Mint az aranyat, amit érdemes finomítani, úgy finomat, tisztít minket az Örökkévaló.
Szerző: Rabbi Aba Wegensberg
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus
Szerző: Rabbi Aba Wegensberg
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus
Hetiszakasz: Váetchánán
Mivel a Veetchánán hetiszakasz mindig egybeesik Sábbát Náchámuval, logikusnak tűnik, hogy a hetiszakaszban is lennie kell valami vigasztalónak.
A hetiszakaszban az Örökkévaló azt mondja a zsidóknak (5Mózes 4,20) „kivezettelek benneteket a vaskohóból” (kur hábárzel). A vaskohó kifejezés az egyiptomi száműzetésre vonatkozik. Csodálkozhatunk, hogy miért azonosítja a Tóra Egyiptomot ezzel a sajátos kifejezéssel. Például Máláchi próféta könyvében áll a következő prófécia: „Meglásd, eljön a nap, olyan égető, mint a kemence.” Úgy tűnik, hogy a kemence is megfelelő képzettársítás lehetne Egyiptom leírására. Akkor miért használja a hetiszakasz épp a vaskohó kifejezést?
Fényt deríthetünk erre Rási kommentárjának vizsgálatából. Ő úgy határozza meg a kohó szót, hogy az az arany megtisztítására szolgáló edény. Feltehetően Rási nemcsak lefordítja a „kur” szót, de meg is magyarázza, miért hívjuk az egyiptomi száműzetést kohónak és nem kemencének. A kemencét mindennapi főzésre, étel előkészítésére használják. A kohónak viszont van egy különleges funkciója, az arany finomítása. Ebből az a tanulság, hogy az Örökkévaló azért küldött minket az egyiptomi száműzetésbe, mert a zsidó népet olyan értékesnek tartja, mint az aranyat. Senki se próbál finomítani egy közönséges követ, mert nem jár különösebb eredménnyel, azonban az arany finomítására nagy erőfeszítéseket tesz az ember, mert tudja, hogy az gyümölcsöző vállalkozás.
Ugyanígy, az Örökkévaló a zsidó népet a legforróbb kohóba küldte, mert tudta, milyen értékes lesz, mikor kikerül onnan. A Teremtő tudta, hogy a zsidó nép formálódik a száműzetés során, és ebben a folyamatban egyre magasabb szellemi szintre is képes eljutni. Mindenki tapasztalhatta már, hogy a viszontagságok nagy dolgokhoz vezetnek. Így vigasztal meg minket a hetizsakasz Tisa B’Av elhagyatottsága után. Mint nép a vaskohó sok formáján mentünk keresztül a Szentély lerombolása óta eltelt 2000 év során. A „kur”-ban szerzett tapasztalataink a legjobb bizonyítékai, hogy az Örökkévaló szemében olyan értékesek vagyunk, mint az arany. Sőt, miközben a megváltásra várunk, érzékelnünk kell, hogy az Örökkévaló mindent megtesz, hogy finomítson minket, hogy tiszták és „értékesek” legyünk, amennyire csak lehetséges. Ismerjük fel belső értékeinket és hasznosítsunk minden „aranyat”, lehetőséget, hogy elérhessük a legmagasabb szintet. Így érdemeljük ki a Szentélyünk újjáépítését Jeruzsálemben.