Elveszett ősi kincseink titka

Szerző: Nesanel Gantz
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2014. február

Szerző: Nesanel Gantz
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2014. február

Elveszett ősi kincseink titka. Vajon hol lehetnek most?

Van-e bármilyen alapja azt állítani, hogy a szentélybeli edények a katolikus egyház birtokában vannak? A jeruzsálemi Yonasan Shtencel rabbi sohasem gondolta volna, hogy talmudikus tanulmányai egyszer a Bét Hámikdás (Szentély) eltűnt edényeit övező ősrégi titok nyomára vezetik. Vajon valóban a Vatikán katakombáiban rejtőznek ezek az edények?

Shtencel rabbi egy sikeres gyógyszerészeti vállalkozás tulajdonosa, és szerencsére megteheti, hogy sok időt szenteljen a tóratanulásnak.

„Három hete talmudot tanultam a tanulótársammal, Hirshman rabbival, mégpedig azt a részt, ahol Rabbi Elázár ben Rabbi Joszi több Bét Hámikdásból származó tárgyat lát: a Menórát, az oltárt, a cict, vagyis a főpap koronáját és a parocheszt (függönyt). Ezenkívül megtalálták a Bét Ávtinászból származó őrlőkövet is. Azt gondoltam magamban: ez majdnem 2000 évvel ezelőtt történt. Vajon hol lehetnek most? Kutatni kezdtem a témát, és több első kézből származó beszámolót találtam olyan emberekről, akik látták a Szentély edényeit. Van egy híres történet például a Tripoliból, Líbiából származó Jichak Bokovza rabbiról, aki 1930-ban hunyt el. A Beit Halachmi című művében elmeséli, hogy Rómába ment egy esküvőre, és ott találkozott a pápával, aki elvitte őt a Vatikánba, és megmutatta neki a Szentély edényeit. Az első századból származó Titus diadalívén is szerepelnek a Menórát vivő rómaiak. Ez számomra egyértelműen azt jelentette, hogy az ő birtokukban van” – mondja Shtencel rabbi.

„Mivel most új pápa van, aki szimpatizál a zsidókkal, és az argentin Skorka rabbit jó barátjaként tartja számon, arra gondoltam, hogy ez jó alkalom lenne felvenni a kapcsolatot a Vatikán izraeli képviselőjével az edények ügyében. Írtam egy levelet héberül, lefordíttattam, és elküldtem a Vatikánba, valamint a pápa izraeli képviselőjének, a pápai nunciusnak, Giuseppe Lazzarotto érseknek. E-mailben is elküldtem. Nem vagyok éppenséggel államelnök vagy miniszterelnök, de gondoltam, egy próbát megér. Még ha nem is tűnt valószínűnek, hogy kapok választ, egy zsidónak meg kell tennie, ami tőle telik. Meglepő módon válasz érkezett faxon.”

Shtencel rabbi elveti azt a lehetőséget, hogy a pápai nunciusnak az antiszemitizmus vádját kellett volna kihallania kéréséből, hiszen, mint állítja nagyon vigyázott rá, hogy ezt a látszatot elkerülje. „Óvatosan és tisztelettel írtam meg a levelemet, nehogy vádaskodónak tűnjön. Tudatosan a szívére apelláltam, és nem igyekeztem feltételezett bizonyítékokkal alátámasztani az érvelésemet. Ám aggodalomra adnak okot a nuncius diplomatikus szavai: »visszatérjenek a jogos tulajdonosukhoz« ahelyett, hogy »a zsidókhoz«. Az egyház talán azt hiszi, hogy ők a jogos tulajdonosok. Ezek miatt nem találtam kielégítőnek a választ. Nem vagyok hivatásos kutató, és nem tervezek pert indítani. De rengeteg kutatást végeztem, és több mint húsz utalást találtam arra nézve, hogy az edények a Vatikánban vannak.”

