Gasztronómia

A zsidó konyha rejtelmei − az alapok

Főzzünk kóserül.

Szerző: Kürti Adrienn
Megjelent: Forrás – 2010. június

Szerző: Kürti Adrienn
Megjelent: Forrás – 2010. június

A zsidó konyha történetének gyökereit érdemes Ádámtól és Évától kezdve górcső alá venni, ha kellőképpen alapos áttekintésre vágyunk. Nos, jelenlegi tudásunk szerint Ádám és Éva vegetáriánus étrenden élt az Édenben, bár a bűnbeesés előtt meglehetősen rövid ideig élvezhették a fák és bokrok terméseit. Ennek ellenére a vegetáriánus étrend még körülbelül tíz generáción keresztül tartotta magát. Később Noé és családja fogyasztott először húst a Vízözön után. A hús fogyasztásával kapcsolatban csak egy korlátozást kaptak a Teremtőtől: az élő állatról tilos volt darabot levágni és ezzel táplálkozni. Ez a törvény a világ népeire, vagyis mindenkire érvényes a mai napig. A zsidók számára ma a húsfogyasztás ennél sokkal szigorúbb szabályozás alatt áll.
Gazdag leletek és leírások alapján könnyen elképzelhetőek a bibliai idők étkezési szokásai. A legfontosabb ételek ötféle gabona közül kerültek ki, melyeket megőröltek, kenyérré vagy lepénnyé sütöttek. A kenyérhez  hagymát, fokhagymát, póréhagymát vagy más zöldségféléket ettek. De ezen kívül ismerték a görögdinnyét, uborkaféléket, fügét, és szőlőt is ettek, frissen vagy szárítva. Innivalónak vizet és tejet használtak, melyeket agyagedényekben tároltak, de léteztek ezüst és arany edények is. A tejből gyakran krémeket, sajtokat is készítettek, tehát az alapvető élelmiszereket egészen hasonló formában használták, mint a mai emberek.
A húst elsősorban ünnepek idején és családi eseményeken (körülmetélés, esküvő) vagy kiemelt vendégek tiszteletére helyezték az ünnepi asztalra. Halat bőséggel találtak a Galileai-tenger mellett élők. A fűszerekről se feledkezzünk meg: a kitűnően elkészített húsok mellé kömény, kapor, menta és mustár került. A só igen fontos fűszer volt már akkoriban is, gyakran a kenyérhez elfogyasztott mennyiség az anyagi színvonalra is utalt. Az apróságok ókori nyalókája a lépes méz volt.
Ebben az időben, ha beléptünk egy konyhába, biztosak lehettünk abban, hogy a ház lakói tehetősek, ugyanis a konyha mint helyiség, a gazdagok kiváltsága volt. A köznép csak tűzre rakott kövön vagy kicsi, hordozható sütő-főző tűzhelyen készítette ételeit. A Tóra maga is említ néhány példás háztartást és emlékezetes ünnepi étkezést, úgymint Ábrahám lakomáját, amikor lepénnyel, finom borjúhússal, illetve tejjel és vajjal látta vendégül az angyali küldötteket Izsák születése előtt:
“Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt. Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.” (1Mózes 18:6-8)
Cikksorozatunk következő  részeiben az étkezési szokásokról lesz szó.  

Az írás a JMPoint a Zsidó Közösségért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg.
http://akademia.jmpoint.hu

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás