Miért olyan biztos a szóbeli tan szövege?
Szerző: Aish HaTorah’s Discovery Seminar
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Szerző: Aish HaTorah’s Discovery Seminar
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Honnan tudhatjuk, hogy a szóbeli tan a történelem folyamán nem lett megmásítva? Aki valaha is belenézett már a Talmudba, két fontos dolgot vehetett észre. Az egyik, hogy bármelyik oldalra is lapozunk, Bölcseink mindig vitatkoznak. Az járhat a fejünkben: mi folyik itt? Hogy vegyük komolyan ezt a könyvet, ha a rabbik semmiben sem képesek megegyezni? A második, amit észrevehetünk, az, hogy a talmudi viták mindig a lehető legszőrszálhasogatóbbak. Ezek az emberek a generáció vezetői! Miért foglalkoznak annyit ilyen jelentéktelen dolgokkal?
Egyrészt állandóan vitatkoznak. Másrészt ilyen lényegetlen dolgokról vitáznak. Ez egy kissé önellentmondás.
Valójában ez az összes vita apróságokról szól. Innen a kifejezés: „talmudi szőrszálhasogatás”. De maga az a tény, hogy rabbik ilyen jelentéktelen dolgokon vitatkoznak, valami nagyon lényegeset mutat nekünk: minden fontos kérdésben egyetértenek!
Maimonidész azt mondja (Misné Torá, Mamrim 1:3): ami az eredeti törvényeket illeti, soha nem volt semmilyen nézeteltérés. Amikor volt ilyen, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem Mózesig visszanyúló hagyományról volt szó. A hermeneutikai elvek alapján meghozott szabályok, ha a Szanhedrin valamennyi tagja egyetértett velük, kötelező érvényűek lettek. Ha véleménykülönbség jelentkezett, a Szanhedrin a többség után ment, és az ő nézetük szerint döntött. Ugyanez volt érvényes a rendeletek, előírások és szokások esetében.
Az esküvői példa
A Talmudban (Kidusin traktátus) találunk egy vitát az esküvői szertartásról. A vőlegénynek pénzbeli ajándékot kell adnia a menyasszonynak a hüpe (esküvői baldachin) alatt. A Talmud azt mondja, hogy ennek a „legkisebb egység értékűnek” kell lennie – és ezt a kifejezés értelmezéséről szóló vita követi. Mai viszonyokra lefordítva Sámmáj szerint a „legkisebb egység” egy dollárt jelent, Hillél szerint egy pennyt.
„A nagy dolgokban egyetértenek. Csak a kis részletek képezik vita tárgyát.”
A Talmud következő néhány oldalán a Bölcsek oda-vissza vitáznak: dollár, penny, dollár, penny. Ez a vita még 2000 év elteltével is zajlik! És hát valljuk be, ez teljesen elméleti jelentőségű vita – hiszen ki adna a menyasszonyának egy dollárt vagy egy pennyt? Hillél és Sámmáj egyetértenek abban, hogy kell esküvői szertartást tartani. Egyetértenek abban, hogy kell egy baldachin, egy ketuba, két tanú és a tanúknak bizonyos kritériumoknak kell megfelelniük. De erről a 99%-ról, amiben egyetértenek, nem olvasunk. Csak arról a vitáról, hogy mennyit kell adnia a vőlegénynek. A rabbik annyira gondosak és alaposak voltak, hogy amikor a legkisebb véleményeltérés is felmerült, nem hagyták annyiban. A nagy dolgokban egyetértenek. Csak a kis részletek képezik vita tárgyát.
Rabbikonferencia
A zsidóság alapvetése, hogy a szóbeli tant Mózes vette át a Szináj-hegyen. De képzeljük csak el azt, hogy mondjuk a szóbeli tan nem a Szinájról jött, és valamikor, pár ezer évvel ezelőtt rabbik egy csoportja összeült, hogy megírják a Talmudot, és úgy adják elő, mintha az I-tentől származott volna.
Képzeljük el, hogy 50 rabbi ül egy nagy teremben, és az elnök feláll: „Rendben, akkor lássuk. Miről szóljon a szóbeli tan? Mondjuk a heti tóraolvasásról a zsinagógákban? A jutalom-büntetés fogalmával?” Mindenki egyetért.
Elérnek a házassági szertartás témájához. Megvitatják az alapvető dolgokat: baldachin, ketuba, tanúk – mindenki egyetért. „Akkor mondjuk, a vőlegénynek adnia kell a menyasszonynak egy ajándékot. Mennyi legyen az értéke?” Hillél azt mondja: „Egy penny.” Sámmáj: „Egy dollár.” Heves vita tölti be a konferenciatermet.
Mi folyik itt? Heti tóraolvasás, rendben. Jutalom és büntetés, mindenki egyetért. De amikor egy pennyről vagy egy dollárról van szó, vitáznak. Hát nem lehetett volna megfelezni, és 50 centet mondani?
Nem. Mert a zsidóság nem alkuszik meg az igazsággal kapcsolatban. Nem nyeljük le a legkisebb részletet sem – pláne nem az egész vallást.
A zsidó gondolkodás
A kritikus, független gondolkodás és igazságkeresés minden zsidó alaptermészete. Hány nagyobb politikai párt van Amerikában? Gyakorlatilag kettő. Kanadában? Négy. Angliában? Öt. Olaszországban? Kilenc.
Izraelben tizenhét nagy párt van, beleértve négy kommunista pártot.
Az Egyesült Államoknak 300 millió lakosa van és csak két pártra van szüksége. A picike, hétmilliós Izraelnek 17 politikai pártja van. Ez nem véletlen. Ilyen a zsidó nép. Elkötelezettek a nézetek iránt, és nem engednek belőlük. Végül is az Isten a Tórában is nyakas népnek hívja őket. Nevetséges azt mondani, hogy „a rabbik együtt fundálták ki ezt az egészet. Mindenben megegyeztek, kivéve ezeket a kis részleteket.” És még elrugaszkodottabb ötlet azt gondolni, hogy Bölcseink rá tudtak volna erőltetni egy ál-szóbelitant az egész zsidó népre!