Történelmi pontatlanság

Lawrence H. Schiffman professzor, a világ egyik vezető zsidó történésze a Yeshiva University oktatási igazgatóhelyettese. A Vallások Közötti Konzultáció Nemzetközi Bizottságának elnökeként sok éve dolgozik a zsidó–katolikus kapcsolatok javításán, és közvetítőként működött a Vatikánnal folyó tárgyalásokon számos ügyben, például az Izrael területén lévő keresztény helyekkel kapcsolatban. Arról kérdeztem, bizonyítható-e tényszerűen az az állítás, hogy a Szentély edényei a Vatikán birtokában vannak. „Nos, a legtöbb zsidó így hiszi – kezdte Schiffman pro­fesszor. – Ez az elmélet, hogy az egyház valahogy meg­szerezte őket, önmagában is lenyűgöző történet. Az is fantasztikus, hogy Shtencel rabbi kapott választ. Tulaj­donképpen jó is lenne, ha a Vatikánnál lennének, mert akkor visszakaphatnánk őket. De a történelmi tények azt mutatják, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Szóval bármennyire népszerű is ez az elmélet, én kételkedem benne, hogy akad akár egy olyan tudós is, aki hihetővé tenné. Azok szerint, akik ezzel foglalkoztak, ez csak egy modern mítosz. Gondoljunk bele, hogy a Vatikán nem létezett az i. sz. I. században, csak 700 körül született. Az V. század körül Rómát feldúlták a vizigótok, a vandálok, a szaracének és az osztrogótok, tehát ami edény ott lehetett, biztos, hogy elpusztult. A Vatikánt csak több száz évvel később alapították, a pápák pedig csak 1377-ben költöztek oda. Bölcseinktől és más szemtanúktól, például Josephustól tudjuk, hogy az edényeket Rómába vitték. Titus diadalívén világosan szerepel a Menóra. Mégis kizárt, hogy az edények eljutottak volna Vatikánba, hiszen az nem volt a Római Birodalom örököse.”

Schiffman professzor megemlített több tényt is, amelyek a téves vélemény elterjedéséhez vezettek.

A kézirat mítosza

„Sokan úgy gondolják, hogy nemcsak az edények vannak a Vatikán birtokában, hanem más értékes zsidó tárgyak is – folytatja. – Ilyenkor mindig megemlítenek titkos kéziratokat is. Az emberek azt hiszik, hogy a Vatikánnak rengeteg ilyenje van, többek között Rámbám, Ritvá és mások elveszett írásai. De valójában a Vatikán birtokában lévő kéziratok közül majdnem mindegyik megtekinthető online, a többi pedig mikrofilmen. Egyszer megkeresett valaki egy bizonyos kézirattal kapcsolatban, amelyet szerinte a Vatikánban rejtegettek. Megijedtem, és elmentem a Héber Egyetemre, ahol megtaláltam pontosan ugyanazt a kéziratot. A Vatikán teljes Héber Gyűjteménye megtekinthető online, tehát nem igaz, hogy egyes kéziratokat megmutatnak, másokat meg nem. Nincs értelme. Ellenkezőleg: meg akarják mutatni a világnak, amijük van. Nem nyernek semmit azzal, ha rejtegetik. Néhány éve a Vatikán kiengedte a Rámbám-kéziratot egy izraeli kiállításra. Tudom, hogy van, aki azt állítja, hogy Ritvá és egyéb írások vannak a Vatikán birtokában, de ezek mind hozzáférhetők mikrofilmen.”

A Vatikán valódi titkai

Valamilyen oknál fogva az említett elmélet az utóbbi 70 évben különös népszerűségre tett szert, és Schiffman professzor szerint ez nem véletlen. „A Vatikán bizonyos dolgokat valóban titkol – magyarázza a professzor –, és ez vezetett az edények mítoszához. Biztos, hogy sok információjuk van XII. Pius pápa valódi tevékenységéről a második világháború alatt, és talán az azokban az években keresztény házaknál nevelkedő zsidó gyerekek listájáról is. Az a gondolat is érdekes, hogy az edényeket titkos barlangokban vagy katakombákban tartják. Egy lenyűgöző régészeti expedíció folyik a Szent Péter Bazilika alatt, ahol állítólag látták az edényeket. Eddig egy teljes római falut fedeztek fel, de minden nap újabb felfedezésekről lehet beszámolni, az edényeket mégsem találta meg senki. Ám elismerem, hogy az elgondolás lenyűgöző. Pár éve a Vatikánban jártam valakivel, akinek voltak összeköttetései II. János Pál pápához. Egy tervezett kiállítást megbeszélni mentünk oda. Amikor észrevettem két menórát a pápa polcán, megkérdezte, hogy szeretném-e látni néhány judaikájukat. Természetesen igent mondtam. Hat emeletet lifteztünk lefelé egy védett területre, ahol tíz ember régi tárgyak restaurálásán dolgozott.

A pápa mutatott nekem két pár tfillint egy papírdobozban. Azt mondta, csak ennyijük van. A lényeg, hogy ha van is valamijük, nem tudnak róla. Megdöbbenti, sőt szórakoztatja őket, hogy a zsidók elhiszik ezt a pletykát. Néhány éve a Vatikánba látogattak az akkori izraeli főrabbik, Amar és Metzger, akiknek felhívták a figyelmüket arra, hogy ne tegyék fel ezt a kérdést. Az egyikük mégis megkérdezte, és miközben a pápával beszéltek, néhány vatikáni hivatalnok kuncogni kezdett. Nevetségesnek találták a kérdést.”

