Rost az elsők között a rotenburgi rabbi Méir tanította, majd Worms-ban folytatta a tanulmányait. Mint oly’ sokaknak, neki is a pénzkölcsönzés biztosított tisztes megélhetést.

A sötétként emlegetett középkor különösen sok fájdalmat és keserűséget tartogatott az európai zsidóságnak: a legtöbb országban időről időre fellángolt az államilag támogatott antiszemitizmus. Miután a 13. század végén Rudolf császár zsidóellenes intézkedéseket vezetett be, rabbi Méir elhatározta, hogy elhagyja Németországot. Terve sajnálatos módon nem sikerült, elfogták és börtönbe vetették. Ros gyűjtést szervezett a megsegítésére, hogy a követelt váltságdíjat a kile (a zsidó hitközség) ki tudja fizetni, azonban Méir rabbi Ros legnagyobb meglepetésére visszautasította a váltságdíjat. Mi indította a fogságban raboskodó rabbit erre az első látásra különös és érthetetlen döntésre? Méir rabbi azzal érvelt: az nem vezet sehová, ha elfogadja, hogy a kile kifizesse a váltságdíjat, csak tovább bátorítja az uralkodókat és a keresztény közösségeket, hogy köztiszteletben álló rabbikat vagy vagyonos zsidókat, a kile előkelő tagjait elraboljanak és egyre magasabb összegeket követeljenek szabadon bocsátásukért cserébe.

Később Ros elfoglalta rabbi Méir wormsi rabbiszékét, de nem tartott sokáig wormsi rabbisága. Arra kényszerítették, hogy elhagyja a német tartományt. Az uralkodó zsarolásának engedve kénytelen volt végleg elköltözni, és rövid dél-franciaországi kitérőt követően a spanyolországi Toledo városában telepedett le.

A „kapcsolati tőke” Ros korában is rendkívül fontos volt: ahhoz, hogy egy rabbi a toledói kile rabbija lehessen, egy másik híres rabbi ajánlólevelére volt szükség. A toledói zsidók Rabbénu Ásert választották rabbijukká, egyrészt mert kiemelkedő tudással rendelkezett, másrészt mert a Rásbá néven emlegetett híres rabbi, Slomó ben Aderet támogatását élvezte. Rásbá más jelöltek ellenében őt ajánlotta a toledói hitközség rabbijának. Slomó ben Aderet rabbi olyan nagy tekintély volt és szava olyan nagy súllyal esett latba, hogy más rabbiknak esélyük sem lehetett az ő kandidátusával szemben. Ezt a tisztséget betöltve Ros hamarosan Spanyolország egyik legkiemelkedőbb rabbija lett. Vezetése alatt Toledo a tóratanulás központjává vált, jesivája nemcsak Spanyolország, hanem az egész Európa területén élő zsidókat vonzotta, még a távoli Oroszországból is érkeztek tanítványok.

Rábbénu Áser híres talmudtudós volt: nemcsak szerteágazó és alapos, de pontos, módszeres és szisztematikus tudás birtokában volt. Fennmaradt róla, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezett a hosszú talmudi viták ismertetésében és felvázolásában.

Ros híres volt a független jogi magyarázatairól. Úgy tartotta: nem szabad, hogy a nagy elődök iránti tisztelet avagy csodálat vezéreljen bennünket a vallási, halachikus döntéseink meghozatalánál. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem vagyunk kötelesek magunkra nézve kötelezően elfogadni egy törvényt, ha azt a Szóbeli Tan (a Talmud) nem magyarázza meg világosan és érthetően – igaz ez még arra az esetre is, ha valamely törvény a gáonok művein alapul.