A jeruzsálemi Elijáhu Avichail rabbi a tíz elveszett törzset keresi. Meglepő módon, úgy véli, hogy több millió olyan embert talált, akik valóban ezeknek a rég elveszett zsidóknak a leszármazottai lehetnek.

Avichail rabbi az elmúlt 18 évét annak szentelte, hogy bejárja a világot, és olyan embereket keres, akik hivatalosan ugyan nem zsidók, de mégis számos zsidó szokást tartanak, egyéb kézzelfogható kapcsolatuk is van a zsidó néppel, és magukat zsidó származásúnak tartják.

Az Ámisáv (visszatér a népem) nevű csoportjának tagjaival és támogatóival megvizsgálja ezeknek az embereknek az esetét, van-e elegendő bizonyíték ahhoz, hogy érdemi igényük legyen a zsidó örökséghez. Ha a rabbi elég kényszerítő bizonyítékot talál, és az illető vissza kíván térni a zsidósághoz, akkor visszaviszi őket Izraelbe, ahol tanulnak, betérnek és letelepednek.

A törzseket kutató spirituális utazás 1960-ban kezdődött, amikor Avichail rabbi kíváncsiságból meghallgatott egy előadást a tíz elveszett törzsről. A történelmi tényeket természetesen már ismerte: Salamon király uralkodása után Izrael 12 törzse kettévált (i.e. 10. sz.). Júda és Benjámin megalakította Júdeát, a déli királyságot, a többi tíz törzs pedig Izraelt, az északi királyságot. Két évszázaddal később az asszírok elfoglalták Izraelt és száműzték a törzseket, a szétszóratást i.e. 722-ben fejezve be.

Ami a történelmet illeti, a tíz törzs akkor eltűnt. Nyilvánvalóan valahol keleten telepedtek le, valószínűleg Kurdisztán, Afganisztán, Szíria és Irán területén, azután feltételezhetően teljesen beolvadtak.

A kutatás motivációja

Az előbbiektől motiválva Avichail rabbi elkezdte tanulmányozni a tíz elveszett törzset. Elolvasta a Szent Iratokat, melyeket gyakran idéz könyvében, az „Izrael törzsei”-ben. Olvasott a sok zsidó utazóról, akik azt állítják, hogy találkoztak a törzsekkel, és olyan teóriákról is, amelyek szerint a tíz elveszett törzs az amerikai indiánok vagy az angolszászok ősei.

Erkölcsi kötelességének érezte kiterjeszteni a kutatását a marrano zsidókra is, akik nem az elveszett törzs tagjai, hanem Júdáé. Csodálatos módon, 500 évvel a spanyol inkvizíció után (amikor erőszakkal megkeresztelték őket), néhány marrano leszármazott még mindig megtartott néhány zsidó szokást. Avichail rabbi elhatározta, hogy megtalálja ezeket a marranokat és megnézi, vissza kívánnak-e térni a zsidósághoz. És valóban, Belmotéban, Portugáliában ilyen marranok Avichail rabbi segítségével visszatértek.

Útja során a rabbi eljutott többek között Kínába, Japánba, Tibetbe, Pakisztánba, Indiába, Peruba, Mexikóba, Spanyolországba és a volt Szovjetunió három tagállamába. Több alkalommal ellenséges muszlim területeken utazott. Kasmírban például mindenhova követték, mert azt hitték, hogy kém.

Avichail rabbi kutatása, mellyel a zsidó származás igényét és reményét igyekszik igazolni, fárasztó, ugyanakkor lélegzetelállító.

A sinlung törzs, kb. 1-2 millióan, Indiában és Burmában élnek. 5000 sinlung állítja, hogy az elveszett Menáse törzsből származik, és elkezdett zsidó szokásokat tartani.

Ők úgy tartják, hogy Menáse törzse Perzsiában telepedett le, és azután egyre keletebbre szorították őket, egészen Kínáig. Azután i.sz. 600 körül onnan is elüldözték őket, és elmenekültek Vietnámba, ahol barlangokban éltek. Maga a sinlung név is barlanglakót jelent. Később Vietnámból is elüldözték őket, Thaiföldön és Burmában vándoroltak, míg át nem keltek az Irrawady folyón és le nem telepedtek Indiában.

Kb. 100 évvel ezelőtt keresztény hittérítőkkel kerültek kapcsolatba, akik − amikor látták, hogy sok zsidó szokást követnek − azt gondolták, hogy megtéríthetik őket keresztényeknek. Brit csapatok segítségével elvették a sinlungok vallási kincseit, és így nem tudták tovább tartani a zsidó szokásokat. Mizoramban, az egyik indiai államban, ahol a sinlungok élnek, a törzs tagjainak 90%-át megkeresztelték.

