Gyereknevelés

A szigor vagy a figyelem a jobb nevelési eszköz?

Odafigyelés és megértés – kulcs egy néphez, egy gyerekhez.

Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

A kérdés költői és természetesen megválaszolhatatlan, hiszen minden jó nevelési eszköznek meg van a helye és ideje, módszere, intenzitása, amikor és amilyen formában érdemes alkalmazni. És persze van olyan gyermek, akinél az egyik módszer beválik, a másik visszájára fordul.

Azért tettem fel mégis ilyen formában – kicsit provokálóan – a címként szereplő kérdést, mert két példát szeretnék felhozni, amelyben ez a két módszer kicsit egymás ellentételeként jelenik meg, és tanulságul szolgál nekünk, szülőknek.

Semot és folytatásában a Váéra hetiszakaszból tanulhatjuk ki az egyiket: ezek a szövegek a túlzott szigor következményeire irányítja a figyelmet. A másik, a figyelem (az Örökkévaló figyelme népének szenvedéseire) pedig az egész egyiptomi kivonulás történetét átszövő motívum.

Amikor Mózes és Áron először követeli a fáraótól, hogy engedje el a népet áldozni Istennek, a fáraó kerek perec kijelenti, hogy a nép rest, nem akar dolgozni. Ezért még nehezebbé teszi számukra a munkát. Nem ad többet szalmát a hozzá, de a beszolgáltatandó téglák számát nem csökkenti. A nép haragja természetesen előbb Áron és Mózes felé fordul, de összességében még jobban gyűlölni kezdik a fáraót, még többet sírnak Istenhez a megváltásért.

„Túl sok korlátot szabunk a gyermeknek,
túl magas elvárásokat, túlzott szigort alkalmazunk.”

A fáraó két módszert alkalmaz a történet során. A szigort és az ígérgetést. A történetet ismerjük, egyik sem működött. A túlzott megszorítások ellenálláshoz vezettek, és az egyre panaszosabb nép végül – Isteni segítséggel – elhagyja Egyiptomot. Az elgyötört zsidók már Mózesre sem hallgatnak, tőle sem tudják a vigasztalást fogadni. „Én hallottam Izrael gyermekeinek jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak rabszolgaságra kényszerítik őket, és megemlékeztem szövetségemről. És mondd meg Izrael fiainak: én vagyok az Örökkévaló és kivezetlek benneteket Egyiptom szenvedései alól … És így szólt Mózes Izrael fiaihoz, de ők nem hallgattak Mózesre a lehangoltság és nehéz rabszolgaság miatt.” (2Mózes 6:5–9)

Mi magunk, szülők is gyakran követjük el ezt a hibát. Túl sok korlátot szabunk a gyermeknek, túl magas elvárásokat, túlzott szigort alkalmazunk. S amikor a gyermek lázadni kezd és szófogadatlan, szemtelen, kezelhetetlen vagy hisztis lesz (s még ki tudja, hány jelzőt szoktunk aggatni rájuk), akkor válaszul még nagyobb szigort vetünk be. A lázadás megszűnését reméljük elérni ezzel a módszerrel, és szófogadó, jól nevelt gyermekekről álmodunk. De amit kapunk, az gyakran még mélyebb problémák vagy családunk értékeit és fészkét gyorsan elhagyó fiatal felnőtt. Amikor a gyermek túl sok korlátot érez maga körül, már azt sem hallgatja meg, aki a javát akarja (mint a példában Mózes). Legyen az a korlátot szabó vagy akár a másik, megértőbb szülő. Lehangoltságában csak egy dolog jár a fejében: ki ebből a „pokolból”! Tanuljunk a fáraó hibájából. Ha a gyermek túlzottan megkötve érzi magát, keressünk más módszert, könnyítsünk terhén. Újabb szigorral csak lázadásának tüzét tápláljuk. Ne várjuk meg, hogy már ne tudjon meghallgatni bennünket.

A fáraó túlzott szigorának ellentéte a történetben az Örökkévaló, aki meghallotta Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mindenkinek szüksége van arra, hogy meghallgassák. Gyermekeknek nem kevésbé. (Megjegyzés: az Örökkévaló általában Izrael gyermekeiként említi a zsidókat.) Akit meghallgatnak, az úgy érzi megértik, és aki úgy érzi, megértik, úgy érzi, értékelik is.

Bár a meghallgatás még nem eredményez bizonyosan megértést és nagyrabecsülést, de fordítva biztos igaz. Akit nem hallgatnak meg, az nem érzi magát megértve és megbecsülve, értékelve sem. Vagyis az első lépés minden esetre az odafigyelés, a meghallgatás, azzal a valós szándékkal, hogy megértsük a gyermeket. Ahogy az Örökkévaló tette Izraellel. Meghallgatta jajkiáltásukat és kivezette őket Egyiptomból. Mi is hallgassuk meg gyermekünket, és értsük meg, ha a túlzott szigor jogos ellenállást vált ki belőle, változtassunk módszereinken. Még mielőtt elmenekül tőlünk fizikai, érzelmi vagy spirituális értelemben.

Részletekben felhasznált forrás:
Rosally Saltsman: Parenting by the book. Targum/Feldheim, 2003


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás