A Könyv, a tanulás megőrző erejéről.
Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Hetiszakasz: Vájigás
Az idők során sokakat lenyűgözött az, hogy a zsidó nemzet még mindig létezik. Bár történelmünk tele van szenvedéssel, szomorúsággal és üldöztetéssel, a zsidók mindig hihetetlen ellenállással és erővel néztek szembe a nehézségekkel. Mi a titkunk? Hogyan őriztük meg különlegességünket és egyedi hagyományainkat? Hogyan akadályoztuk meg a világ nemzeteivel való asszimilálódást? Erre a kérdésre találunk választ a hetiszakasz egyik gondolatában.
Könnyen lehet, hogy a Tóra egyik legdrámaibb története szerepel ebben a szakaszban. Miután a testvérei eladták, és 22 évet volt távol a családjától, József felfedi kilétét. A testvérek nem tudták, hogy aki kínozza és kémkedéssel vádolja őket, aki bebörtönözte Simont, és valószínűleg ő volt, aki eladta Benjámint rabszolgának, az nem más, mint József.
Amikor József végre elárulja, hogy ki ő (1Mózes 45:3), a testvérek rácsodálkoznak. József egy hosszú monológgal vigasztalja őket, és megbocsát nekik. Azt is megparancsolja a fivéreknek, hogy hozzák Jákobot Egyiptomba.
Az utasítások vége felé József azt írja elő, hogy testvérei ne háborogjanak az úton. (1Mózes 45:24.) Rási megmagyarázza ezt a titokzatos kérést: „Ne keveredjetek halachikus, zsidó vallásjogi ügybe, hogy (ne tévedjetek el, és) az út ne legyen harag forrása számotokra.”
Képzeljük csak el! A Józseffel való találkozással a testvérek éppen most élték meg életük egyik legmegdöbbentőbb pillanatát. Nem fognak-e vajon elgondolkozni azon a helytelen döntésen, amelyet évekkel ezelőtt hoztak József eladásával? Mégis József attól tart, hogy tórai dolgokkal fognak foglalkozni és ezért el fognak tévedni a hazafelé tartó úton. József természetesnek tartja, hogy fivérei a Tórához fordulnak majd utazásaik során.
Az igaz, hogy nagy micvá Tórát tanulni út közben (lásd a Smát, 5Mózes 6:7; „és beszélj róluk,[a Tóráról] midőn ülsz házadban és midőn jársz az úton”), de ki tudna tanulni egy ilyen feszült időszakban? Ráadásul most haza kellett menniük találkozni az apjukkal, Jákobbal, akinek hazudtak Józseffel kapcsolatban. Hogyan tudnának így a tóratanulásra koncentrálni?
A zsidó tanulmányokban sokszor a kérdés a válasz. Minél többet gondolkodunk egy kérdésen, és ismételjük meg azt magunkban, annál világosabbá válik, hogy a kérdés maga az egyenes út a válaszhoz. Ez itt is érvényes.
„A tóratanulás egyesítette a zsidókat a történelem során…”
Hogyan tanulhattak a fivérek Tórát, amikor ilyen nehéz idők jártak? Hogyan tudták volna megállni, hogy ne tanuljanak Tórát? Mindannyiunknak megvannak a magunk módszerei arra, hogy megnyugtassuk magunkat. Nézünk egy meccset, esetleg zenét hallgatunk. Istenfélő és iskolázott zsidók a Tórával „lazítanak”. A testvéreknek természetes volt a tanulás, még a hatalmas nyomás alatt is.
Ez különösen fontos, mert a Tóra Isten útmutatója az élethez, a fivéreknek pedig egy fontos isteni útmutatásra volt szükségük ahhoz, hogy fel tudják dolgozni a történteket. Csak komoly tóratanulással találhatták ezt meg.
A tóratanulás egyesítette a zsidókat a történelem során, és megóvta őket az asszimilácótól. Ez az igazi titka a zsidó túlélésnek. Hogy a tizenegyedik századi Rabbi Száádjá Gáon gondolatát idézzük, a zsidó nemzet csak a Tóra miatt nemzet, és csak a Tóra miatt lehet nemzet. Mi nem olyan nép vagyunk, melyet egy közös föld, nyelv vagy kultúra tart össze. Ha valaha is eljönne az az idő, amikor a zsidókat már nem érdekelné a Tóra bölcsessége, akkor a nemzet megszűnne létezni, és elnyelné az asszimiláció.
Elképesztő módon a Tóra gondoskodik a saját folytonosságáról. A világ nagy része alig kétszáz éve – az ingyenes közoktatás bevezetése után – kezdte el értékelni az oktatást és a műveltséget. Egészen addig a tanulás az elit társadalmi rétegek foglalatossága volt. Sok vallásnak külön érdeke volt, hogy a tömegek tájékozatlanok maradjanak, és ne kérdőjelezzék meg a hitüket.
De a zsidók tanulmányai egészen 3000 évvel ezelőttre, a Sínai-hegyig nyúlnak vissza. Isten megparancsolta, hogy minden egyes nap tanuljunk Tórát. Persze ahhoz, hogy tanuljunk, minden zsidónak tudnia kellett írni és olvasni. Ezért az alapvető oktatás biztosítva volt. Nemzetünk kezdetei óta a tóratanulás és a szellemi elfoglaltság tartottak minket életben. Ez így is fog maradni.
Művelt zsidókat akarunk. Nem félünk, és nem tántorítunk el senkit hitünk és szokásaink megkérdőjelezésétől.
Abban hiszünk, hogy a zsidó csak akkor lehet jó zsidó, ha komolyan és rendszeresen foglalkozik a Tórával. Csak így lehetünk tényleg a „könyv emberei.”