Minden gyermekünket a saját hajlamai szerint támogassuk!
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
„Ezek Jákob nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz. Izrael jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst. Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.” (1Mózes 37:1-4)
A testvérféltékenység minden szülő rémálma, és József története a prototípusa ennek.
A „mese” itt is több részletet kínál, amit érdemes közelebbről megnéznünk. József már tizenhét éves volt és József mindezen időszak alatt Jákob különleges figyelmét élvezte. Hogy miért szerette jobban Jákob Józsefet? Először is a kedves feleségtől a szülők időskorában született első fiú. Ez már önmagában elegendő ok lenne, de emellett nagyon szorgalmasan tanult, okos volt és Jákob magára ismerhetett benne. Jákob úgy érezte spirituális küldetését József viheti majd tovább, ezért különösen sok időt töltött fia tanításával. Csak neki tanította meg azokat a törvényeket, melyeket Jákob maga Sém (Noé fia) és Éver (Sém dédunokája, aki megtagadta Bábel tornyának építésében való közreműködést) jesivájában tanult. Minél többet tanította Jákob Józsefet, annál jobban szerette és mivel különlegesnek tartotta az apja, azzá is vált. Nem véletlen hát, hogy József tizenhét éves korában merül fel a mondat, hogy Jákob jobban szerette Józsefet. Vagyis, amikor már a sok közös tanulás, a sok figyelem megerősítette a kölcsönös ragaszkodást közöttük. Javasolhatom szülőknek, ha valamelyik gyermekükkel nehezebben boldogulnak, próbáljanak sok-sok figyelmet adni neki és különlegesnek látni a gyermeket. Kis idő elteltével a kapcsolat harmonizálódik közöttük. Ha a szülő hisz gyermeke különlegességében és képességeiben, a gyermek felnő a szerető szülő elvárásaihoz. Persze nem irreális iskolai eredményekre gondolunk, hanem emberi nagyságra, szorgalomra, kitartásra, jó szívűségre stb. És ez sajnos visszafelé is igaz. Ha a gyermeket úgy látjuk és láttatjuk magát, mint aki folyton megbukik az élet tesztjein, ezzel kudarcra ítéljük. Ennél már csak az a rosszabb, ha az egyiket pozitív irányba determináljuk, míg a másikat a kudarc felé és ezzel még a testvérféltékenységet is generálunk.
„mivel
különleges-
nek tartotta
az apja,
[József]
azzá
is vált.”
De térjünk vissza eredeti történetünkhöz! József rossz hírt visz testvérei felöl, ma azt mondanánk árulkodott. Azt hihetnénk, hogy hallgatott Jákob ezekre a pletykákra és a többi fiával összevetve még jobban szerette Józsefet, de nem így van. A Tóra világosan írja le az árulkodás után, hogy Jákob jobban szerette Józsefet, de azt is megmondja, hogy miért és az ok nem az árulkodás! Mi is tanulhatunk ebből. Nagyon vigyázzunk azzal, hogy mennyit adunk a testvérek egymásra való árulkodásának teret! Mert bár Jákob nem hallgatott Józsefre, a testvérek mégis féltek attól, hogy rossz fényben látja őket Jákob és ez a félelem nem segítette a testvérek kölcsönös szeretetének kialakulását.
A testvérféltékenység azonban nem merül fel egészen addig, amíg Jákob tarka köntöst nem ad Józsefnek! A tarka köntös fizikai síkon való megkülönböztetést jelentett. A testvérek nem irigykedtek Józsefre egészen addig, amíg státusza csak több tanulást jelentett, több együtt töltött időt Jákobbal. Minden gyermeket a maga útján kell nevelni, és a spirituális út Józsefé volt leginkább. Ezt el tudták fogadni a testvérek. De a tarka köntös már fizikai síkon való megkülönböztetést jelentett, ami egyenesen vezetett a testvérféltékenységhez! Jutalmat adott József belső tehetségéért és szorgalmáért, amiért pedig külön jutalom nem járt, még akkor sem, ha Jákobhoz ezek a képességek álltak a legközelebb, így érthetően ezeket értékelte legtöbbre. Hiszen a többi testvér is mindent megtett saját belső tehetségük és képességükhöz mérten a család boldogulásáért. A tarka köntös az első szülött fiú jelképe lehetett, de ma ez lehet, a drágább és több ajándék, a szebb és több ruha, csokoládé vagy bármi más. A Talmud (Sabat 10b, Megilla 16b) egyértelműen összeköti a tarka köntöst a testvérféltékenységgel, ami egészen az egyiptomi rabszolgaságig vezető következményekkel járt és óva inti a szülőket attól, hogy gyermeküket ilyen formában megkülönböztessék. Vagyis bölcseink szerint a testvérféltékenység alapját gyakran a szülő viselkedése szolgáltatja.
Nem könnyű úgy egyformán szeretni és kimutatni szeretetünket több gyermekünk felé, hogy közben minden gyermeket a neki megfelelő belső indíttatások szerint a saját útja szerint neveljünk. Hiszen van helye a különbségeknek a nevelésben, de nem a favorizálásnak. Ha a testvérek között féltékenység lép fel, vizsgáljuk meg saját attitűdünket!
Részletekben felhasznált források:
Rosally Saltsman: Parenting by the book, Targum/Feldheim, 2003
Rabbi Yisroal Pesach Feinhandler: Beloved Children, Feldheim Publisher, 1997