Zsidó forrásmunka volna az eddig megfejtetlen kézirat?
Szerző: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Szerző: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap az úgynevezett „Voynich-kézirat”, amely egy ismeretlen középkori szerzőtől származó, máig megfejtetlen írással és nyelven íródott, különleges képekkel gazdagon illusztrált kódex. Nyelvészek és kriptográfusok tucatjai igyekeznek megfejteni a szöveget, eddig teljesen sikertelenül.
A 242 oldalas kéziratra egy Wilfrid M. Voynich nevű lengyel-amerikai antikvárius bukkant rá, amikor a Collegio Romanótól egyben megvásárolt 30 régi kéziratot. A kódex pontos eredete bizonytalan, de a C14-es kormeghatározás eredménye szerint a papír, amelyre írták, 1404 és 1438 között keletkezett, a tinta pedig nem sokkal ezután került rá, tehát a szöveg a XV. század első feléből való. Ezt alátámasztják az illusztrációk reneszánsz stílusjegyei és színvilága is. A helyszín pedig a stílusjegyek alapján kutatók szerint Észak-Itália lehetett. Ennél többet azonban egyelőre senki sem tud (legalábbis nem publikált).
„Valami oka biztosan van annak, hogy ennyire el lett rejtve.”
Bár a szövegből még egyetlen szót sem sikerült megfejteni, az illusztrációk témája alapján hat fejezetre oszlik: 1. Botanikai (különleges növények). 2. Csillagászati (Nap, Hold, csillagok, konstellációk). 3. Egy különleges fejezet, amelyet fürdőző nőkről készült rajzok díszítenek (a cniut nem volt szempont a szerzőnek/illusztrátornak). 4. Kozmológiai (különleges ábrák, diagramok). 5. Gyógyszerészeti; és van egy hatodik fejezet, amelyhez nincsenek rajzok, az elrendezés alapján a szakirodalom receptekkel azonosítja.
Namármost a következő kérdés akár egy Lativ-dolgozatban is szerepelhetne: „Melyik az a nagyon fontos zsidó forrás, amely hat rendre oszlik, az első a mezőgazdasági törvényekkel, a második az ünnepekkel (naptár), a harmadik pedig asszonyokkal kapcsolatos?” Biztos vagyok benne, hogy minden Lativ-hallgató egyből rávágja: „hát persze, hogy a Misna!”
A kézirat negyedik fejezete pedig nem kozmológia ábrákat tartalmaz, hanem különböző üzleti jellegű törvényeket szemléltető diagramokat, táblázatokat, a Misna negyedik rendje, a Nezikin alapján. Az ötödik, a Szentélybeli szolgálatot és a kósersági szabályokat szemlélteti, ahogy a Misna ötödik rendje, a Kodsim teszi. A hatodik, a képek nélküli pedig nem receptkönyv, hanem tumá-táhárá, vagyis a spirituális tisztátalanság-tisztaság elvontnak tetsző szabályait ecseteli, a Misna hatodik rendje, a Táhárot szerint.
Tehát a Voynich-kézirat legnagyobb valószínűséggel a Misna (esetleg az arra épülő Gemara egy részének) fordítása vagy magyarázata lehet. Nyelve azonban még mindig rejtély, emiatt a pontos tartalma is. Lehet, hogy csak egyszerű fordítás, de az is elképzelhető, hogy nagyon komoly, számunkra ismeretlen magyarázatokat tartalmaz. Talán kabbalista, talán nem. Megfejtése persze lehet, hogy veszélyes, esetleg komolytalan, vagy egyébként is ismert. Az is elképzelhető, hogy nem „kóser” forrásból származik. De akár olyan üzeneteket is tartalmazhat, amelynek a keletkezése korában nem volt szabad napvilágot látnia, később (talán most) viszont igen. Valami oka biztosan van annak, hogy ennyire el lett rejtve.