Az 1950-es évek elején egy Chala nevű sinlung gazda álmot látott, amelyben megtudta, hogy a sinlungok az elveszett Menáse törzse, és vissza kell térniük Izraelbe. Más törzstagok is hallottak hasonló történeteket. Tudták, hogy a szokásaik zsidó eredetűek. Az ősüket Menászénak hívták, ami nagyon hasonlít a Menáséra. A legfelső lényt Y’wa-nak hívják. Az ünnepeik megfelelnek a különböző zsidó ünnepeknek, az állatáldozataik pedig a Bibliában leírtaknak. szokásaik között volt, hogy nem hamvasztották el a halottaikat, felszentelték az újszülött fiúkat a nyolcadik napon, valamint levágták és kivéreztették az állatokat evés előtt.

A pathanok

A pathan törzs 15 millió tagja Afganisztánban és Pakisztánban él. Ez a törzs harcolt a szovjet csapatok ellen a nyolcvanas években a szovjetek afganisztáni inváziója után. A pathanok a határ mentén élnek, 7 millióan Afganisztánban és 8 millióan Pakisztánban.

A muszlim pathanok, különböző mértékben, 21 speciális zsidó szokást követnek. Az idősebb pathan nők például péntek esténként gyertyát gyújtanak, hogy megáldják a Sábátot. A törzs tagjai használják a Dávid-csillagot, négyszögletes imaruhát viselnek, és a nyolcadik napon körülmetélést tartanak. Sokuknak zsidó hangzású neve van. Az altörzsek nevei pedig egyenesen a tíz törzsre utalnak: Rabani (Ruvén), Sinwari (Simon), Datani (Naftali), Asuri (Aser), Yuszef-szai (József fiai). Néhány pathan Bnéi Iszraelnek, Izrael fiainak hívja magát.

Sok afrikai törzs tartja magÁT zsidó eredetűnek. A 100 ezres nagyságú, Afrika déli részén élő lemba törzs például gyakorolja a körülmetélést, nem esznek meg bizonyos ételeket, amiket tisztátalannak tartanak, pl. a disznót és a hasított pata nélküli állatokat. Néhányan közülük úgy hiszik, hogy zsidók leszármazottai.

Nyugat-Afrikában, Szenegálban, Dahomeyben, Nigériában és Sierra Leonéban több millió ember gyakorolja a kereszténység és a bibliai zsidó vallás valamiféle keverékét.

Perui és mexikói indiánok

Mexikóban, Halapában, egy 2-300 emberből álló csoport zsidó életet akar élni. Ők a marranok és mások leszármazottai, akiknek a családjuk valahogyan zsidó szokásokat örökített rájuk. Egy másik mexikói csoport Vienta-Priettában él. Van zsinagógájuk, temetőjük, közösségi központjuk és mikvéjük. Noha nem zsidóknak számítanak, be szeretnének térni a zsidó szabályok szerint.

A perui „Bnéi Mose” tagjai Cajamarcában, Trujilloban és Limában élnek. Úgy ötven évvel ezelőtt indult a csoport, vezetőjük, Segundo Villanueva, 15 évesen kapott egy Bibliát az apjától. Villanueva és a bátyja zsidó életet kezdtek élni. 1971-ben a csoport férfi tagjai körülmetéltették magukat. 1987-ben egy izraeli mérnök, aki a környéken tartózkodott, felhívta rájuk az Ámisáv figyelmét.

Miután formálisan betértek, 1990-ben a csoport megérkezett Izraelbe. Avichail rabbi nagyon óvatos az olyasfajta igényekkel, hogy ezek az emberek ténylegesen az elveszett törzsek leszármazottai. Azt mondja, hogy visszatérhetnek a zsidó népbe, de csak egy rendes betérés után. Akármennyi bizonyíték is kerül elő az elveszett törzsekhez fűződő kapcsolatukról, jelentős kérdések merülnek fel, annak ellenére, hogy − ahogy a rabbi mondja − „egy zsidó lélek mindig zsidó lélek marad”.

Avichail rabbi erőfeszítéseit ellenkezés is kíséri. Létezik természetesen egy normális szkepticizmus azzal szemben, hogy esetleg megtalálta az elveszett törzseket. Ráadásul létezik egy egyre erősebb politikai ellenzés is.

Bárki, aki találkozik Avichail rabbival, hallhatja hangjában a kedvességet és a szenvedélyt. Nyugalommal veszi tudomásul, hogy a zsidó történelem egy nagy pillanatának a részese. Ez a történelem-érzet és felvállalt küldetése az, ami spirituális szenvedélyét hajtja.