Ezen a héten olvashatjuk a Chajé Szárá szakaszban: „Volt pedig Sárának élete 120 esztendő”(1Mózes). A szakasz Sára halálával kezdődik, majd azzal végződik, hogy Ábrahám eltemettette őt a Máárát Há­mách­pélában, a Máchpélá barlangban.

Mi a jelentősége ennek a kifeje­zésnek és annak, hogy csak Áb­rahámmal kapcsolatban hasz­­­­nál­­ja a Tóra? Tudjuk, hogy a cheszed (kegyesség) az a tulajdonság, ami leginkább jellemzi Ábrahámot. A Sláh azt írja, hogy egy zsidónak legalább napi egy jócselekedetet kell végrehajtania. Napi egy cheszed nélkül az a nap olyan, mintha nem történt volna meg.

A Netivot Sálom magyaráza­ta által megértjük, miért volt Áb­rahám „bá bájámim”. Ő ugyanis hihetetlen elkötelezettséggel vállalta a cheszed tulajdonságát: minden napja büszkén sorakozott mögötte, ahogy elérte az öregkort.Miért a cheszed az, ami által minden nap megmérettetik minden más parancsolattal szemben? Azért, mert – ahogy a Netivot Sálom is elmondja – a Teremtő cheszedje volt az, ami a világ megteremtésére késztette. Neki nem volt szüksége semmire, de meg akarta osztani a jóságát másokkal. A világot is a „jes méájin” (semmiből valami) útján teremtette.Dávid király a Teremtőt a mi árnyékunknak nevezi (Zsoltárok 121:5). A Báál Sem Tov elmagyarázza, hogy egy ember cselekvéseit az árnyéka megfigyelésével követhetjük nyomon. Ugyanígy, az Örökkévaló tettei tükrözik a mi tetteinket. Ha mi egymással jól viselkedünk, akkor a Teremtő is eláraszt minket cheszeddel.

Megértve, hogy az egész világ a Teremtő cheszedjén alapszik, akkor lehet az adott nap a miénk, ha jót cselekszünk, és ezzel egyben arra is késztetjük a Teremtőt, hogy jót cselekedjen velünk is. Másképp, ha nincs semmilyen cheszed által kiváltott cheszed, akkor nem ér semmit a nap. Olyan ajándék, amiben nem volt részünk, nem áll majd mögöttünk öreg korunkra.

Ábrahám „bá bájámim” volt. Minden egyes napját megérdemelte és a „Teremtő megáldotta”ezért. Tudjuk, hogy ha keményen dolgozunk, akkor annak eredménye fontos helyet foglal el a szívünkben.

Például, amikor a feleségemmel Izraelbe költöztünk, a lakásban eleinte nem voltak se szekrények, se polcok, és a táskáinkban kellett tartanunk a dolgainkat. Amikor valami polcféleséget sikerült összeeszkábálnom, büszkén mutattam a feleségemnek. Még másnap reggel is örömmel siettem a konyhába, hogy megnézzem, áll-e, amit alkottam. Amatőr munka volt, de tudtuk használni, és ez hihetetlenül jó érzéssel, büszkeséggel töltött el.Mindent, amivel a Teremtő meg­­­ál­dotta Ábrahámot, annak tük­rében tette, ami jót és szépet ő cselekedett a világgal.Az ő tettei voltak az ő cheszedje, az ő napjai.

Folytassuk hát mi is, Ábrahám leszármazottjai az ő útját!