A fiatalok kiházasítása az egyik legnagyobb micvá.

Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Ha a fiatalok eldöntötték, akkor megtartják az eljegyzést. Ennek több formája létezik: lehet egy egyszerű vort, közvetlenül a siduch-folyamat lezárása után, ahol lechájimot mond a szűk családi és baráti kör, és/vagy egy nagyobb szabású, megszervezett éruszin, azaz eljegyzési ünnepség. Bizonyos körökben szokás ilyenkor tenáimot csinálni, ami a szimpla eljegyzés és az igazi chászene (esküvő) között áll vallási-jogi erősségben, vagyis, ha bármi miatt felbomlik az eljegyzés, egyes rabbik értelmezése szerint a vőlegénynek már ilyenkor is getet (válólevelet) kell adnia a menyasszonynak. A tenáimon a felek és a tanúk aláírnak egy vallási-jogi iratot, kinyilatkoztatva a szándékukat, valamint ekkor szokott lezajlani az az ismert momentum, amikor a két örömanya közösen összetör egy tányért (jelképezve, hogy ahogy a tányért nem lehet visszaállítani az eredeti formájába, ugyanúgy a házasulandók státusza is örökre megváltozott).

Az eljegyzés után a chátán és a kálá (vőlegény és menyasszony) a különböző körök szokásainak megfelelően találkoznak tovább, és intézik az esküvői ügyeket. A fiatalok kiházasítása az egyik legnagyobb micvá, ennek megfelelően a vallásos közösségekben rengeteg, kisebb-nagyobb ún. háchnászát kálá (szó szerint: a menyasszony bevitele a chupá alá) intézmény van. Elsősorban pénzt gyűjtenek a fiatal párok számára, de van sok olyan, ahol az eljegyzett menyasszonyok legtöbbször ingyen, vagy jelképes összegért szerezhetik be az egész kelengyéjüket, a kosztümöktől kezdve a vasalóig, az esküvői ruhát is beleértve. Új és jó minőségű használt ruhákat nagyon sok helyen találnak maguknak a kálák, és van Jeruzsálemben egy hely, ahol Amerikában élő szíriai származású zsidó ruhagyárosok adományaiból válogathatnak ingyen a lányok. Ezek az adományozók kifejezetten az izraeli menyasszonyoknak küldik folyamatosan a gyárukból a vadonatúj ruhákat. Vannak bútorboltok, ahol kedvezményt kapnak az eljegyzett párok, és nem egy olyan varrónő vagy fodrász akad, aki a menyasszonyoknak speciális áron dolgozik. Szokás ajándékokat adni egymásnak, a kálá általában táleszt, Talmudot, a chátán pedig ékszert, gyertyatartót, imakönyvet vesz a párjának.

A sok szokásnak és hagyományos kelléknek megvan a mélyebb értelme, és sokat hozzáadnak a chászenéhez, de a zsidó jog szerint a menyasszonyon és vőlegényen kívül csak két kóser tanú, egy ketuba (házassági szerződés) és egy minimális értékű tárgy átadása (ez ma mindig a jegygyűrű) kell egy érvényes esküvőhöz. Ez a gyűrű nem lehet köves, mert a menyasszonynak tisztában kell lennie az értékével, és egy drágakövet nehéz felbecsülni. Az eljegyzési gyűrű azonban lehet kővel díszített, illetve lehet bármilyen más ékszer is.

A menyasszony és a vőlegény a jegyesség alatt külön-külön megtanulják a kóser házaséletre vonatkozó tudnivalókat, azaz a nők mikvébe járásának a szabályait. Emellett a harmonikus családi élethez is kapnak útmutatót, ami segít nekik navigálni az esküvő után gyökeresen megváltozott az életüket. Ugyanebben az időszakban kell a közös lakásukat megtalálni, berendezni, nem csoda, ha ez egy nagyon sűrű és stresszes időszak, ezért tanácsolják a rabbik, hogy minél rövidebb legyen.

A következő számban az esküvői szertartást mutatjuk be.