A peszáchi ellentmondás

A négyes szám a kulcs a megváltáshoz

A peszáchi széder legjellemzőbb részeinek van egy meglepő közös nevezője – a négyes szám ismétlődése. Négy pohár bor van, négy fiú, négy kérdés. Adódik a kérdés, hogy miért éppen négy?

A négy fiú valójában négy archetípus, és mind a négy a megváltás csodájára való különböző reakciókat jelképezi. A négy pohár bor arra a négy szóra utal, amelyet az Örökkévaló használt, amikor a megváltásról beszélt.

A leghíresebb ezek közül a négy kérdés, amelyek természetükből adódóan olyanok, hogy egy gyerek sose tenné fel őket spontán módon. Miért kérdezné meg, hogy miért nem eszünk chámecet, vagy hogy mik azok a keserű füvek, amelyeket eszünk, amikor még nem is szolgáltak fel semmit? Mind a négy kérdés nagyon megrendezettnek tűnik.

A négyes szám

A négyes szám használata nemcsak egy stilisztikai eszköz, hanem része a szédereste lényegének.

Egy számról való filozofálás lehet, hogy furcsa egyeseknek. Azonban tudni kell, hogy a nagy kabbalista, a prágai Maharal azt tanítja, hogy ha valami egyszer igaz, akkor az igaz minden szinten – filozófiai, nyelvészeti, matematikai és spirituális szinten is. Így azt tanuljuk, hogy a négyes szám az, ami magába foglalja a száműzetés és a megmenekülés üzenetét, különben nem az jelenne meg a széderben.

A száműzetés jelentése

Először azt vizsgáljuk meg, hogy miből áll a száműzetés.

Zsidó szemszögből nézve a száműzetés sokkal több, mint az, hogy fizikailag száműzik az embert az otthonából. A legmélyebb szintje a száműzetésnek az elidegenedés. Minket nem csak a földünkről száműztek, hanem önmagunkból is.

Bölcseink azt mondják, hogy az egyiptomi száműzetés volt a prototípusa az összes többi száműzetésnek a zsidó történelemben. Egyiptom neve héberül Micrájim, ami „korlátozást” jelent. A fizikai korlátozások, amelyeket kivetettek ránk a rabszolgaság alatt, tükrözték a zsidó nép öndefiníciójának az elnyomását.

A mi nemzeti identitásunk arra épült, hogy megemlékezzünk az Örökkévalóról, minden helyzetben a mindennapi életünk során. Ez volt az ősapáink és az ősanyáink öröksége. Emlékezzünk, hogy ezzel szemben a Fáraó milyen Istentagadó nézeteket hangoztatott, amikor például megkérdezte Mózestól, hogy „Ki az az Isten?”.

Héberül a fáraó szó gátlások nélkülit jelent. Az ősi fáraók egy olyan társadalmat teremtettek, ahol a bőség és a szabadság fogalma összekeveredett. Ugyan nem volt sok korlátozás, de a börtön, amit a korlátozások hiánya okozott, maga volt a spirituális száműzetés. A léleknek nem volt hova menekülnie. Eltemette a test szűnni nem akaró materiális követelőzése.

A lelki száműzetés

A négyes szám a lelki száműzetés nagyon is valódi szimbóluma. Ez az a szám, amely a körülöttünk lévő materiális világot szimbolizálja, mert a fizikai világban a négyes szám többször is visszaköszön. Négy irány létezik (észak, dél, kelet, nyugat), négy évszak és négy elem.

Bár a materiális és a spirituális világ közötti konfliktus a lélek „száműzetéséhez” vezethet, ezzel pontosan ellenkező hatása is lehet. Sokszor először meg kell tanulnunk, hogy kik nem vagyunk, és soha nem is akarunk lenni, mielőtt felfedezhetjük a saját identitásunkat. Ez a megváltás kezdete.

Az egyiptomi mocsoknak és romlottságnak való kitettségünk majdnem a pusztulásba taszított minket. Ezzel együtt egy olyan pontra juttatott minket, hogy ennél többet akarjunk a gyerekeinknek és saját magunknak. Spirituális szabadságra vágyakoztunk, és ahogy ez a vágy a felszínre került bennünk, az Örökkévaló megkezdte a megváltás folyamatát. Így tehát a száműzetés elnyomása része volt a megváltásnak.

A négyes szám és a Hággádá

Hogyha ez világos számunkra, akkor megérthetjük a négyes szám jelentőségét a Hággádában. A négy kérdés a pe­száchi ellentmondásra vonatkozik. Azt kérdezzük:

Ha szabadok vagyunk, akkor miért eszünk még mindig maceszt, a „nyomorúság kenyerét”?

Hogyha a keserű gyökerek evésével a rabszolgaság keserűségére akarjuk emlékeztetni magunkat, akkor miért dőlünk oldalra, mint egy király?

Miért mártjuk bele az ételt rongyrázó módon abba, ami a könnyeinket szimbolizálja? A válasz az, hogy az ellentétes nézőpontok mind szükségesek voltak a megváltáshoz.

Erre utal a négy kifejezés, amelyet az Örökkévaló használ a felszabadításunkra (2Mózes 6:6–7).

1) „Kihoztalak”

2) „Megmentettelek”

Itt mind a két mondat csak abban a kontextusban értelmezhető, hogy a számunkra legelnyomóbb valóságból szabadultunk meg.

3) „Megváltottalak.”

4) „Magamhoz vettelek.”

Ezek a kifejezések sokkal többet árulnak el a megváltásról. Itt nem az Egyiptomból való kiszabadulásról van szó, sokkal inkább a végső úti cél – az Örökkévalóval való közeli kapcsolat – felé vezető útról. A második lépés az elsőn múlik. A száműzetés ugyanúgy része a megváltásnak, mint a megmenekülés.

Ez ellentmondást szülhet néhányunk számára. A gonosz fiút elkeseríti, mert ő visszamenne a spirituális száműzetés megnyugtató önelégültségéhez. Azt a fiút, aki nem tud kérdezni, megijeszti. Ezzel szemben ez az ellentmondás az egyszerű fiút felszabadítja, hogy újraértelmezhesse, mit jelent neki ez az élmény. A legszabadabb mind közül az okos fiú. Ő a legőszintébb kérdést teszi fel: hogyan szolgáljam az Örökkévalót, aki felszabadított engem?

A Hággádában található válaszok azok, amik az igazi felszabadulás kulcsát rejtik. A Hággádá azt meséli el, hogy muszáj a peszáchi törvényeket elmagyaráznunk

a gyerekeinknek az elejétől a végéig. Csak úgy tudjuk az ellentmondásokat feloldani, ha a minket féligazságokba belekényszerítő tudatlanságot le tudjuk győzni.

Legyünk mindannyian méltók az igazi felszabadulásra.

forrás • aish.com

fordítás • Bálint Lea

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás