Női szemmel

A zsidó esküvő 3. rész: A chászene

Király és királynő – egy életen át.

Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. október

Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. október

Az esküvő rengeteg előkészülettel jár: terem, fotós, virágok, ruha, menü, lakás, bútorok stb. Jó azonban, ha az ifjú pár észben tartja, hogy nem ezek a legfontosabb összetevői egy jó házasságnak, hanem azok a dolgok, amikről az esküvő előtti kálá-, illetve chátán-órákon szó volt. Az esküvő kezdet, ami spirituálisan meghatározó a házasság szempontjából, és az az igazi, ha nem ez a legboldogabb napunk, ahogy az „életem legboldogabb napja” kifejezés állítja, hanem a házasság alatt minden nap és minden év boldogabb az előzőnél.

A chászene előtt egy vagy két hétig nem találkozik az ifjú pár. A menyasszony előző nap elmegy a mikvébe és sok vőlegény is megmerítkezik az esküvő reggelén. A vőlegény kitlit, fehér halotti ruhát visel az öltönyén, mert ez a nap olyan a fiatal pár számára, mint a Jom Kipur (amikor szintén ezt viselik a férfiak). Mindketten böjtölnek és megtisztulnak minden bűnüktől, spirituálisan tiszta lappal kezdik az új, közös életüket. Külön érkeznek a helyszínre, a menyasszony a női oldalon egy feldíszített trónon foglal helyet és fogadja a vendégeket, a vőlegény pedig férfiakkal körülvéve a másik oldalon egy asztalnál ül, közben néhányan az utolsó simításokat végzik a ketubán. A szertartás előtt a két család a meghívottak között kiosztja a hagyományos tisztségeket, amelyek a következők: meszáder kidusin, vagyis aki vezeti a szertartást; két kóser, szombattartó tanú (nem lehetnek a fiatal pár rokonai); egy valaki, aki felolvassa a ketubá arámi szövegét; és pár ember, akik a sevá bráchotot, a hét esküvői áldást elmondják. A chátán homlokára egy kevés hamut tesznek a Jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztetve. Akik nem csináltak tenáimot korábban, azok ilyenkor szoktak. Ezután a férfiak átvonulnak a női oldalra, a vőlegény – akit két oldalról a két örömapa gyertyával a kezében vezet – a menyasszony elé áll, majd bedekkolja, vagyis befedi a haját és arcát egy fátyollal vagy díszes kendővel. Ezzel jelzi, hogy a belső szépség fontosabb, mint a külső. Ezután a férfiak kivonulnak a chupához (baldachinhoz), ami az új otthont jelképezi és a chátán beáll alá. (Az áskenázoknál szabad ég alatt szokott lenni, utalva az Örökkévaló Ábrahámnak tett ígéretére, mely szerint annyi utódja lesz, mint az égen a csillag. A szefárdok chupája zárt helyen szokott állni.). Miközben várják a menyasszonyt a Mi ádir kezdetű dalt éneklik. A fiatal ara ilyenkor leveszi az ékszereit (egy nőrokonra bízza, akitől persze később visszaveszi), ezzel utalva arra, hogy a jövendőbelijével elköteleződésük nem anyagi javakon alapul. A két örömanya – szintén gyertyával – vezeti ki a menyasszonyt a chupához (van, ahol mindenkit a saját szüleik kísérnek), ahol a Mi ádir ének kíséretében hétszer körüljárja a chátánt. Ennek több jelentést is tulajdonítanak: az egyik, ahogy Jerikó falai leomlottak, miután a zsidók hétszer körüljárták, úgy omlik le az utolsó válaszfal is a menyasszony és a vőlegény között. A másik a kabbalisztikus megközelítés: miszerint a feleség az or mákif, a körbevevő fény, aki otthont teremt a férjének. A prágai Lőv rabbi, Máhárál pedig azt mondja, hogy ahogy egy kockának 6 külső oldala van, plusz a hetedik a belső, vagyis a tartalma, úgy a hetes szám a zsidóságban mindig az ebben a világban megnyilvánuló szentségre és teljességre utal.