Nem igaz

Schiffman folytatja: „Nem túl népszerű ezt állítani, de a Vatikán nem birtokolja a Szentély edényeit. Az állítólagos szemtanúk nem tűnnek hitelesnek. Vagy megtévesztésről van szó, vagy nem tudták, hogy mi az, amit látnak. Az is lehet, hogy látták a Menórát vagy más tárgyakat, de máshol Rómában, és nem is biztos, hogy a Szentély edényei voltak. A Vatikán még nem létezett a Talmudban említett Rómában.”

Mindenesetre minden „bizonyíték” csak másodkézből származik, illetve nehezen ellenőrizhető írott beszámolókból. Az egyik legismertebb eset Shimon Shetreet képviselővel kapcsolatos, aki 1996-ban nyilvánosan kérte II. János Pált, hogy adja vissza az edényeket. Az Ami Magazine-nak így beszélt erről: „1996-ban találkoztam a pápával, és kértem, vizsgálja meg a Menóra visszaadásáról szóló kérelmemet. De nem válaszolt.” Schiffman professzor felvetésének említésére (miszerint a Vatikán sok évvel a Római Birodalom bukása után lett alapítva, és így nem nagyon lehetnek ezek a tárgyak az Egyház kezében) Shetreet a következőt válaszolta: „Nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetetlenné tenné. A hatalom a Római Birodalom kezében volt, ez a birodalom később beleolvadt a pápai államba. Azt sem gondolom, hogy beolvasztották volna az edényeket, ehhez egyszerűen túl értékesek voltak.” Shetreetnek az az elmélete, hogy a Vatikán a Szentély lerombolásának mementójaként akarja őrizni őket.

A menórás ember

Dr. Steven Fine zsidó történelemprofesszor, a Yeshiva University Center for Israel Studies igazgatója. Ő az egyik legnagyobb szakértője az eltűnt Menóra témájának a világon, tanulmányozta Bölcseink valamennyi idevágó írá­sát, valamint több ezer történelmi dokumentumot. Ő írta ezen­kívül a The Menorah című könyvet, amely nemsokára megjelenik a Harvard University Press kiadásában. Egy ki­merítő tudományos esszében Dr. Fine elmagyarázta, hogy a zsidó írásbeli forrásoknak, melyek arról szólnak, hogy a Menóra Rómában van, nincs közük a Vatikánhoz. Más szóval: a Bölcseink bizonyos, hogy látták a Menórát, de az nem a Vatikánban volt. Josephus leírja, hogyan voltak a Szentélyhez kötődő trófeák Rómában bemutatva. „A fenséges Béke Templomában voltak kiállítva, melyet Vespasianus 71 és 75 között építtetett Júdea legyőzésének emlékére, később Domicianus újjáépítette. Id. Plinius Ró­­ma » ragyogó házai« között tartja számon, a világ egyik legszebb házának nevezi. A zsidók Templomából való edényeket állított ki, és velük büszkélkedett.”

Dr. Fine szerint „római születésű és odalátogató zsidók egyaránt minden bizonnyal elmentek a Béke Templomába megnézni a Szentély edényeit, ahogy a zsidók a mai napig elzarándokolnak Titus Diadalívéhez. A Béke Temploma részben nyilvános hely volt, mint ma a Fehér Ház. Valószínű, hogy Bölcseink tényleg látták a tárgyakat, hiszen azok láthatók voltak a második századi Rómában.”

Egy új tanulmány

Amikor megkérdeztem Dr. Fine-t, hogy vajon a történelmi diszkrepancia-e az oka annak, hogy a Vatikánnál valóban nem lehetnek az edények, azt válaszolta: „Ez persze igaz, de ennél jóval alapvetőbb oka van. 1960 előtt senki sem említette, hogy a Menóra a Vatikánban lenne. A zsidók nem tárgyaltak erről, és senki nem állított ilyesmit. De valahányszor kissé felmelegednek a Vatikánnal a kapcsolatok, mindig előjön. A Vatikán természetesen nem létezett a Szentély lerombolásának idején, ez egy kitalált történet. Ezenkívül a keresztények több mint ezer éven át menóra formájú kandelábereket készítettek a templomok számára. Azért, mert látsz valamit, ami menóraalakú, még nem biztos, hogy az valóban menóra. Ez olyan, mint a Szent Grál zsidó verzióban. Ha az ilyesmi elkezd terjedni, nem tudod megállítani. Olyan ez, mint amikor a Cincinatti Egyetemen kezdtem tanítani, és le kellett vennem a kalapomat, hogy bebizonyítsam, nincsenek szarvaim. Az emberek őrült dolgokat is elhisznek. Valaki azt mondta nekem, hogy a Lubavicsi rebbe látta a Menórát. Kérdeztem, hogy kitől tudja, azt válaszolta, hogy egy chabadostól. Felhívtam a Chabad könyvtárat, hogy megtudjam, járt-e a rebbe valaha Rómában. Természetesen azt mondták, hogy nem.”

Érdekes adalék, hogy Dr. Fine fedezte fel, hogy a Diadalív valaha színes volt. A Menóra természetesen arany színű. Tavasszal a többi ábrázolt edényt tervezi megvizsgálni, a sulchánt (asztal) és a chacocrotot (trombiták), és 3D-s képet készül készíteni róluk. „Ennél közelebb nem kerülhetünk a Menórához. Titus Diadalíve 150 méterre volt Vespasianus palotájától, és nagyon valószínű, hogy pontos az ábrázolás.”

A Pápai Nuncius válaszának elemzése

Sokan megpróbáltak már párbeszédet kezdeményezni a katolikus egyházzal az edényekről, de mostanában Shtencel rabbi volt az egyetlen, aki választ is kapott. Több érdekes vonatkozása is van Lazzarotto válaszának: azt hitte, hogy bújtatott antiszemitavád, illetve a szóhasználat: „a jogos tulajdonosa”. Beszéltem Giuseppe Lazzarotto atyával Izraelben a válaszáról, de azt mondta, hogy ennek az egésznek semmi jelentősége. „Ha elhallgatnánk az edényeket, az a Vatikán zsidók iránti ellenségességét jelentené, ami nyilvánvalóan nem így van, tekintve az utóbbi 50 éves kapcsolatunkat. Udvarias akar­tam lenni, azért válaszoltam neki, hogy tisztázzuk a dolgokat. Ön is tudja, hogy ez a történet már régóta kering. Valaki időről időre felhozza. Nem tudom, mi volt a szándéka ezzel a levéllel, de megérdemelte a választ. Most várom, hogy ő válaszol-e. De az egész igazából nem érdekes.” Megkérdeztem a pápai nunciust, hogy a zsidókat értette-e „jogos tulajdonoson”. „Természetesen. Ha megtaláltuk volna a Menórát, már rég visszaadtuk volna. Ez az egész csak egy akadémikus kérdés” mondta Lazzarotto atya, és hozzátette, hogy szívesen hallana a Menóra létezésének bizonyítékáról, mert az óriási felfedezés lenne.

Mi történt valójában az edényekkel?

Schiffman professzor magyarázata szerint a nuncius válasza az új pápa által bevezetett új légkört tükrözi. „Azt gondolom, hogy az új pápa szeretné megválaszolni a kérdéseket. Ő új korszakot jelent, és szeretne foglakozni a régi kérdésekkel is.”

Fine professzor szerint az edények vagy az óceán mélyén vannak, vagy valamelyikünk feleségének ujján, hiszen az arany nem tűnik el. Néhány jel arra utal, hogy Karthágóba vagy Marseille-be vitték őket, és van egy keresztény legenda, mely szerint a Menóra visszakerült Jeruzsálembe. Van, aki szerint valahol a West Bankben van. Az az igazság, hogy a Béke Temploma és benne az edények elpusztultak. Néhányat talán megmentettek, és elvittek máshova, ezeket beolvasztották. Egészen mostanáig a római zsidók úgy hitték, a Menórát a vandálok a Tiberisbe dobták. Mindenkinek megvan a maga története arról, hogy mi történhetett. De valójában az történt az edényekkel, ami minden mással is: eltűntek. Nem dicső végzet, de ez az igazság. Dr. Fine szerint nemhogy a Szentély edényei nincsenek a Vatikán birtokában, még a saját tárgyaik közül sincs semmijük abból az időszakból.

Kétségkívül részben azért reméljük, hogy a Vatikánnál vannak, mert vágyunk rá, hogy a saját szemünkkel lássuk az edényeket. Mindennél jobban szeretnénk kapcsolatba kerülni az örökségünkkel. Az, hogy az elmélet igaz vagy nem, semmit sem von le a remény szépségéből, hogy az edényeink valahol léteznek.

vissza