A meszáder kidusin elmondja az esküvői áldást, majd isznak egy korty bort. Bort hagyományosan a péntek esti kidushoz használunk, amikor megszenteljük a szombatot. Az esküvőt is kidusinnak (megszentelésnek) nevezik, mert ekkor a vőlegény és a menyasszony egymásnak szentelik magukat. Ezután a chátán felhúzza a gyűrűt a kálá jobb mutatóujjára, majd felolvassák a ketubát, amely egy jogi irat, ebben kötelezi magát a férj, hogy gondoskodik a feleség fizikai és érzelmi szükségleteiről. Az arámi nyelvű dokumentumot általában díszes formában készítik el, sokan bekeretezve kiteszik a falra. A ketubá a feleség tulajdona, a férj a felolvasás után átadja neki még ott a chupá alatt. Ezután azok a résztvevők, akiket megtiszteltek a feladattal, elmondják sorban a hét áldást. Ezek a chátán és a kálá boldogságáról; a Teremtőről, aki ennek a lehetőségét adta és a jövőbeli megváltásról szólnak. Ezután a vőlegény a lábával összetör egy földre helyezett poharat, ismét a Jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztetve magát és a vendégeket, hogy még a legnagyobb személyes boldogság pillanataiban se felejtsék el, hogy a zsidó nép tagjai, melynek spirituális és nemzeti sorsából részt vállalnak. Ekkor a vendégsereg hangos „Mázál tov!”-ot kiált és gratulál a fiatal párnak. A chupá pillanatai nagyon szentek, ilyenkor nemcsak a házasulandók, illetve szüleik szoktak teljes szívvel imádkozni, hanem az összes résztvevő is. Úgy áll, hogy az Örökkévaló jelen van a chupá alatt, ezért nem egy fiatal lány a szertartás után be szokott állni a megüresedett chupá alá, kihasználva a Teremtő jelenlétét, siduchért imádkozik.

A chupá után a férj és feleség a jichud szobába mennek, ahol először tölthetnek el pár percet egyedül egy zárt helyiségben, ezzel jelezve, hogy most már férj és feleség. A tanúknak látniuk kell, hogy a szoba üres és hogy a pár bemegy. Mivel egész nap böjtöltek, ilyenkor szoktak enni is valamit. A férj rövid idő után kimegy máárivot (esti imát) dávenolni a többiekkel. A chászidoknál a feleség ilyenkor veszi fel a nőrokonai segítségével a fejfedőjét. Azoknál az irányzatoknál, ahol levágják az asszonyok haját, ott az újdonsült asszonyét először az édesanyja vágja le az esküvőt követő nap reggelén.

Ezután a vendégek bemennek az étkezés helyszínére, ahol miután kijött a pár a jichud szobából, elkezdődik a zene és tánc. Micvá örömet okozni a párnak, ezért mindenki beáll táncolni és vannak, akik zsonglőrködéssel vagy vicces tánccal, trükkökkel szórakoztatják őket. Ez a micvá akkora jelentőséggel bír, hogy még a legnagyobb rabbik is részt vesznek benne, cigánykerekezéssel (méghozzá úgy, hogy a kalap a fején marad!), kézen járással vagy a kalapjuk lángra lobbantásával (alkohollal) stb. A bencsolást (étkezés utáni áldás) követően ismét elmondják a hét áldást. Chászid körökben ezután kerül sor a micve-táncra, amikor ünnepélyes felkonferálás után a férfi rokonok egyesével táncolnak a menyasszonnyal általában egy gártli (hosszú öv) két végét fogva. Az utolsó előtti táncoló a menyasszony apja, az utolsó pedig a vőlegény, ők természetesen megfoghatják a kálá kezét.

A chászene után a rokonok és barátok hét napon keresztül ünnepi étkezéseket adnak a pár tiszteletére, ahol a végén mindig elmondják a hét áldást, ezért ezt a sevá bráchot hetének nevezik. Az első évben a férj és a feleség különleges státuszt élvez, akárcsak az eljegyzés után, ők a király és a királynő. Gyakran ismétlik a felszólalók a sevá bráchotok alkalmával, hogy ahhoz, hogy ne csak egy évig legyenek király és királynő, az kell, hogy a férj az élete végéig királynőnek tartsa a feleségét, a feleség pedig királynak a férjét.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás